Inka ösvény

A Real-hegységben található  inka ösvényekhez  legkönnyebben a bolíviai La Pazból juthatunk el. Innen autóbuszjárat indul Ventillába, a Takesi úthoz. A hosszabbik inka út La Cumbrében kezdődik.A legforgalmasabb út Cuzcóból Machu Picchuba vezet, melyet turisták tömegei keresnek fel. Az UNESCO műemlékké nyilvánította a történelmi utat. Az inkák kiváló útépítők voltak. A mostoha környezeti és felszíni viszonyok miatt az építőknek igencsak nehéz dolguk volt. Az emelkedő a terepen lépcsőket alakítottak ki, a hegyeken, járhatatlan sziklákon keresztül alagutat fúrtak, a szakadékok, völgyek és mocsarak fölé viaduktokat és függőhidakat építettek. A magasan fekvő területeken kőfalakat emeltek az időjárás vi­szontagságaival szemben, a sivatagos részeken vályogfalak védték az uta­kat a homokviharok ellen. Az inkák az egész birodalmat behálózó útrendszert alakítottak ki. A legjobb állapotban megmaradt szakasz a bolíviai Takesi. A köveket legyezőszerű alakzatban rakták le az utakon. A változatos tájakon futó út a Yungas-völgy dzsungeljébe vezet, Ventillából indulva a 4650 méter magas hegyszorosig lehet eljutni rajta. Az ösvény a Takesi-folyó mentén fut, Kakapi irányába megkerüli a Palli-Palli he­gyet, majd Rio Quimasa Chata felé vezet. A Takesi-folyót átszelve a 2100 méter magas Chojillán ér véget. Négy nap alatt lehet végiggyalogolni ezt a szakaszt. Kevésbé fárasztó, ha a 4725 méter magas La-Cumbre hágótól Coroico felé megyünk. Széttárt karú Jézus-szobor mutat a 4850 méter magas, kőrakással jelzett hegycsúcs felé.  Lefelé Achura faluba visz az út, Choróig különösen jól járható. A chorói függőhídon Rio Huaranillától Chairo fe­lé lehet eljutni, s a coroicói banán- és citrom­ültetvényekhez érkezünk. Az inkák járatosak voltak a teraszos építkezésben és a teraszos földművelésben, legyőzve a természet akadályait.
Az utak szélessége a terephez alkalmazkodik, a hegyoldalban félméteres, a síkságokon 6 méteres volt. Az Amazonas vidékét, a keleti és nyugati partszakaszokat keresztül-kasul járhatóvá tette, északon Kolumbiáig, délen a mai Argentínáig. A közigazgatási központ Cuzco volt. Innen indultak akazkik, a gyorsfutárok, akiket a pihenőhe­lyeken, a tambókon váltották társaik, s nekik adták át az üzeneteket tartalmazó quipukat. A lámagyapjúból készült fonalakat kereszt- vagy szálirányban csomózták. A zsinór színének, erősségének és a csomók számának külön jelentése volt. Az üzenet tartalmát csak a beavatottak értették A hírek, küldemények egy nap alatt 400 kilométerre juthattak el. Az inkáknak  nem voltak igavonó állataik, nem ismerték a kereket, így gyalog tették meg a hosszú utakat, egyetlen segítőtársuk a láma volt.
Forrás: A világ csodái