Nemzet Színésze - Sztankay István

Nemzet Színésze/Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek.
 
 Részlet az alapító okiratból:

„A címet, amely a halálig szól, legfeljebb tizenketten viselhetik, és életük végéig havonta 500 ezer forint juttatásban részesülnek. Ha ez a létszám bármely okból csökken, a megüresedett helyre a címben részesülők egyhangú szavazással tehetnek javaslatot.

A Nemzet Színésze cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott; betöltötte a 62. életévét; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot - évadonként legalább egy szerepben - a Nemzeti Színház színpadán töltött.”

Életrajz

Sztankay István Budapesten született, 1936. február 14-én.

    1957-61 Színház és Filmművészeti Főiskola
    1961-63 miskolci Nemzeti Színház
    1963-74 Nemzeti Színház
    1974-90 Madách Színház
    1990-91 szabadfoglalkozású
    1991- József Attila Színház
    
    Díjak:

    Jászai Mari-díj (1966, 1974)
    Farkas-Ratkó-díj (1967)
    SZOT-díj (1970)
    Érdemes művész (1978)
    Erzsébet-díj (1992)
    József Attila-gyűrű (1994),
    Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1997)
    Kossuth-díj (1998)
    A József Attila Színház Nívódíja (2003)
    A József Attila Színház örökös tagja (2006)
    A Nemzet Színésze (2012)

Édesapja görög katolikus pap volt, mely nem vetett túl jó fényt az ötvenes években színésznek felvételiző fiúra. Amikor a Színművészeti Főiskola felvételijén édesapja foglalkozása felől érdeklődtek, ő azzal vágta ki magát, hogy pásztor. A felvételiztetőket azonban nem sikerült ennyivel megnyugtatni, s be kellett vallani, hogy lelkipásztor.

A templom varázsa, a misék koreográfiája keltette fel benne az érdeklődést a színház iránt, mert ezen a téren a kettő meglehetősen hasonlít egymáshoz. Mielőtt azonban véglegesen is a világot jelentő deszkákat választotta volna, az élet számos területén kipróbálta magát. Volt segédkántor, dolgozott kifutófiúként a Bástya Ktsz-ben, anyagmozgatóként a Hídépítőknél és csillés is volt föld alatti építkezéseknél. 1957-61 között tanult a Színművészeti Főiskolán, majd diplomájának megszerzése évében Miskolcra szerződött, ahol 1963-ig időzött, majd a budapesti Nemzeti Színház tagja lett 1974-ig, a Madách Színháznál pedig 1974-90 között volt érvényes szerződése.

Ezután a szabadúszást választotta, majd 1991-ben a József Attila Színház társulatához csatlakozott, amelynek azóta is tagja.

1963-ban a Hattyúdal című sikeres magyar film egyik főszereplőjeként az egész ország megismerte arcát. Népszerűségét csak fokozta az 1968-71 között vetített a Bors című tévésorozat, melynek címszerepét játszotta.

Egy időben a művészt is zavarta, hogy nem nőtt épp "kosaras" magasságra. Különösen egy darabban jött ez elő erősebben, amelyben hős, férfias férfit kellett alakítania. A rendező, Egri István, félrehívta Sztankayt és megkérdezte, mi zavarja. "Nem vagyok én ehhez kicsi?" - kérdezte a színész. "Ezt nekem mondod?" - kérdezett vissza Egri, aki még Sztankaynál is alacsonyabb volt. Ezért nem lett belőle válogatott labdarúgó, mert bár jól védett, de - és erre 18 évesen rá is ébredt -, nem nőtt bele a kapuba. A futball szeretete azonban megmaradt, s mellette máig teniszezik és tornázik is.

A színész legendás színpadi párost alkot Schütz Ilával. Rengeteg darabban dolgoztak együtt. A "Jövőre veled ugyanitt" című vígjátékkal mintegy 450-szer kacagtatták meg a nagyérdeműt. Erről, róla szól Sas György " Újra veled ugyanitt" című könyve is.

A művész több Shakespeare-vígjátékban játszott már, de nagy vágya még nem teljesült, hiszen királydrámában eddig nem kapott szerepet. Nagyszerű színészi feladatok megoldása elé állítja azonban a József Attila Színházban most futó Kilencen, mint a gonoszok című darab főszerepe, melyet az író, Horváth Péter Sztankay számára írt.

A színész, rendező kedvenc időtöltése a szőnyegrojtok kiegyenesítése és a terítők megigazítása. Szabadidejében megszállottan gyűjti a rádiókat és a zseblámpákat, több tucatot tart a ház minden zugában. Valamennyi darabját féltve őrzi. Egyszer felesége autójában elromlott a belső világítás és kölcsönkérte férje egyik zseblámpáját. "Nekem nincs egy fölösleges sem!" - hangzott a válasz.


Forrás: Nemzeti Színház / Sztankay István színművész honlapja