A jelenleg ismert legrégibb városok

A városok kialakulásának egyik legfontosabb oka a korábban ismertetett természeti környezeti viszonyok változatossága volt. A városok kialakulásához vezető első lépés a letelepedés volt, ami nemcsak az állandó lakhelyet feltételezte, hanem egy olyan természeti környezetet is, amely alkalmas volt a földművelésre, állattenyésztésre is. Erre vonatkozó első „forrás” a Biblia, ami a város és a földművelés érdekes példázatát adja Káin és Ábel történetével:

„Lőn pedig idő múltával, hogy Káin ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből” (Mózes I. könyve, 4, 3-4)

Ábel azt áldozza az Úrnak, amit a vadászok és pásztorok ősidők óta adtak isteneiknek: állatokat. Ezzel szemben Káin, a földművelő, aki földjének terményeit adja Urának. A testvérgyilkosság talán egyik alapvető oka is az a konfliktus, ami az Úrnak ajándékozandó és áldozatként bemutatott „termények” között van, hiszen az Úr nem értékeli Káin ajándékát, a föld terményeit. Így Káin megharagszik, s amikor kettesben maradnak, megöli testvérét. Ezt követően haragos szégyenében elbujdosik, s máshol keres „életteret” magának.

„És elméne Káin az Úr színe elől, és letelepedék Nód földjén, Édentől keletre… …És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak” (Mózes I. 15-17)

Az első teoretikus város, a bibliai testvérgyilkos, majd földművelő városa: Hánókh. Káin városáról nem sokat tudunk. A biztos talán csak az lehet, hogy a várost falak vették körül.

„A városok nagyok és megerősítettek az égig…” (Mózes V. 1,28)

A városlakók elhatárolták azt a területet, amit birtokba vettek, s magukénak tulajdonították. Ez volt talán az első jele annak, hogy a földrajzi környezet, a tér egy darabjának „kisajátítása” egyben birtoklást is jelentett.

Egy nép, népcsoport minél jobb, minél kedvezőbb geográfiai potenciálokkal rendelkező területet foglalt el, annál inkább ki volt téve a támadásoknak, hódítási törekvéseknek. A földrajzi környezet ezen lehatárolása volt az első olyan lépés, ami már jelezte a települések későbbi politikai, geopolitikai jelentőségét. Cholnoky Jenő 1915-ben megfogalmazott gondolatát idézve a „nagy geográfiai energiájú helyek” -ért folytatott küzdelem, a településekért vívott harc a földrajzi környezetért, a tér-ért zajlott. S ez meghatározta a települések történetét, s ezen keresztül az egyes történeti korok emblematikus városait is kijelölte.

A jelenleg ismert első lakott települések, a legidősebb civilizációk helyszínei is olyan „nagy geográfiai energiájú” helyek voltak, ahol alkalmasnak bizonyult a természeti környezet arra, hogy ott hosszabb ideig emberek éljenek. Kialakulhattak az első állandó emberi települések, az első városok. A jelenleg ismert legidősebb település, az első elveszett civilizáció Indiában volt, a félsziget nyugati partjainál a Cambay-öbölben. Születését i.e. 7500-ra teszik . Ha Cambay eltűnt városának geopolitikai helyszínét elemezzük, leírhatjuk az első állandó emberi települések politikai földrajzi jellemzőt. Ezek azok a tényezők (fekvés, éghajlat, megközelíthetőség, kapcsolat lehetőségei a külvilággal), amelyek egészen a mai napig elkísérik a települések kialakulását. Csak a feltételek, a körülmények illetve az adott kornak megfelelő un. telepítő-tényezők változtak.

A települések politikai tényezővé válása az Ókorban

Az ember által lakott tér már az ősi római vallásokban szent helyekként tisztelt területek voltak. A Genius Loci, a hely szelleme megjelenítette mindazt a természetfeletti erőt, amit a lakás jelentett az emberek életében. Az a hely, ahová visszahúzódhattak, ahol egyéni, családi életük zajlott, s ahol emberek születtek, s emberek haltak meg. Később már nemcsak a helynek volt vallásos szelleme, hanem az egész településnek is. Vallásos értékekkel ruházták fel a várost, a társadalmi élet színterét (Genius Urbis).

A települések története koronként összefonódott a politikai-gazdasági és társadalmi folyamatok alakulásával. Éppen ezért, ha egy kor kiemelkedő jelentőségű településeit keressük, elemeznünk kell azokat a folyamatokat is, melyek naggyá és fontossá teszik a településeket. Ezek közül is ki kell emelnünk a földrajzi fekvést, amely mind a mai napig jelentős szerepet játszik a települések fejlődésében, s fontos tényezője a térbeli folyamatok alakulásának is.

1. táblázat: A városok számának alakulása időszámításunk előtt

terület	ie. 3000 körül	ie. 2500 körül	ie. 1900 körül	ie. 1400 körül
Egyiptom	4	6	10	12
Mezopotámia	5	12	22	22
Elő-Ázsia	4	6	13	20
Irán	2	3	3	5
Kis-Ázsia	.	3	6	9
Kréta	.	.	.	4
Görögország	.	.	.	10
D. Spanyolo.	.	.	.	2
Indus-völgye	.	.	10	10

Forrás: J. Hotzan: dtv-Atlas Stadt p. 23

A települések akkor válhattak meghatározó politikai tényezővé, ha területükön olyan képesség (vonzó tényező) volt, ami meg tudta változtatni a társadalmi – gazdasági fejlődés menetét. A települések politikai szerepe azáltal nőtt vagy szűnt meg, hogy az adott történelmi-gazdasági helyzetek milyen kihívások elé állították a kor társadalmát, hogyan változtatták meg a politikai telepítő-tényezők összességét. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy melyek azok a telepítő-tényezők, amelyek politikai, geopolitikai funkcióként jelentkeznek egy település életében? A kérdésre csak abban az esetben tudunk válaszolni, ha áttekintjük az egyes korok társadalmi-gazdasági szerkezetének alakulását, s elemezzük a települések geopolitikai, politikai földrajzi tényezőit.

A városok története mintegy 9500 éve kezdődött akkor, amikor megjelent az első város (Cambay). Ezt követően gyorsan szaporodtak azok a települések, amelyeknek már központi szerepük volt az adott ország gazdasági fejlődésében, társadalmi változásaiban. Az első időszakban a potamikus kultúrák jelentették a centrumokat, a kulturális, társadalmi és gazdasági fejlődés gócpontjait. Nem véletlen, hogy az első jelentős városok is „potamikus városok” voltak, azaz földrajzi fekvésükben meghatározó volt a folyóvíz közelsége.Gondoljunk csak pl. Mezopotámia városaira (Ur, Uruk, Kis, Babylon), melyek a Tigris és Eufrátesz folyók közében épültek.De említhetjük az Indus völgyi Mohendzso-Daro-t, a Hoangho és Jangce közti folyami területeket is Kínában, vagy a Kr.e. 2-3 ezer évvel politikai központként is jelentkező Memphisz-t és Théba-t a Nílus mentén. Az ókori történelem meghatározó geopolitikai gócpontjai tehát azok a potamikus városok voltak, ahol a folyóvíz évi járásához kötõdött az év kezdete és vége, s ahol közvetlenül a víz határozta meg az emberek mindennapi életét. Kiemelendő ezen városok sorában Babylon, amely az i.e. 6. században minden más várost túlszárnyalt, s a tudomány, kézművesség és technika központja, a nyugati és keleti világ kapuja, az akkor ismert világ legnagyobb pénz-, és kereskedelmi központja volt. Igazi világváros, sőt egyszerűen csak „a város” volt. Az Eufrátesz menti metropoliszról Hérodotosz így számolt be:

„No de most hadd mondjam el, hogy a város után mit vélek én ebben az országban a legcsodálatosabbnak… …Csónakon és hajón, teve- és szamárháton, ökör- és szamárkordélyon áramlott a városba az áru – ebbe a nyersanyagszegény országba, amely termékeny földjeiből, lakosai rátermettségéből és a leigázott népek munkaerejéből élt”

A legrégibb városok és az első metropoliszok az északi félteke 30. szélességi foka körül helyezkedtek el, a mai Kairó magasságában. Az időszámításunk előtti utolsó évszázadokban a városi kultúra súlypontja fokozatosan vándorolt észak felé. Földrészünk első városai tehát annak legdélebbi csücskén keletkezett. Kréta 550 km-re van a Nílus torkolatától és ugyanilyen távolságra Ciprus szigetétől, amely a babyloni Hammurapi(i.e. 1700) birodalmához tartozott.

A kontinensre az i.e. 2. évezredre esnek a város kialakulásának első szerény kezdetei. A legnagyobb és a városi szerepeket leginkább ellátó várak, a falakkal körülvett Tirünsz, Árgosz és Mükéné, melyek Peloponnészoszon épültek. Európa első világvárosa Thuküdidész szülővárosa: Athén.

„A legrégibb városok a szárazföld belsejében épültek a tengeri rablók miatt” – írja Thuküdidész. „Az újabb városokat a tengerpartra építették, mert a hajózás már biztonságosabb lett, és ott több pénzre lehetett szert tenni”

Az „újabb városok” közül a legfontosabbak Korinthosz, Spárta és Athén. A sok kicsi városállam közül ezek váltak a leghatalmasabbá. Athén lett Európa első metropolisza. Földrajzi fekvése és helyzete miatt a többi antik görög város nem tudta felvenni Athénnel a versenyt.

A görög partvidék és szigetvilág, a terület természeti környezete ugyanakkor megnehezítette több nagy metropolisz kiépülését. A legnagyobb görög városok nem Görögországban épültek. A Görög Birodalom kiterjedt nemcsak a mai Törökország területére, de magába foglalta Dél-Itáliát, a fekete-tenger partjait, Észak-Afrikát is. Kis-Ázsia nyugati partvidékét a görögök fegyverrel hódították meg. Milétosz, több karavánút végpontja alig maradt el Babylon pompájától. I.e. 700 táján itt vertek először a történelemben ércpénzt. A lakosság nagyobbik része rabszolga volt, akiket teherhordóként, evezősként vagy földművelőként dolgoztattak. A várost i.e. 494-ben a perzsák gyújtották fel, majd Hippodamosz építész vezetésével i.e. 479-ben épült ujjá az immáron 80 000 ember számára előre megtervezett város. A település még a rómaiak idejében is virágzott, s hanyatlása akkor kezdődött, amikor kikötője homokosodott.

2. táblázat: Az ókor legnagyobb városai (a lakosok számának becslése alapján)

1. Róma	1 100 000	i.sz. 2.sz.
2. Alexandria	700 000	i.e. 1.sz.
3. Szeleukia	600 000	i.e. 3.sz.
4. Pataliputra	500 000	i.e. 4.sz.
5. Szürakuszai	400 000	i.e. 4.sz.
6. Babilon	350 000	i.e. 6.sz.
7. Antiochia	350 000	i.sz.3.sz.
8. Karthágó	300 000	i.e. 3.sz.
9. Kattak	300 000	i.e. 2.sz.
10. Agrigentum	200 000	i.e. 4.sz.
11. Epheszosz	200 000	i.sz.3.sz.
12. Caesarea (Kappadókia)	200 000	i.sz.2.sz

forrás: W. Schneider: Városok Urtól Utópiáig p. 115

Forrás: Izsák Éva Politikai földrajzi szemlélet a Regionális Földrajzi Tanszéken A település, mint politikai földrajzi fogalom