Nagyböjti idő, Hamvazószerda

Hamvazószerda a nagyböjti idő kezdete.

Itt az alkalmas szent idő, az üdvösségnek napjai, hogy megtisztítsuk a szívünk, lemosva vétkek terheit. 
Alkalmas szent idő. Alkalom a megállásra, a magunkba tekintésre. 
Felelősen szeretném élni az életemet. Felelősen a másik emberért, felelősen a világért. Mit tehetek? Mire kell jobban figyelnem?

Itt a nagyböjt, Jézus Krisztus megváltó művének emlékezetével és a mi Krisztust követő áldozatos életünk megújításával. Szeretnénk a szent negyven nap folyamán a bennünk Krisztus életét éltető Szentlélek erejében áldozatos lelkű és életű küldetését hitelesen teljesítő, jobb keresztények lenni. (Seregély István érsek)

A mai nappal, az Egyház életében új időszak kezdődik: a nagyböjt. Bár a böjti fegyelem külső formájában gyökeresen megváltozott, de lelki tartalmában megkívánja a bűnbánatot, az őszinte megtérést és a kiengesztelődést. Magunkra vesszük a mulandóság külső jelét, hamut szórunk fejünkre, hogy lélekben teljesen megújuljunk.
Szentatyánk a mai napot különleges imanappá nyilvánította. Arra kér mindenkit, hogy böjttel és imádsággal kérjük Istent a békéért.

Horváth István Sándor 2007

A mai naptól  kezdve a  nagyböjti időben 40  napon át  készülünk a  húsvét
ünnepére. A bűnbánattartás  időszaka ez számunkra,  amely lehetőséget  ad,
hogy Istennel való kapcsolatunkat rendezzük. Az Egyház három dolgot  ajánl a  nagyböjtre:  az   imádságot,  a   böjtölést  és   az  adakozást,   amit
alamizsnálkodásnak is nevezünk.
A mai evangéliumban éppen erről a három cselekedetről tanít Jézus. A közös vonás ezekben a tettekben, hogy  nem az emberek szemében szeretnénk  jónak látszani általuk és nem is magunk dicsőségét keressük, hanem egyedül Isten kedvében szeretnénk járni. E gondolat legyen első nagyböjti útravalónk. Emellett  fontos  azt  is  látnunk,  hogy  mindhárom  ajánlott  cselekedet vallásos cselekedet, s  ezt a böjtöléssel  és az adakozással  kapcsolatban külön is hangsúlyoznunk kell.  Ez a második  intelem a nagyböjtre.  Hiszen sokan fogyókúráznak, koplalnak vagy diétáznak,  de ez még nem böjtölés.  A böjt estében Isten kedvéért mondok le valamiről, hogy fegyelmezzem önmagam és jobban tudjak figyelni Istenre. Sokan vannak, akik szeretnek  adakozni, de ezt csupán azért teszik, hogy leírhassák az adóból, igénybe  vehessenek valamilyen kedvezményt vagy szerepeljenek a televízió adakozós  műsorában. Ez a fajta adakozás tehát nem kifejezetten vallásos cselekedet, még  akkor  sem, ha valóban segít a  rászorulókon. Az alamizsnálkodás esetében  Jézust látom  a  szegény  és  rászoruló   ember  személyében  és  Őneki   nyújtok segítséget, tehát itt is a vallási szempont érvényesül.
Harmadik útravalónk  pedig az  legyen a  nagyböjt idejére,  hogy  vallásos
gyakorlatainkkal sose hivalkodjunk. A  jó cselekedeteket, az adakozást,  az
imádságot  ne  az  emberek  szeme  láttára  tegyük,  hanem  próbáljuk  meg
titokban, hogy egyedül Isten lásson minket! 

A nagyböjt bűnbánati fegyelme: Péntekenként 14 éves kortól nem eszünk húst, hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt tartunk, vagyis húst nem eszünk, csak háromszor étkezünk, és egyszer lakunk jól. Természetesen a betegek fel vannak mentve a testi böjtölés alól.

A böjt: Nem öncélú valami. Aranyszájú szent János szerint azért van szükségünk önmegtagadásra, mert hibázunk a mértékletesség erényében. Emberszerető és megértő Urunk van, nem az ételektől való megtartóztatást és a böjtöt követeli tőlünk egyszerűen csak hanem, hogy az élet dolgaitól elálljunk, és egész időnket lelki dolgokkal töltsük el.

Szent Ágoston kifogásolja azok magatartását, akik a húsétel helyett nehezebben elkészíthető, értékesebb ételeket hajhásznak. Tévednek az ilyenek, ez nem böjt, csupán a fényűzés megváltoztatása.


Forrás: Virtuális Plébánia