Népművészeti alkotóházak - A VELEMI HÁZ

Velemi Stúdió Népművészeti Egyesület
Kolnhofer Judit egyesület titkára. 9730 Kőszeg, August J. u. 5.
telefon: 94/360 033, 362 445

A Vas megyei faragók 1975 tavaszán Szombathelyen találkoztak először a Vas megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kiállításra szánt tárgyak elbírálása alkalmából. Ekkor "a munkák túlnyomó többsége... kiállításra alkalmatlannak találtatott" - írja Péterfy László. ...A rendszeressé váló találkozásaink lassan változtattak a helyzeten... különösen akkor, amikor az előadásokat, beszélgetéseket felváltotta a munka... Először néhány faragott oszlop készült a kopjafák-fejfák mintájára. Ezután egy nagyméretű kapu, vagy inkább kapuemlékmű készült, mely a magyar parasztkapuk számos jellegzetes elemét ötvözve ma már jelképe a velemi faragótábornak." 1975-ben megalakult a Vas megyei Tárgyformáló Stúdió. Megpezsdült a közösen végzett munka. A kaput fedelespad, fedett-híd, Sárvár számára emlékoszlop és játszótér követte és most már egyéni célokra is több új szemléletű használati tárgy készült.

A faragók két havonta szabad hétvégeken találkoztak az Alpok keleti nyúlványát alkotó, süveg alakú, 630 méter magas Szent-Vid hegy lábánál fekvő Velemben. Itt húzódott valaha az északi területeket a déliekkel összekötő borostyán út. Mivel hiányoztak a megfelelő munkafeltételek, elhatározták egy Faragóház építését. Először néhány kimustrált villanyoszlopból összerótt kástúféleségre gondoltak, melynek építése alkalmas tanulmánymunka lehet a hagyományos építéstechnika megismeréséhez. A támogató megértés következtében kivitelezett terv sokkal jelentősebbé vált.
1979-ben a Megyei Tanács, a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, a megyei üzemek és vállalatok, mint pl. az Erdészet, támogatta a tervet.
1979-ben 21 vasi faragó és 26 más megyéből meghívott faragó (Debrecenből, Miskolcról, Győrből és az FNS tagok közül) kezdte el Erdei András és felesége Szentesi Anikó építészek vezetésével a ház építését. A ház tervezése figyelemmel volt a helyi hagyományokra. A cáki pincék építési – szerkezeti megoldásaiból indultak ki, ezzel lehetőséget kínálva ebben a nyaraló körzetben a hagyományok felelevenítésére.

A népi kultúra sajátos jellegéből adódóan indokolttá vált különböző mesterségek, technikák, szokások egymást kiegészítő, szervesen összefüggő rendszerét kiépíteni. Ezért 1979-ben elhatározták a velemi faragó stúdiónak komplex népművészeti egységgé való bővítését: textilesek (szövő, hímző), fazekasok, szalmafonók, bőrösök, szoborfaragók bevonásával.

1979-80-ban elkészült a faház, majd 1981-ben fatároló-gépszín, 1983 nyarán felépült a kovácsműhely, 1984-ben a hagyományos fatüzelésű fazekasház, valamint fekvőhelyek, székek, polcok, szőttesek, és hosszabb nekikészülés után a Vid-hegy irányából érkező patak vizével hajtható fűrészmalom is. Az eredeti tervekből nem valósult meg a gasztronómiai központ, ezért ideiglenes megoldásként 1984-ben az alkotók felépítették a szabadtéri kemencés házat, mely saját ellátásukon túl egyre jobban szolgálja a turisták ellátását is.

"A velemi faragóház felépítése, berendezése nagy hatással volt az országban már korábban kibontakozó népművészeti mozgalom további alakulására - írja Péterfy László -. Követendő példává vált mindaz, ami Velemben történt. Bebizonyosodott, hogy lelkes összefogással, önerőből, nagyobb állami pénzek nélkül is létrehozhatók komoly értéket képviselő műhelyek, alkotóházak."

Forrás: Népművészeti Egyesületek szövetsége