2009. augusztus 17., hétfő

a Panek Katié




1. gyimesi ballada


elmegyek elmegyek bé törökországba
legkisebb lányom látogatására
azt hallottam róla a szegényt nem szánja
elmegyek a kapujára ráülök a hídfájára

odajön egy asztalinasa hallod-e te asztalinas
eredj te asztalinas mondjad gazdasszonyodnak
adjon egy pohár vizet pohár vize mellett egy falat kenyeret
pohár vize mellett egy falat kenyeret

asszonyom asszonyom nagyságos ténsasszony
szegény koldusasszony mind azt fújdogálja
hogy adjon egy pohár vizet egy darab kenyeret
pohár vize mellett egy darab kenyeret

eredj ki te asztalinas fogd meg azt az asszonyt
vesd bé a tömlecbe hogy a kígyók s békák markodják össze

halljon szót halljon szót nagyságos ténsasszony
szegény koldus asszony mind azt fújdogálja
hogy eljöttem eljöttem bé törökországba
legkisebb lányomnak látogatására

eredj le te inas hozd fel azt az asszonyt
hogy tudjuk meg tőle hogy ő hova való
hova való vagy te szegény koldus asszony
biborosfalusi biboros péternek hites felesége

anyám édesanyám kendnek adom én most
hat pej paripámat
hat pej lovam mellett a bádoghintómat
verje le a kehe hat pej paripádat
egye meg a rozsda a bádoghintódat
ha nem érdemlettem meg egy pohár vizedet
s pohár vized mellett egy falat kenyeredet

2. gyimesi keserves és tánczene

napom napom fényes napom
napom napom fényes napom
de kit elvesztettem nem kapom
kit elvesztettem nem kapom

homályba borult csillagom
homályba borult csillagom
kit elvesztettem nem kapom
kit elvesztettem nem kapom

azt most eszi a föld gyomra
azt most eszi a föld gyomra
nem láthatom többet soha
nem láthatom többet soha

kicsi madár mért keseregsz az ágon

kicsi madár mért keseregsz az ágon
nem csak te vagy árva a nagy világon
nekem sincsen se szeretőm se anyám
mégis a jóisten gondot visel rám

titkon nyílik titkon hervad a rózsa
bárcsak eddig se szerettelek volna
jobb lett volna az én árva fejemnek
hagytam volna békét a szerelemnek

még az úton lefelé se mehetek

még az úton lefelé se mehetek
mind azt mondják fekete gyászt viselek
fekete gyász fehér az én zsebkendőm
elhagyott a tavaly nyári szeretőm

szervusz babám add ide a jobb kezed
mer én téged igazán szerettelek
jártam hozzád sok esőbe sok sárba
sokat jártam régi babám hiába

3. magyarózdi népzene

úgy elmenyek arra helyre

úgy elmenyek arra helyre
úgy elmenyek arra helyre
hunnét madár sem jár erre
hunnét madár sem jár erre

fészket rakok a sűrűbe
fészket rakok a sűrűbe
bánatfának tetejibe
bánatfának tetejibe

a bánatfán hatszáz varjú
a bánatfán hatszáz varjú
a szívemen hatannyi bú
a szívemen hatannyi bú

annyi bánat a szívemen
annyi bánat a szívemen
kétrét hajlik az egeken
kétrét hajlik az egeken

ha még egyet hajlott volna
ha még egyet hajlott volna
szívem ketté hasadt volna
szívem ketté hasadt volna



megyek az úton bánkódva

megyek az úton bánkódva
megyek az úton bánkódva
talán meg vagyok átkozva
talán meg vagyok átkozva

mennyi bánat keserűség
mennyi bánat keserűség
még a testvér is ellenség
még a testvér is ellenség

hát idegen hogyne vóna
hát idegen hogyne vóna
ha a testvér sincsen jóra
ha a testvér sincsen jóra



ide nézz a figurára

ide nézz a figurára
ne az anyád szoknyájára

olyan vagyok mint egy gyermek
minden semmiért megvernek



magyarózdi nagy híd alatt

magyarózdi nagy híd alatt galambom
folyik a szerelem patak galambom
aki abból csuhaj vizet iszik
babájától elbúcsúzik galambom

én is abból vizet ittam galambom
a babámtól elbúcsúztam galambom
úgy elbúcsúztam szegénytől
mint ősszel fa levelétől galambom

magyarózdon van egy malom galambom
bánatot őrelnek azon galambom
nékem is van csuhaj egy bánatom
odaviszem lejáratom galambom



paradicsom mezejibe

paradicsom mezejibe
arany szőnyeg leterítve
azon van egy rengő bölcső
abba fekszik a kis jézus

jobb kezibe aranyalma
bal kezibe aranyvessző
hogyha aztat megzsunditja
cseng az erdő zeng a mező



4. magyarszováti népzene

odabenn a ződ erdőben

odabenn a ződ erdőben
odabenn a ződ erdőben
madár lakik egy fészekbe
madár lakik egy fészekbe
én is odamennék lakni

én is odamennék lakni
én is odamennék lakni
hogyha fészket tudnék rakni
hogyha fészket tudnék rakni
hogyha fészket tudnék rakni

kicsi madár hogy tudsz élni
kicsi madár hogy tudsz élni
mikor nem is tudsz beszélni
mikor nem is tudsz beszélni
lám én mennyiket beszélek

lám én mennyiket beszélek
lám én mennyiket beszélek
mégis alig-alig élek
mégis alig-alig élek
mégis alig-alig élek



megfújtak azok a szelek

megfújtak azok a szelek
kiben rózsám szerettelek
de még azok is megfújnak
kiben el kell felejtselek
bánom amit cselekedtem
amit véled elbeszéltem
nem beszéltem a rosszakat
csak a szép igazságokat

zöld erdőbe liliomszál
tied vagyok mert megfogtál
két karoddal átöleltél
de szemeddel mást figyeltél
gyenge szemem fárasztottam
édes álmom megszaggattam
álom álom édes álom
a szerelem szívfájdalom

a szerelem szívet éget
ki nem hiszi próbálja meg
én nem hittem próbát tettem
azzal magam elvesztettem
szemed akárkit ügyeljen
szíved engem ne felejtsen
lábad akármerre járjon
szíved értem hóttig fájjon



beli buba beli beli

beli buba beli beli kicsi kutyasággal teli
beli buba párnára kicsi kutya szalmára
beli buba párnára kicsi kutya szalmára
beli buba beli beli kicsi kutyasággal teli

beli buba nincsen papa elment tátá a malomba
hazahozza a lisztecskét abból sütünk perececskét
beli buba beli beli kicsi kutyasággal teli
beli buba párnára kicsi kutya szalmára

a mamája elringatja szépen álmodozni hagyja
álmodj szépet álmodj jót arany diót mogyorót
beli buba beli beli kicsi kutyasággal teli
beli buba párnára kicsi kutya szalmára



5. kalotaszegi népzene

kőrösfői részeg alatt

kőrösfői részeg alatt
három kislány zabot arat
sej-haj zabot arat a lovának
szeretőt keres magának

mondd meg rózsám vagy üzend meg
mért haragudtál énrám meg
ej-haj nem üzenem meg se mondom
mer én terád nem haragszom
ej-haj nem üzenem meg se mondom
jól tudod hogy mér haragszom



bú életem bánat napom

bú életem bánat napom
fekete gyász alatt lakom
fekete gyász fehér öröm
az életem nem nagy öröm

annyi nekem az irigyem
mint a fűszál a nagy réten
egyik teszen másik veszen
a sok irigy majd megeszen



rózsa kihajlik a gyalogútra

rózsa kihajlik a gyalogútra
úgy szeretlek a jó isten tudja
megtagadom apámat anyámat
mégse hagyom a kedves babámat

hótig bánom amit cselekedtem
hogy tevéled szerelembe estem
szerelembe nem estem csak szóba
sajnálom de nem tehetek róla



7. magyarlapádi népzene

írd meg rózsám leveledben

írd meg rózsám leveledben
írd meg rózsám leveledben csuhaj haj

írd meg rózsám leveledben
írd meg rózsám leveledben
jutok valaha eszedbe csuhaj haj
ha nem jutok azt is írd meg
ha nem jutok azt is írd meg
hogy a szívem szakadjék meg csuhaj haj

tudod rózsám mit fogadtál
tudod rózsám mit fogadtál
mikor kiskertembe voltál csuhaj haj
rózsát kértem szegfűt adtál
rózsát kértem szegfűt adtál
jaj de hamis legény voltál csuhaj haj

addig rózsám szerettelek
addig rózsám szerettelek
amíg meg nem ismertelek csuhaj haj
de hazugságon értelek
de hazugságon értelek
örökre meggyűlöltelek csuhaj haj

egyen meg rózsám a fene
egyen meg rózsám a fene
úgy megegyen mint az almát csuhaj haj
úgy megegyen mint az almát
úgy megegyen mint az almát
reszeljen meg mint a tormát csuhaj haj



szeretném én azt megtudni

szeretném én azt megtudni
szabad a másét szeretni
ha én azt az egyet tudnám
búval sose élnék mint más



te azt hiszed te szigorú

te azt hiszed te szigorú
hogy érted vagyok szomorú

minthogy érted szomorkodnám
inkább forró lúgot innám

elmehetsz a kapum előtt
nem vigyázlak mint ezelőtt

mert ezelőtt vigyáztalak
szívem újult ha láttalak



nem akar az ökörcsorda legelni

nem akar az ökörcsorda legelni
nem akar az ökörcsorda legelni
nem akar a régi rózsám szeretni
nem akar a régi rózsám szeretni

sírva kérem hogy szeressen engemet
azt felelte késő van már nem lehet

szépen kértem adjon egy szál virágot
azt felelte elhagytál szép virágom

szépen kértem hagyjon el én pihenjek
azt felelte felejts felejts el engem



magas hegyről foly le a víz

magas hegyről foly le a víz
magas hegyről foly le a víz
bennem többet rózsám ne bízz
bennem többet rózsám ne bízz

ha bízol is mindhiába
ha bízol is mindhiába
mer el vagy szívemtől zárva
mer el vagy szívemtől zárva

úgy el vagy szívemtől zárva
mint szép gúnya a ládában
a szép gúnya szellő nélkül
az én szívem tied nélkül



8. moldvai ballada

anyám édesanyám
hiába lőn nekem
jó regvel kelésem
későn feküvésem

hat ökör hajtásom
hosszú föld szántásom
mégsem adák nekem
feteke ?? kátát ??

fiam édes fiam
ha folyóvíz lennék
ha folyóvíz lennék
bánatot nem tudnék

anyám édesanyám
ha folyóvíz lennék
hegyek-völgyek között
szépen zengedeznék

fát-füvet nevelnék
porondot hajtanék
?? édesemnek
jókedvibe járnék

de így olyan vagyok
mend ?? kóró
kinek je virágját
elszedte je sarló

fiam édes fiam
ha ?? lehetnék
e feteke gyásztól
megmenekedhetnék

Nincsenek megjegyzések: