Maár Gyula, aki "meg tudja mozdítani a teret"

Hetvenöt éves Maár Gyula Balázs Béla-díjas filmrendező.

A jómódú, de később elszegényedő budapesti polgárcsaládban felnövő fiú először az irodalom világában próbálta megtalálni a helyét. Irodalomból és történelemből szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán, s rövid ideig tanított. A művészet iránti vonzalma a kibontakozó filmes klubmozgalomba vitte, melynek hamarosan egyik közismert alakja és előadója lett. Közben a Medicina Könyvkiadó lektora, majd a Magvető Kiadó szerkesztője volt, Zimre Péterrel filmforgatókönyveket írt, melyekből egy válogatás meg is jelent Sértődött utazás címmel. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban rendezőként végzett, majd a Mafilmhez szerződött.
Első jelentősebb visszhangot kiváltó, Balázs Béla stúdiós filmjét 1971-ben forgatta Prés címmel. A három évvel később készült Végül című játékfilmje megkapta a mannheimi fesztivál fődíját, egy évvel később a touloni fesztivál legjobb rendezés díját vehette át. A hetvenes évek elején kezdődött közös munkája és barátsága Koltai Lajossal, aki számtalan filmjének operatőre volt és máig Maár Gyulát tartja mesterének.
1976-ban rendezte a Déryné hol van? című alkotást. A főszerepet felesége, Törőcsik Mari alakította, aki a Cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb női alakítás díját. 1976-os műve a Teketória, 1983-ban Déry Tibor írása alapján forgatta a nemzetközi sikert aratott Felhőjátékot, a főszerepet a hazájában akkor politikai okokból mellőzött Jirí Menzelre osztotta. 1986-os játékfilmje a Malom a pokolban, 1992-ben Törőcsik Mari és Garas Dezső főszereplésével készült a Hoppá, amely a 43. Berlini Filmfesztiválon Magyarországot képviselte. Az 1993-as Balkán! Balkán! a román Panait Istrati regényei nyomán készült, a hét évvel később forgatott Ennyiből ennyi Csíki László novellája nyomán egy erdélyi magyar faluról ad látleletet közvetlenül a romániai forradalom után. 2006-ban egy papi rendház zárt, ám gondolatilag sokszínű világát mutatta be Töredék című filmjében, az egyik papot játszó Zsótér Sándor a 38. Magyar Filmszemlén megkapta a legjobb férfi alakításért járó díjat.
A rendező rendszeresen dolgozik a Magyar Televíziónak, a tévéképernyőre forgatta egyek között A lőcsei fehér asszony, a Viszontlátásra, drága, a Bűn és bűnhődés, a Montmartre-i ibolya, az Én és a kisöcsém című műveit. 1990-ben A kommunizmus múmiái című dokumentumfilmjében Lenin, Dimitrov, Klement Gottwald bebalzsamozásának és közszemlére való kiállításának érdekességeit dolgozta fel. Készített portréfilmet Pilinszky Jánosról, Polgár Lászlóról, Törőcsik Mariról, 1984-ben Micsoda útjaim címmel zenés filmet forgatott feleségével. Többször rendezett színházban és egyszer az operaházban is.
Valamennyi alkotásának erőssége a hiteles lélektani ábrázolás és az erős dramaturgia. Forgatókönyveit is maga írja, úgy vallja: "legfontosabb erényemnek azt tartom, hogy meg tudom mozdítani a teret. Tehát ha meglátok egy üres teret, kirajzolódik belőle számomra, hogy abban a térben mi lesz a teendő."
1984-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1994-ben a magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét vehette át, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével ismerték el művészi munkáját.

MTI