Dicső magyar várak - Komárom, Monostori Erőd

Komárom - Monostori Erőd - vártörténet

A Duna és Vág folyók közötti keskeny félszigetet már a Kárpát-medencébe letelepedő magyar törzsek is védelemre kiválóan alkalmas területnek találták.

Itt épült fel a középkorban az Öregvár, melynek nyugati elő-védőművét alkotta az 1664 után létesített Újvár. Ez együttesen alkotta a császári csapatok támaszpontját Bécs előretolt bástyájaként. A török hódítók nem tudták birtokba venni, bár sorozatos támadásokat intéztek ellene. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc után feleslegessé vált komáromi várat a földrengések is erősen megrongálták, így tervbe vették a felszámolását. Helyzetében a 19. század elején a napóleoni hadjáratok azonban jelentős változást hoztak, mert a Habsburg hadvezetés 1807-ben egy hatalmas erődrendszer kialakítását határozta el a Duna folyamának két oldalán.

Az Ó- és Újvár felújítása, megerősítése mellett lépések történtek a folyó jobb partján készítendő fa-föld szerkezetű erődök kialakítására is. A francia háborúkat követően - 1848 utolsó napjaitól - az önálló magyar kormányzat honvédei folyamatos harcokat vívtak Komárom térségében az osztrák seregekkel. 1849 májusában az energikus Klapka György tábornokot nevezték ki főparancsnokká, aki utasítást adott a Homokhegyi-erőd létrehozására, ugyanekkor történtek lépések a jobb parti Csillagerőd és az Igmándi erőd megépítésére is, természetesen csak rohammunkával, fából és földből megalkotva.

Egykorú források szerint az erődrendszer minden égtáj felé irányuló, védekezésre kiválóan alkalmas védőműveiben összesen mintegy 300 löveget helyeztek el, amelyek oroszlánrészt vállaltak Komárom védelmében. Klapka tábornok vezetésével a honvédsereg többször kitört az ostromzárból, de megbizonyosodva, hogy az ország más vidékein elveszett a szabadságharc ügye, védőállásaiba húzódott vissza. Mivel a bécsi hadvezetés sem akarta erőit egy öldöklő, sokáig elhúzódó ostromban elvéreztetni, általános amnesztiát ajánlott fel a védőknek. A létrejött megállapodás eredményeként a komáromi honvédsereg tagjai 1849 őszén menlevelet kaptak a császári főparancsnokságtól, mely szerint semmiféle bántódás nem érheti őket a forradalom idején tanúsított magatartásuk miatt.

Az 1850-es években - leszűrve a hadi tapasztalatokat - a folyó két oldalán emelkedő védőműveket hatalmas erődrendszerré formálták. Ennek részeit a Duna bal partján a várost kerítő Nádor-vonal erődláncolata, az Új és Óvár, a Vág folyón túli övezet, valamint a jobb parti három erőd, a Monostori, a Csillag és az Igmándi erődök alkották. Az már a történelem fintora, hogy mire az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb erődvárosa - hatalmas költségek árán - elkészült, a stratégák számára elsőrendű feladattá a cári Oroszország felöli határrész megerődítése vált.

Így a komáromi erődrendszer az I. világháború után már nem válhatott újra az utolsó védőbástyává. 1919-ben a bal parti erődöket vértelenül szállta meg a csehszlovák hadsereg, míg jobb partja továbbra is a magyar terület maradt. 1945 után a szovjet hadsereg hadianyag-raktárként használta, így csak 1991-es kivonulásuk után kerülhetett állami kezelésbe. Jelenleg a Monostori erődben a régmúlt idők eseményeit felidéző kiállítások láthatók, a Csillag erődben raktárak találhatók, az Igmándi erődben pedig a római korból feltárt kőfaragványokat tekinthetjük meg.

Komárom - Monostori Erőd - fotók
Légi fotók | 2D-s fotók |

Forrás: Magyar Várak, Vármúzeum, Várrajz ...