Útkeresés és avantgarde

Az új művészet "nem az anyagban rejlő ›isteni szellem‹ kifejtésén dolgozik, [...] hanem az ellenállással telített anyagba bele akarja erőszakolni tulajdon életének egy esszenciális csöppjét." (Kassák Lajos)

A szép új világ

Kassák Lajos: A korszerű művészet él (1925) c. tanulmánya alapján

„A művészet nem a társadalom törvényein kívül álló szépségideál, hanem a kor egyéb erőitől determináltan, mindennapi életünkből eredő és arra visszaható életmegnyilvánulás.” Az előző megállapításból nem csak az derül ki, hogy milyen szoros a kapcsolat a művészeti ideálokat szülő aktuális kor társadalmi viszonyai és eszményképei között, hanem az is, hogy a társadalmi és gazdasági krízisek összefüggenek a művészetekben fellépő válsághelyzetekkel. A stílus és az idő között nagyon szoros egymásrautaltság van: „a stílus formaegység – a forma pedig az idő reprezentánsa a művészetben. Az idő mozgás, s a mozgás: változás.” Ahogy egy mai lány nem mehet be krinolinban az irodába, a művész ugyanúgy nem fejezheti ki magát El Greco vagy Shakespeare stílusában.

A társas(ági) lény

Az avantgarde tehát annak a kornak a terméke, amelyben született. Marinetti első manifesztumából sem, a felszabadult öröm, hanem a kétségbeesett vergődés érezhető, a polgári világ megváltoztatásának vágya hatja át. Az avantgarde indítása nem filozofikus tudás és szándék eredménye, hanem ösztönös tett volt ez a lépés.

Az új művészeti irányzatok létjogosultságát sokan megkérdőjelezik, mert egyrészt a klasszikus esztétika kereteit szétfeszítik, másrészt a mindennapi világból, annak tárgyaiból építkeztek, a művészeti kifejezőeszközöket tagadó, azt készakarva ellehetetlenítő látvány- és hangzáselemeket használtak. Sokan a művészetek csődjeként értelmezték az avantgarde irányzatok és kísérletek metamorfózisait: új megközelítések és ideológiák, eszmék tömkelege keletkezett és tűnt el nagyon gyorsan. Kassák azonban szembeszáll ezzel az értékeléssel: szerinte nem az az érdekes, hogy hány izmus hozta létre az új értékeket, hanem hogy ezek az értékek léteznek és megtermékenyítően hatottak a későbbi korok számára is.

Kassák a művészeti csődöt sokkal inkább a reneszánsszal kezdődő klasszikus művészeti korokhoz köti, s az impresszionizmust tekinti ezen változás betetőzőjének. "Az impresszionizmus az illuzórikusban kulminált, pedig a művészet értéke és jelentősége a 100%-os realitás."

Az átalakított anyag

Az új művészet számára az alkotás alapvető kérdése, hogy mit tud kezdeni az előtte lévő anyaggal. Vagyis „nem az anyagban rejlő ›isteni szellem‹ kifejtésén dolgozik, […] hanem az ellenállással telített anyagba bele akarja erőszakolni tulajdon életének egy esszenciális csöppjét.” A művészet tehát alkotás, amellyel az ember állást akar foglalni, s érvényesíteni tudja önmagát.

A művészet emberi produktum, így a háborún és a forradalmakon átment ember nem lehet többé az, aki a múltban volt. Az alkotó művész már nem a magát a társadalmon kívül képzelő fantaszta, hanem két elv vezeti: egyrészt „a szép az, ami tökéletes, és tökéletes az, ami a hivatásának a lehető legjobban megfelel”; másrészt „nem az eldologiasodást, hanem a dolgok használhatóságát” akarja.

Kassák szerint az izmusok négy nagy csoportra oszthatók:

1. futurizmus: szimultanizmus, taktilizmus, dadaizmus, mekanizmus, merzizmus, brüitizmus, zenitizmus
2. expresszionizmus: neoplaszticizmus, primitivizmus, ultraizmus, imaginizmus, absztraktizmus, szuprematizmus, szürrealizmus, poetizmus
3. kubizmus: képarchitektúra, purizmus, objektivizmus
4. konstruktivizmus: aktivizmus, proun, urbanizmus

Az avantgarde kiindulópontjának Cézanne és a posztimpresszionizmus tekinthető, ebben az irányzatban már egyértelműen jelen vannak az expresszionizmus jelei. A futurizmus 1909-ben jelent meg, amikor Marinettiék csoportja a „múlt értékei által alátemetett Rómában” hirdették meg a programjukat (amiben egy italozós autós kirándulás volt az inspiráló élmény), az ókorból a mai élet technikai romantikájába száguldottak át: a mozgás, a repülő, felhőkarcoló, autó került az érdeklődésük középpontjába. Erre reagált az expresszionizmus: a futurizmus külsőségei helyett a belső elmélyülés, a cselekvő aktivitás helyett lírai értékeket jelenít meg. Ez a két irányzat inkább a művész emberi, s nem a művészet tárgyi problémáival foglalkozik. Erre a tényre válaszul született meg a kubizmus, a szigorú és tudományos pontosságú irányzata, amely az anyag és a művészi objektum dologi és szerkezeti megismerésére törekszik az érzelgősség helyett. Kassák szerint a kubizmus jutott el a mai ember alkotásának fundamentumához, gerincéhez a konstrukcióhoz, azaz a konstruktivizmushoz. Az izmusok eljutottak tehát „a tagadás anarchikus gesztusaitól az igenlő építésig.”

Forrás: Sulinet

• BEMUTATÓ - az avantgarde bevezető tananyagához