LILY WATER: Mese a Dagadt Disznóról

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy királyfi. A királyfi egy alabástrom palotában lakott, nemigen mozdult ki onnan, csak akkor, ha sétálni támadt kedve a közeli erdőben. Nagyon szeretett itt sétálni, néha felment a hegycsúcsra, és onnan figyelte a világot, mert onnan olyan dolgokat is meglátott, amiket senki emberfia még sohasem vett észre. Néha elvitte magával az íját és a puzdráját, de nem vadászott soha, csak figyelte az erdőbeli vadakat és hallgatta a madarak énekét. Egyszer amint így sétálgatott egy verőfényes délutánon, egy erdei tisztáson észrevett egy dagadt disznót. A disznó rápillantott, aztán majdnem elmenekült, de amikor látta, hogy a királyfi rámosolyog így szólt: "Üdvözöllek királyfi, mi szél hozott erre? Beszélgetnél velem egy kicsit, mert olyan magányos vagyok." Meglepődött a királyfi, amikor beszélni hallotta a disznót, de azért odament hozzá, és így válaszolt: "Nagyon örülök, hogy találkoztam veled ezen a sétámon, gyere ülj ide mellém." Ezután sok szó esett közöttük mindenféléről, örültek egymás társaságának, így észre sem vették, hogy lassan-lassan beesteledett. Egyszer csak a disznó így szólt a királyfihoz: "Kedves királyfi, most halljad a titkomat, nem volt nekem mindig ilyen alakom, de egy gonosz boszorkány elátkozott, hogy addig kelljen királylány létemre dagadt disznóként kóborolnom ebben a rengeteg erdőben, amíg egy ifjú csókjával meg nem vált a varázslattól." A királyfi nagyon meglepődött ezen a beszéden és így válaszolt a dagadt disznónak: "Ne haragudjál rám, de én nem bírlak megcsókolni téged, mert olyan csúf vagy." "De megszépülök, hogyha szeretni fogsz!" - mondta a disznó. A királyfi nagyot sóhajtott, a disznó pedig szomorúan mondta: "Akkor hát továbbra is ebben az alakban kell tengődnöm." Megsajnálta a királyfi a disznót erősen, és mert jó szíve volt, hát hozzáhajolt és megcsókolta. Lássatok csodát ebben a pillanatban nagy csengés-bongás támadt, és volt disznó, nincs disznó, a dagadt disznó helyén ott állott egy aranyhajú, mosolygós, csodaszép királykisasszony, aki köszönetet mondott a királyfinak, amiért csókjával megváltotta őt a varázslattól.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár