Határ Győző versei

A LAJTOS EMBER

a banda hangicsál — beee! — a birka béget
bőg a bőrduda nyekerg a nyenyere
a lajtos ember visz húgyot ürüléket
az áldott Ürülék
ez az ő kenyere
éjtájt bejárja az úri romvidéket
beleizzad a lajtos targonca nyele
pöcegödrök ürítője ő s avégett
járja: sáraranyával
telemegy tenyere
nyeker-nyenyeréje bőgő bőrdudája
más ki lajtja-húzná nincsen ökör bivaly
a szagát csudálja nem haragszik rája
húzza s még nyerít is
ihaj! csuhaj! nyihaj!
szagra megy amerről pőcék nyiladoznak
az Ürülék a kenyér — annak tiszteli
még ma beváltja és áldomásra aznap
iszik az ürülőkre
ha lajtja teli
lendkeréken gurul nagy bölöm a lajtja
mert virágtrágyának nincs antul fínomabb
nádsip és csutora: szól a balalajka
hímtag száll az égen
mi dőre gondolat
a lajtos embernél nincs sehol vidámabb
a vármegyében se borotváltabb üdébb
kimervést ha látja — olyan kedve támad —
kenyéradó gazdáját
ami az Ürülék
nála nagyobb hálálkodó elégedettebb
a Földön míg belőlünk dőltön-dől a Sár
gömbölyvidor! — ürülék-szűkétől se retteg —
beee! — a birka béget
a banda hangicsál

LEONARDO

Kass Jánosnak

ím az önelégült kisüsti csavargó
RŐTLIVEL ahogyan rótta Leonardo

megkérdheted tőle hát kendnek mi baja?
nem hatol le hozzá más világ zsivaja
lapjával rávágtak szétzúzták fülüket
attól lettek (ő is) sült-ágyú-tök süket
súlyos a puskatus sellakfényes agya
mammog nyála csurran agyaratlan gyagya

adjon is magára? minek? nem hivalgó
RŐTLIVEL ahogyan rótta Leonardo

nem szól Kinek? nincs mit Sír? nagyokat hallgat
poszog nem resteli lötty kávét kavargat
rozoga ágy szélén csontrozoga silbak
a klotyóba kótog? alvajári félvak
húgyos? még tagadja?! nadrágfoltja rávall
majd felszárogatja a Nap sugarával

ó ő nem Spanyol Grand nem nyalka Hidalgó
RŐTLIVEL ahogyan rótta Leonardo

szürke szarkalábas szeme-vizenyője
hát pamata? van szőr? az is hogy benője?
lyuka töke izzad szájszaga megárad
lógó szúvas-odvas egyszál agyarának
kajlasárga utsó kandikálókája
csak-vadkanra fajzik hiába piszkálja

ez a Nincstovább-Hova-Szorulni margó
RŐTLIVEL ahogyan rótta Leonardo

hála Leonardo gunyor-RŐTLIJÉNEK
ahogy kipécézte Kukának Hülyének
jövel hullafoltja betegnél maródibb
ahogy tetemünkön kiábrázolódik
ha már elnémultan csengetyűi csüngnek
bénacsilingelve jégláng tetemünknek

itt kell szembenézned jégteknőn halandó
RŐTLIVEL — ahogyan rótta Leonardo

MEDDIG MÉG

arcom másvilági
léptem téveteg
untig elég torkig vagyok vele
hogy gyűlölöm már
ezt az életet
éjfélre jár: az évek éjfele

hja! nincs másképp ezt
jól eszedbe vésd
te ne akarj ne is akarj te mást
hogy gyűlölöm az
újraébredést
a moccanást új napra robbanást

hát meddig még hát
meddig? kérdezed
hát nincs mi felnyitná a lét sebét?
hátrahanyatlik
vérző két kezed
s benyel nagy öblű tátott éjsetét

TÖMEGSÍR

ez egy Máriás Tallér
ez egy Ezüst Sekel
ez a rozsdás kajla krajcár:
ez értéktelen
már nem kellek senkinek
nekem senkise kell
ugyan
jól elbántak jól ki-
bántatok velem

immár nem tartom magam
sokra-többre én sem
jó ideje nem jegyzik már
árfolyamomat
nincs se küldetésem se
fényes temetésem
ugyan
nem festik meg róla
nincs olajnyomat

mi ünnepélyes buzgó ön-
elsiratásom
kész schubertiáda! a vers
innen megremeg
s míg én kántálva cifrándi
síromat ásom
tudom
nincs nálam tömegsír
ismeretlenebb