Az őslakosság helyzete Ausztráliában

A Sydney 2000 Olimpiai Játékok megnyitóján és az egész versenysorozat ideje alatt, valahogy az motoszkált a fejemben: bizony ezek a kedves auszik nem állíthatják magukról nyugodt szívvel azt, hogy a gyámoltalan kisebbségek jótevői lettek volna eddigi történelmük folyamán. Való igaz, az elmúlt tíz év során hatalmas előrelépések történtek a bennszülöttek jogait és társadalmi helyzetét illetően (már-már pozitív diszkriminációról lehet beszélni), a felszín alatt, a mindennapokban azonban korántsem ilyen rózsás a helyzet.

Ausztrália őslakosságának lélekszámát illetően csak becslések léteznek. Valószínűleg 250 000 és 350 000 között lehetnek és főleg vidéken, illetve a vidéki városok peremén élnek. A Torres-szigetiek, etnikailag a pápuai népcsoporthoz tartoznak és a bennszülött lakosságnak 10 %-át alkotják és együtt az összlakosságnak csupán a 1,5-2 %-át teszik ki. Az ország északi és nyugati részén lakók jobban megőrizték nyelvüket és hagyományos kultúrájukat, mint keleten és a nagyvárosokban. Senki sem tudja pontosan megmondani, hogy az ausztrál őslakosok és a Torres Strait szigetlakók ősei mikor telepedhettek le Ausztráliában. A tudományos körökben is elfogadott szénizotópos kormeghatározással igazolni vélik, hogy már 40 ezer évvel ezelőtt a kontinens emberek által lakott terület volt.

Egy nemrég napvilágot látott tudományos értekezés szerint viszont az Észak-Ausztrália és Nyugat-Ausztrália határához közeli Keep River-i sziklarajzok nem kevesebb, mint 175 ezer évesek. Victória államban a kutatók mesterséges csatornarendszer nyomaitra bukkantak, amely arra utal, hogy egyes csoportok egy helyben éltek és nem nomád vándorló életmódot folytattak. Az őslakosok mintegy 500 nyelvet beszéltek, amelyek 31 nyelvcsoportba sorolhatók. Az eredetileg nomád halász-vadász-gyűjtögető életmódot folytató csoportokban a hatalmat a az idősebbek gyakorolták. A jól alkalmazkodó ausztrál őslakosság egyszerű, de igen hatékony eszközökkel dolgozott, másrészről viszont igen összetett társadalmuk volt, gondolkodásmódjuk, hagyományaik híven tükrözték az őslakosok földhöz és környezetükhöz fűződő szoros kapcsolatát. A bennszülöttek életmódját alapvetően egy álomkorszak (Dreamtime) eljövetelébe vetett hit határozta meg, amikor majd földöntúli hatalommal felruházott lények, akik a kontinens (világ) megalkotói és egyben a saját őseik megérkeznek, és ők uralják a földeket és az emberi sorsot egyaránt. Természetimádók voltak, hittek a lélekben amely örökéletű, és egyik emberi formát a másik után ölti magára. Az ausztrál őslakosok mondavilága szerint a kontinens geológiai képződményei, az állatok a világ teremtőinek szellemét idézik. A vallási hagyományok, amelyeket gyakran jelenítettek meg művészi eszközökkel, generációról generációra szálltak. Sziklarajzok, fafaragványok és homokrajzok tanúskodnak a múlt több tízezer éves ősi művészetéről, amelyet napjainkban továbbra is széles körben ápolnak. Annak ellenére, hogy tárgyi kultúrájuk egyszerű volt, az őslakosok és a Torres Strait szigetlakók társadalma hatalmas mennyiségű tudást halmozott fel, amelyet az idők folyamán megőrzött és továbbadott. A tanulás hosszú és kitartó folyamata a gyerekkorban kezdődött és a felnőttkorban is folytatódott. Ennek az életmódnak 1788-ban az angolok partra szállásával és későbbi folyamatos betelepülésével vége szakadt. Az őslakosok és a betelepülők között sem akkor, sem később semmiféle olyan szerződés megkötésére nem került sor, amely a bennszülöttek ősi területeire vonatkozó jogokat elismerte volna. Amikor 1901-ben a brit fennhatóság alá tartozó ausztrál kolóniák egyesültek, az új ausztrál nemzet törekvése az volt, hogy az ott élők olvadjanak be az angol mintájú társadalomba (Anglo-Celtic culture). Ez az elképzelés, az ún. White Australia, “Fehér Ausztrália”, gyakorlatilag kizárta annak lehetőségét is, hogy Ausztráliába Európán kívüli országokból fogadjanak be letelepülni vágyókat. A fehér telepesek által behozott európai betegségek és a kegyetlen népirtás nyomán az eredetileg 1 millióra becsült lélekszámról az 1930-as évekre mintegy 30 000-re csökkent az őslakosság. A városokban élő bennszülöttek szegénysége egyre riasztóbb méreteket öltött, a kormányzat az őslakosokra is kiterjesztett bizonyos szociális intézkedéseket. Ennek ellenére sem jogilag, sem politikailag nem voltak egyenjogúak, a népszámlálásnál sem úgy vették figyelembe őket, mint a fehéreket. A kormányzat az 1950-es években asszimilációs politikát követett, amelynek célja nyíltan a bennszülött identitás csökkentése volt. Az egyes államokban az abo (aboriginal) ügyeket külön-külön szabályozták, amely megnehezítette az egységes bánásmódot. Az 1967-ben született nemzeti referendum óta a benszülött lakosság a népszámlálásokon a fehérekkel egyenlő elbírálásban részesül. Számos olyan törvényt is hatályon kívül helyeztek, amelyek hátrányos megkülönböztetést jelentettek számukra. Ettől kezdve az őslakosok állami juttatásokban részesülhettek és a szavazati jogot is megkapták. Ennek ellenére életkörülményeik minden tekintetben rosszabbak a fehérekénél. Várható élettartamuk húsz évvel rövidebb, a lakáskörülményeik nyomorúságosak, és ez tanulási és munkavállalási lehtőségeiket is hátrányosan befolyásolja. Jelentős előrelépést jelentett az 1976. évi Bennszülött Földtörvény, amelynek nyomán bizonyos területek (bár az ásványi nyersanyagok tulajdonjoga nélkül) az őslakosok kezére kerültek. Például az ausztrál őslakosok által lakott területeken elhelyezkedő nemzeti parkokat az ausztrál állam az őslakosokkal közösen vezeti. Az Uluru-Kata Tjuta Nemzeti Parkot, illetve a Kakadu Nemzeti Park egy részét az ausztrál kormány az őslakos földtulajdonosoknak adományozta. A nemzeti parkok felügyeleti szervével (Parks Australia) együttműködve ezen nemzeti parkokat őslakos többségű vezetőség irányítja: ellátja a természetvédelmi feladatokat, megszervezi a látogatók fogadásával kapcsolatos teendőket, ugyanakkor védi az őslakos földtulajdonosok érdekeit. A nyolcvanas években az abo-k mind határozottabban követelték, hogy ápolhassák kultúrájukat, tradícióikat, használhassák nyelvüket. Ma már van saját újság, tévé, rádió, táncszínház, múzeum, jogsegélyszogálat és honlap is. A Legfelsőbb Bíróság 1992-ben elismerte, hogy a Torres Strait-ben található Murray-sziget lakói az európai telepesek érkezése előtti időkből eredően egyfajta tulajdonjoggal rendelkeznek földjeik felett. A döntés elutasította a terra nullius elméletét, miszerint az európaiak betelepülése előtt Ausztrália területe senki földje lett volna. Az ausztrál parlament az 1993-as Ősi tulajdonjogról (Native Title Act) hozott törvényében kinyilvánította, hogy az őslakosokat tulajdonjog illeti meg minden olyan ausztrál területre vonatkozóan, amelyekre ez a jog időközben egyértelműen meg nem szűnt. A földvisszaigénylések hosszadalmas lefutási ideje és magas száma (1998 augusztus végéig 612 kérelmet nyújtottak be, és ezek Ausztrália területének 45%-át érintették) gátolhatja a gazdaság fejlődését és feleslegesen frusztrálja az őslakosokat. Az őslakosok természetesen ragaszkodnak az 1992-ben hozott törvényhez, amely biztosítja egyes törzseknek azon földterületek birtoklását, amelyekhez törzsüket spirituális szálak fűzik. A farmerek pedig a korábban bérbevett földek zavartalan használatát szeretnék biztosítva látni. Mint az a fentiekből kiderült, bőven van még mit tenni, hogy a közös egymás mellett élés valóban zavartalan és békés legyen...

Forrás:
Etnikumok enciklopédiája 1993. ed. Minority Rights Group, Kossuth Könyvkiadó, Budapest,
Budapesti Ausztrál Nagykövetség
Corbis Collection

Bővebb információ:
http://www.aboriginalaustralia.com
http://www.aboriginalart.com.au
http://www.crystalinks.com/australia.html