Kolostorok a legújabb korban

A 20. század története két alapvetően különböző korszakra osztható a hazai szerzetesség és kolostorok története szempontjából. Az I. világháborút követően jelentős mértékben megerősödnek a hazai szerzetesség lehetőségei. A korszak keresztény-konzervatív politikai irányvonalának megfelelően nagyobb teret kaphatnak a szerzetesi intézmények, elsősorban az oktatás területén. Ennek eredményeként korábban az oktatásban csak kisebb szerepet játszó rendek is bekapcsolódtak az oktatásba. Így a premontrei és a ciszter rend is nagy jelentőségű iskolákat hozott létre. Az utóbbi Budapest egy olyan területén épített nagyméretű iskolát és neobarokk templomot, amely a két világháború közötti időszakban kezdett jelentős mértékben beépülni. Ugyancsak ekkor került sor a pálos rend hazai újraélesztésére, a Gellért hegy oldalában épült fel kolostoruk, és került kialakításra a Sziklakápolna is. A szerzetesrendek megújulása mellett megfigyelhető az egyháztörténeti és vallástörténeti tanulmányok megerősödése is. A középkori művészettörténettel foglalkozó kutatások fontos eredményeket hoztak a szerzetesi építészet vonatkozásában is, több kolostorrégészeti programra is sor került. A katolikus egyházi élet megerősödésének és a szerzetesi közösségek normális életének a II. világháború vetett véget, és ezzel megkezdődött a szerzetesrendek legújabbkori meghurcoltatásának korszaka. A hadi események miatt számos kolostori közösség is menekülni kényszerült. A bombázások - különösen Budapest ostroma - számos kolostori műemlékben is pótolhatatlan veszteségeket okozott. Voltak olyan szerzetesi közösségek is, amelyek nem menekültek el a pusztulások elől, hanem maguk nyújtottak oltalmat és védelmet az üldözötteknek és menekülőknek. Így például a pannonhalmi apátság több ezer ember számára adott védelmet a háború utolsó időszakában. A háború pusztítása azonban csak bevezetés volt mindazokhoz a megpróbáltatásokhoz képest, amely a szerzetesrendeket és a kolostorokat érte a II. világháború után. A kommunista hatalomátvétel nyomán először az egyházi iskolák kapcsán került összeütközésbe sok szerzetesi iskola az államhatalommal, majd a szerzetesrendek feloszlatása zárta le ezt a folyamatot. Csupán néhány rend folytathatta nagyon korlátozott mértékben működését, azok is csupán néhány iskolában folytathatták az oktató munkát. Az egyházi vagyon részeként a szerzetesi épületeket is jórészt államosították. Az ezt követő több évtizedes időszakban a szerzetesrendek szinte alig voltak jelen a hazai közéletben, korábban jelentős gyógyító tevékenységük teljesen megszűnt, néhány iskolájukban csak korlátozott mértékben oktathattak, de így is jelentős eredményeket értek el magas színvonalú munkájuk eredményeként. Az ötvenes évek jelentős pusztulást okoztak a szerzetesi örökség emlékeiben, számos jelentős kolostori könyvtár és gyűjtemény részlegesen elpusztult, az épületek jelentős része rendkívül leromlott állapotba került. Elsősorban a hatvanas évektől kezdődően azonban főként a hivatalos műemlékvédelem munkájaként már megfelelő védelemben részesültek a legfontosabb kolostori emlékek, és erre az időszakra tehető a hazai kolostori régészet legjelentősebb kutatási időszaka is. Ennek eredményeként a szocialista korszak második felében már a szerzetesség történeti és művészettörténeti megítélése sokkal árnyaltabbá és kiegyensúlyozottabbá vált, de ez nem kapcsolódott össze a szerzetesi élet aktív létével. Az egyház és állam közötti fokozatos kiegyezés nem vezetett el a szerzetesrendek visszatéréséhez, erre csak a rendszerváltozás után került sor. Ennek eredményeként számos rend újra megkezdte magyarországi működését, az egyházi oktatásban is egyre nagyobb teret szerezve. A folyamatban kiemelkedő szerepe volt a Pannonhalmi bencés apátságnak, amely ezredéves fennállására nagyszabású egyházi és világi ünnepségekkel készült, és ehhez számos kiállítás és tudományos program is kapcsolódott. Ugyancsak ekkor folyt a kolostoregyüttes eddigi legnagyobb helyreállítási programja, amelynek eredményeként az apátság bekerült az UNESCO világörökségi helyszínei közé is. Ezzel egyidejűleg jelentős műemlékvédelmi és tudományos kutatások kapcsolódtak számos kiemelkedő fontosságú kolostori emlékhez, amelyek közül külön említést érdemel Ják. Ezeknek a folyamatoknak az együttes eredménye az, hogy ma már számos szerzetesrend aktív jelenléte érzékelhető a hazai közéletben és kulturális életben, és a szerzetesi emlékek egyre nagyobb mértékben bekapcsolódnak a hazai idegenforgalomba.

Forrás: Kolostorút