Pajor András: Sztrájkolhat-e a keresztény vasutas?

Erkölcsi frontvonal

Apai dédapám váltóőr volt a Székelyföldön. Gyerekkorom romantikájához tartozott az a temérdek anekdota, amely édesapám és nagynéném elbeszéléséből az egykori bakterház körül történteket hozta közel a mi világunkhoz. Érdekes, de nem szerepelt ezek közt a vasutassztrájk, pedig egy nagy szakállú ember a sztrájk fogalmát akkorra rég megalkotta Angliában. Persze csak az utókornak. Mert az akkori bakternek és vasutasnak a munka valóban becsület dolga volt.

Kétféle keresztény van. Legalábbis az erkölcsi rend betartása terén. Mindkettőt érdeklik az erkölcsi normák, de különböző grafikongörbék szerint. Mert amíg egyikük azzal van elfoglalva, hogy az origó alá ne csusszanjon, addig a másik a lelkét kiteszi, hogy haladhasson a felső végtelen felé. Az utóbbiak nem a bűnt kerülgetik, mint a forró kását, ami mellett azért jó néha megmelegedni, hanem azzal vannak elfoglalva erkölcsi döntéseikben, hogy a jónál is jobb, azaz Istennek tetszőbb, üdvözítőbb megoldást válasszanak. Az előbbiek azonban állandó lelki colstokkal járnak-kelnek, és édes gyarlóságaik különféle megnyilvánulásait méregetik, ,,ugye ez még nem bűn'' alapon. Így került fel a ,,nem bűn''-bűnök listájára mindaz, ami társadalmilag állítólag bevett szokás. Ilyen a válás, az abortusz, a szabad szerelem, de a kevésbé romantikus témakörök is, mint pl. a vállalattól elhozott szajré kérdése, mert hát mindenki hoz el valamit, úgyhogy ez már nem számíthat lelkiismereti kérdésnek. Már hogy is lenne bűn keresztény emberként keresztényellenes pártokra szavazni, mikor a keresztényellenes sajtó elmagyarázza a keresztényeknek, hogy az nem vallási kérdés? No és a sztrájk?

A sztrájkoló vasutas vélhetőleg nem fogja meggyónni, hogy sztrájkolt. Részben azért, mert mást sem nagyon szokott meggyónni, vagy ha mégis, akkor ezt nem tartja bűnnek, mert ő csak a jogaiért küzdött. Hol itt a bűn?

Induljunk el a legegyszerűbb szintről. Aligha lehet erkölcsi szempontból bárkinek is kifogása a sztrájkoló jósnő, lepkegyűjtő, fegyvergyáros vagy anarchista, esetleg szakszervezeti elnök ellen. Tehát nem minden sztrájk kifogásolható. A sztrájkoló vasutas azonban a munkabeszüntetés napjaiban nem egyszerűen semmittevő, azaz érték-közömbös, sokkal inkább a negatív tartományban épít. Igaz, érthető lehet, hogy a profitorientáltság kedvezőtlenül hat a pszichéjére, de engedtessék meg, a Dabasról naponta Pestre utazó négygyermekes szövőnő számára esetleg még mindig becsület dolga a munka, vagy ne menjünk ilyen messze, ad abszurdum a nem sztrájkoló vasutaskolléga számára is az. Ebben az esetben őket a sztrájkoló vasutas nemcsak megakadályozza és megkárosítja saját előnyeit remélve, de demoralizálja is, azaz a kötelességbe, munkába, tisztességbe vetett hitet is megrendíti bennük - és ez a súlyosabb. Mindez egy az infláció mértékét meghaladó fizetésemeléséért folyik, mert nemcsak a mozdony füstje, hanem a gőzölgő kalács illata is megcsapta a sztrájkoló szimatát, és annyira vonzza, hogy felőle ezért más akár el is vesztheti az állását, vagy ha csak a prémiumát is, kit érdekel?

Egy fokozattal feljebb jutva az erkölcsi felelősség létráján: még nagyobb bűn, ha valaki ,,ráharap''. Vagyis a csalivadász szerep. Ebben a kisember lenyeli a horogra tűzött békát, elfogadva, neki tulajdonképpen jó az, ami vele együtt mindenkinek rossz, a bűn erényt csihol, az erény szebb jövőt, az meg boldogságot; igazán idilli, de ehhez most önmagával és másokkal is el kell bánnia, amúgy betyárul. A fanatizáló, tárgyalgató és szakszervezeti bélyegekből tengődő elnök közben kétmillióért vásárol kazánt a legfeszültebb napokban, mert majd megvész a hidegtől az ötszáz négyzetméteres lakásában. Erről persze a sztrájkoló vasutas sztrájk közben mit sem tud... Pedig véletlenül nem erre megy ki a játék?

A legsúlyosabb azonban az ,,ördöggel cimborálás''. Egy komoly vasutas-, helyi és helyközi autóbuszos és reptéri sztrájk megbéníthatja az ország életét, akár egy árvízi, belvízi vagy aszálykár-katasztrófa, ami persze életünk minden területére kihat, a lapok meg azt írják, hogy még nehéz álmainkért is a kormány a felelős, és még véletlenül sem az az ellenzék, amely az álló mozdonyok kazánjait is pakolja, pakolja tüzelővel, és türelmetlenül várja a nagy robbanást. Aztán ha emiatt ő kerül kormányra, akkor egy-két Tocsik- meg Postabank-ügy be-befut majd megint, ami a jelen kormánynál szóba sem kerül, de demagógiából amazok jobbak. Ha egy keresztény ember számára valami vaskos bűn, akkor az ő támogatásuk az, még így közvetve is.

Nyerhet-e feloldozást egy sztrájkban részt vett keresztény vasutas? Igen, határozottan, egy komoly, mély, józan és őszinte bűnbánat és penitencia után. Alkalomadtán azonban visszhangozzanak a lelkében a töredelem szavai: ,,Erősen fogadom, hogy Isten kegyelméből ezután a jóra törekszem, a bűnt, de még a bűnre vezető alkalmat is elkerülöm!''

Forrás: Napi Magyarország (2000-01-24)