Vértanú magyar papok a XX. században

A hitükért életüket áldozó vértanúk közt meg kell emlékeznünk a különböző körülmények között meggyilkolt papokról. Tudnunk kell azonban, hogy a papok vagy szerzetesek meggyilkolása nagyobb feltűnést keltett, így erről több adatunk maradt, bár ezekről a szörnyűségekről sincs teljes áttekintésünk. Lényegesen kevesebbet tudunk viszont azokról a keresztény világiakról, akiket hitvalló magatartásuk miatt ugyancsak üldöztek, s akik közül többen haltak meg börtönökben, internálótáborokban.   Sokan a mai napig félnek beszélni rokonságuknak a kommunizmus alatt elszenvedett üldöztetéséről, haláláról... 

1945-54 közt

"Ha annak okát kérdezzük, miért is gyilkoltak meg egy-egy papot, nem mindig tudjuk a pontos okot - csupán nagy vonalakban a gyilkosság motívumait vagyunk képesek meghatározni" - írta Szántó Konrád ferences szerzetes, egyháztörténész (Meggyilkolt katolikus papok kálváriája - Mécses, 1991). Legalább röviden emlékezzünk a meggyilkolt papokra.

Mikla Pál (1883-1945), gyömrői plébános. - 1945-ben egy helyi kommunista "különítmény" (bár nem a legfelsőbb kommunista vezetés engedélyével, de - okiratokkal igazolhatóan - tudtával) elfogta a környék földbirtokosait, jegyzőit, tisztviselőit és papjait, köztük a református lelkészt és Mikla Pál katolikus plébánost. Körülbelül húsz embert - bármiféle vád vagy ítélet nélkül - összevertek, majd agyonlőttek. A holttesteket az erdőszélen elásták. Gyömrőn emléktáblát állítottak nekik.

1949 és 1953 között tíz olyan papról tudunk, akiket ekkor tartóztattak le, s 1954-ig a börtönökben vagy a kínzások hatására haltak meg. Üldöztetésük oka: részben a marxista szocializmussal, illetve a békepapi mozgalommal szembeni magatartásuk vagy az ifjúsággal való foglalkozás. Másokat egyszerűen egy kommunista csoport antiklerikalizmusa vagy személyes bosszúja miatt öltek meg (amint ez történt Mikla Pál és társai esetében is).

Széll Kálmán váci kanonoknak azért kellett meghalnia, mert végrehajtotta püspöke rendelkezését, amely az államnak nem tetszett. Pétery József püspök az első békegyűlés meghirdetésekor megtiltotta papjainak, hogy azon részt vegyenek, mert ez az embertelen és istentelen rendszer legalizálását jelenthetné. Miután egyesek mégis elmentek a gyűlésre, a püspök három udvari papját - Széll Kálmánt, Brusznyay Józsefet és Oetter Györgyöt - megbízta, hogy hallgassák ki őket. A hatalom mindhármukat letartóztatta. Széll Kálmán a munkatáborban meghalt. Az ávó két alkalommal a püspöknél is házkutatást tartott, magukkal vittek számos iratot és a hivatali pecsétet is. Pétery püspököt ruhátlanul a falhoz állították, és négy órán át úgy hallgatták ki.

Freesz József herminamezői káplán a munkások apostola volt, és egyházi környezetében is sürgette a velük való foglalkozás fontosságát. Ezért rendszeresen beidézték az Andrássy út 60-ba. Egyik kihallgatása és megkínzása alkalmával szétverték a veséjét. Ebbe halt bele 1951-ben.

Jakab Benjamin jezsuita a kistarcsai internálótáborban halt meg. Ács Ferenc pálos szerzetes szökést kísérelt meg az internálásból, s eközben lelőtték.

Gáspár Gusztáv kiváló pesti hitoktató az internálásból kiszabadulása után Bécsbe menekült. A kommunista vezetés olyan veszélyesnek tartotta személyét, hogy ügynököt küldtek utána, aki a bécsi amerikai zónából átcsalta őt az orosz zónába. Ott elfogták és újra elítélték. A váci börtönben halt meg.

Papp József Kelemen - a ciszterci rend bajai gimnáziumában volt tanár. Diákjai közül többen keresztény egyesületet alakítottak. Az egyesület világi vezetőit kivégezték, Papp atyát mint bűnrészest börtönre ítélték, s ott halt meg 1953-ban.

Steurer József mosoni plébános (1891-1954), híveit szerető lelkipásztor volt, úgy ismerték, mint aki mindenkinek mindene volt. A kommunisták figyelmeztették, hogy tűnjön el a községből, mert útjukban van (túl sokan szeretik őt). Mivel nem hagyta magára híveit, a rendőrség ismételten zaklatta, fenyegette. Letartóztatták, 1954. január 7-én meghalt a budapesti rabkórházban. A rákoskeresztúri köztemetőben fekszik a 307-es parcellában.

1957-1961 áldozatai

A szabadságharc leverése után a forradalom alatt kiszabadult papok jelentős részét, ha elérték őket, visszavitték a börtönökbe. Májusban a központi szeminárium tíz növendékét is elhurcolták azzal a váddal, hogy bírálták a rendszert.

Turchányi Albert Egont, akit Mindszenty bíboros 1956-ban titkárává választott, a szabadságharc bukása után letartóztatták, és életfogytiglani börtönre ítélték. Turchányi és társai ellen koncepciós pert rendeztek, amelynek vádlottai közt több pap és kispap szerepelt "ellenforradalmi tevékenység" vádjával.

Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébános buzgó lelkipásztor volt, hittanosai, hívei nagyon szerették. A szószékről esetenként szókimondóan tiltakozott az országot és az egyházat ért támadások miatt. A környékbeli kommunista funkcionáriusok ezt nem nézték jó szemmel. Hitoktatásból hazafelé tartva ávósok rohanták meg, összeverték, majd tarkón lőtték és a Tiszába dobták. A folyóparton találták meg kerékpárját, szentolvasóját, vérnyomok között. Holttestét a Tiszából halászták ki, jól láthatóak voltak rajta a kínzás nyomai: a sebek és a kivert fogak helye.

                  Brenner János

Brenner János szintén buzgó káplán volt, akit hívei nagyon szerettek. Az Állami Egyházügyi Hivatal megbízottja felszólította a püspököt, hogy helyezze el a káplánt, mert zavart okoz a faluban. A püspök kiszállt a plébániára, de csak a káplán dicséretes magatartásáról hallott. Amikor nem helyezte el, az ÁEH-megbízott megjegyezte: "Lássák a következményeket!" A karácsony előtti gyónások idején késő este beteghez hívták a fiatal papot. Elindult, a betegek szentségeivel. A közelben levők segélykiáltásokat hallottak. De a korabeli közbiztonság általában olyan rossz volt, hogy senki sem mert a kiáltozó segítségére sietni. Csak amikor minden elcsendesedett, akkor merészkedtek oda. Vérben találták az atyát: harminckét késszúrással végeztek vele. A jelek azt igazolják, hogy a falu párttitkára szervezte a káplán beteghez hívását. Bár az országos visszhangra tekintettel néhány személyt letartóztattak, mégis egyértelműen megmutatkozott az eset eltussolásának szándéka. Brenner János ismerősei, fennmaradt írásai tanúskodnak mélységes hitéről, Istennek átadott életéről. Boldoggá avatási ügye elindult.

Kovács Ferenc (1932-1958) gencsapáti káplánt nagyon szerették a hívek, különösen a fiatalok. A mindössze három éve felszentelt papot az ÁVH emberei emiatt többször fenyegették, majd egy kihallgatáson úgy megverték, hogy sérüléseibe a kórházban belehalt. Ezt akkoriban - a rendőrség fenyegető tilalma miatt - nem volt szabad nyilvánosságra hozni, csak 1990 után vallhatták be azok, akik ismerték a történteket. Erről vallott Márfi Gyula akkori püspöki irodaigazgató, a jelenlegi veszprémi érsek.

Somogyvári Béla Hetény ferences szerzetes többszöri börtönbüntetés után Szentendrén lett a fiatalok szeretett hittanára. Ekkor az ÁVO ismét zaklatni kezdte. Verések, vallatások következtek 1961 tavaszától az Andrássy úton. Az egyik kihallgatás után a rendőrség hazáig szállította. Távozásuk után Hetény atyát szobájának kilincsén felakasztva találták...

Tomka Ferenc

Forrás: Új Ember Katolikus hetilap -  2003.11.09
LIX. évf. 45. (2883.)