Bródy Sándor drámaíró, publicista

1924 Augusztus 12. (85 éve történt)

Meghalt író, drámaíró, publicista.

Bródy Sándor (1863-1924)

Egerben született, 1863. július 23-án. Apja nagyvonalú, vállalkozó szellemű úr volt, ki elsősorban ÚR a kaszinó tagja, és csak azután kereskedő, de legelső sorban hódító férfi. Fiára örökül vagyont nem hagyott, még felnevelni sem tudta.

Bródy Sándor még gyermek volt mikor apja tönkrement, és nem sokkal azután meghalt. Az apai örökség mégis számottevő volt: tőle örökölte külsejét, férfitermészetét, büszkeségét és tartását, hallatlan életszeretetét és a mindig újat kezdő vállalkozási kedvet. Valamint tizenhárom testvért, kik közül ő volt a legkisebb, ezért mindenki őt csodálta, óvta és szerette. Írói életében is kimeríthetetlen kincsesbánya volt a szerteágazó nagy család élete. Testvérek, unokahúgok és unokaöccsök hozták a maguk életét.

Miután apja meghalt, a család felbomlott. Aki tudott, a saját lábára állt, anyja pedig a töredék családdal Pestre költözött, s ezzel Bródy élete is megváltozott.
"Kimondhatatlan bátorság fogta el olykor a lelkemet úr, ismert, irigyelt, gazdag, híres úr akarok lenni e rám se hederítő tömegben... akarok, akarom, s az leszek!" -vallotta. Először a színészettel próbálkozott, majd Gyulára ment ügyvédírnoknak. Itt próbálkozott először az újságírással, s itt jelent meg első novelláskötete a naturalista Nyomor. Ezután a kevés pénzű, de nagy becsvágytól és költői öntudattól fűtött fiatalember Pestre költözött, s állást kapott a jó nevű Magyar Hírlapnál, mely a fiatal újságírót küldte egy három napos báli tudósításra. Bródy elment, meglátott egy fiatal színésznőt, beleszeretett, s ott maradt három nap helyett három évig. A szerelemből egy fiú született, ki szintén író lett, az ott tartózkodásból pedig lapszerkesztés: Erdélyi Képesújság és Kolozsvári Élet, majd a Magyarország című lap. Ezután visszatért Budapestre, a Magyar Hírlaphoz.
Bródy életének színterei a kártyaszobák, lóversenytér, kávéházak, kocsmák, szerkesztőségek, kiadók voltak. Életének társai pedig elsősorban asszonyok: színész -és költőnők, polgárasszonyok, cselédek, hercegnők, hiszen írói neve mellett a kor legszebb és legdivatosabb férfijai közé tartozott, amellett színikritikus és lapszerkesztő is volt.

Barátai írók, újságírók, festők, szobrászok, színészek, orvosok voltak, s köréje gyűltek a fiatalok, kik figyelték, s hallgattak rá. Mindemellett rengeteget dolgozott. Írt novellát, regényt, drámát, kereste a fiatal tehetségeket, és sokat olvasott. Foglalkoztatta a képzőművészet, a zene, a lélektan és az orvostudomány. A lobogó életmámor mellett állandóan jelen volt életében a magány, a szorongás, a kétségbeesés, félelem és fáradtság.

Egyedül írta és adta ki a Fehér könyv c. folyóiratot. Ambrus Zoltánnal és Gárdonyi Gézával közösen szerkesztette a Jövendő c. lapot, melyet ma a Nyugat előfutárának tekintenek. Cikkeivel részt vett kora politikai csatározásaiban. Egy idő után idegállapota romlott, de panaszait senki nem vette komolyan. 1904 őszén tüdőgyulladást kapott, betegségét gyógyíthatatlannak tartotta, anyagi helyzete megromlott, szerelmeiben csalódott, s egy napon a pisztolyához nyúlt. Lövése nem talált célt. Öngyilkossága után felgyógyult, de sosem lett igazán egészséges. Közel húsz évig élt még, de az már egy másik Bródy Sándor élete és halála volt.



Forrás: Sulinet