Konfuciusz élete - 3. rész

A hivatalnok

Az i.e. 501-ben a fejedelmi címet átvevő Ding herceg talán az egyetlen olyan személy volt Luban, akit Konfuciusz legitim uralkodónak el tudott fogadni, és akihez mellesleg mindvégig lojális is maradt. Ez természetesen nem kerülte el Ding herceg figyelmét sem, aki hivatali megbízást kínált föl Konfuciusznak. A fenti év végén a Mester el is foglalta Zhongdu város és a hozzá tartozó kerületek elöljárói posztját. Konfuciusz hivatali tisztjében rövid idő alatt rendkívüli változásokat vitt véghez.

Egy év elteltével intézkedései olyan jó visszhangot váltottak ki, hogy valamennyi környező terület kormányzója az ő módszerét kívánta átvenni. Ding herceget pedig annyira megragadták a Zhongdu városában látottak, hogy rögtön kinevezte Konfuciuszt munkaügyi miniszterré, Erről a posztjáról hamarosan még följebb, a bűn-ügyek (közbiztonság) miniszterévé lépett elő, ahonnan el tudta érni a bűnözés megszűnését, anélkül, hogy büntető törvényeket alkalmazott volna. Ebben a hivatalában két évig dolgozott.

Konfuciusz hivatalnoki ténykedésének egyik legkiemelkedőbb eseménye az a találkozó volt, ahol Lu hercege Qi-állam fejedelmével tartott, békésnek mondott tárgyalásokat, és ahol Qi ura álnok módon nem csak Lu hercegével akart leszámolni, hanem az erényes politizálása következtében Lu-fejedelemséget egyre jobban megerősítő és ezáltal Qinek egyre több gondot okozó, Konfuciusszal is, aki azonban erélyes fellépésével nem csak hogy elkerülte a tragédiát, hanem még előnyös pozíciókat is ki tudott harcolni saját fejedelmének.

Konfuciusznak ez a diplomáciai sikere még jobban meg-erősítette hivatali pozícióját és egyes források állítása szerint további kinevezésként Lu hercege főminiszteri rangba emelte. Más krónikák szerint, ugyan megmaradt továbbra is a közbiztonság miniszterének, de egyben egy fajta főszertartásmester funkciót is betöltött. Így vagy úgy az ország legbefolyásosabb hivatalnokává vált, aki a külkapcsolatok rendezése után figyelmét immár az állam belügyeire összpontosította.

Konfuciusz hatására a becstelenséget és romlottságot száműzték az országból. Lojalitás és optimizmus lett úrrá az egész lakosságon. Tömegesen vándoroltak át az emberek a környező, rendezetlen helyzetű államokból Lu nyugodtabb megélhetést ígérő vidékeire. Az emberek bálványozni kezdték Konfuciuszt és végül még dalokat is költöttek róla, melyek szájról-szájra terjedtek az egész országban.
Lu felemelkedését és gazdagodását azonban nem mindenki nézte jó szemmel. Hamarosan ezt a rendkívüli politikai és erkölcsi felragyogást sötét felhők árnyékolták be. Ahogy a Luban történt reformok hírei elértek a szomszédos fejedelemségek hercegeihez, azok egyre inkább aggódni kezdtek, mind a Lu által esetlegesen felmerülő katonai fenyegetés miatt, mind saját népük elégedetlenségétől tartva. Az összes fejedelem közül a legtöbb félnivalója Qi hercegének volt, akinek lévén állandó határvitái voltak Luval, méltán számíthatott rá, hogy ha az háborúra adná a fejét, elsődleges célpontjául Qit választaná. Ezért Qi minisztere olyan tervvel állt uralkodója elé, mely bár erényes uralkodóhoz nem lett volna igazán méltó, de annál furfangosabbnak és főleg célravezetőbbnek látszott.

A legnagyobb problémát abban látták, hogy miként tudnák elszakítani egymástól Ding herceget és Konfuciuszt, minthogy világosan felismerték azt, hogy Lu-állam fellendülésének motorja Konfuciusz volt. Ugyanakkor közismert volt Konfuciusz ragaszkodása a tradíciókhoz és rendkívüli, egyesek szerint túlzott erkölcsössége. Továbbá az is nyílt titok volt, hogy a Mester minden-nemű erőfeszítése és példamutatása dacára, Ding herceg kedvelte a pompát és a külsőségeket, és nem utolsó sorban előszeretettel időzött háremhölgyei társaságában. Qi miniszterei ezért kiválasztottak nyolcvan gyönyörű szüzet és ajándékként valamennyit elküldjék Luba, Ding herceghez. Konfuciusz figyelmeztetése és nem tetszése ellenére a herceg elfogadta az ajándékokat és az azok kínálta örömökbe belemerülve teljesen megfeledkezett az ország ügyeiről. Konfuciusz belátta, hogy nincs mit tenni, Ding herceg végképp a rossz útra tért és sajnálkozva bár, de elhagyta az immár elveivel teljesen ellentétes magatartást tanúsító fejedelmet. Nekiindult 13 évig tartó, otthontalan vándorlásának, abban a reményben, hogy talál egy olyan fejedelmet, aki nem csak hivatali posztot kínálna neki, hanem az uralkodó saját maga is erényessé válna, és a helyes utat követve saját éberségével mutatna példát a népnek.

Forrás: Őri Sándor - Confucius.hu