Puskás Tivadar

 
(Budapest, 1844. szept. 17 – Budapest, 1893. márc. 16.) Puskás Tivadar 1844. szeptember 17-én született Pesten, a nemesi származású ditrói Puskás Ferenc hajózási vállalkozó és felesége Agricola Mária első gyermekeként. (Két öccse és egy húga született később.) Tivadar felsőbb iskolai tanulmányait Bécsben, a Theresianumban, majd a Műegyetemen folytatta, ám 1865-ben a szülői ház anyagi nehézségei miatt abba kellett hagynia. A 21 éves fiatalember sokoldalú tehetség volt. Bár elsősorban a technikai tantárgyak érdekelték, kitűnően vívott, lovagolt és zongorázott. Ez utóbbi segítette első kenyérkeresetéhez 1865-66-ban a Festetics családnál. Itt kezdhette el az angol nyelv tanulását, amelyet kegyetlen szorgalommal folytatott, egyik felén kopaszra nyírt fejjel kényszerítvén magát a nyelvkönyvek, szótárak mellé. 1866 őszén már Londonban élt, ahol német nyelvórákból tartotta el magát. A következő évben a Waring Brothers et Eckersly vasútépítő cég alkalmazottja lett, mely a Nagyvárad–Kolozsvár-Brassó vasútvonal kiépítésén is dolgozott. Puskás feltehetően tolmács és helyi ismeretekkel rendelkező szaktanácsadó volt az angol építésvezetők mellett. 1872-ben a cég csődöt jelentett, és Puskásnak új munka után kellett néznie. 1873-ban Bécsben világkiállítást tartottak. Puskás tudta, hogy milliókat várnak a városba a nagy eseményre. Ezért egy Londonban látott cég mintájára - elsőként Közép-Európában - utazási irodát nyitott. A kiállítás ideje alatt kedvezményes menettérti vasútjegyeket árusított, amelyekhez szállodai, vendéglői utalványok és kiállítási belépők tartoztak. A vállalkozás sikeres volt, megtakarított jövedelméből 1874-ben Amerikába hajózott. Itt a Colorado mentén földeket vásárolt és aranybányát nyitott. Mikor egyik munkatársa új, gazdagnak tűnő aranylelőhelyre bukkant, Puskás Chicagóban egy vegyészt bízott meg az innen nyert ércdarab vizsgálatával, majd az ércet otthagyva Philadelphiába utazott üzleti ügyben. Itt fordítja a véletlen végképp az üzletembert a műszaki tudományok felé. Egy új találmányról hall, mely fűtőanyag nélkül végez munkát. Gyanút fog, a feltalálóéval szomszédos házat megveszi, és a kerítés alatt alagutat fúrva egy éjszaka alulról bejut a féltve őrzött műhelybe. Kiderül a csalás: a gépet valójában sűrített levegő mozgatja. A feltaláló hiába ígér hárommillió dollárt a hallgatásért, Puskás leleplező cikket jelentet meg. Ezzel három hónap telt el, közben nem a Chicagóban hagyott ércről kiderült, hogy igen gazdag aranyban. Ám régi és új lelőhelyét egyaránt elfoglalták időközben az élelmesebb aranyásók. Puskás 1876-ban rövid időre visszatért Európába. Londonban és Brüsszelben távíróhálózat építési vállalkozásba kezdett. Olyan távíróközpont kiépítését tervezte, melynek kapcsolótábláján a város gyárainak és hivatalainak vonalai nem csak a távírdával, de egymással is összekapcsolhatók. Az elgondolást azonban az üzletemberek túl drágának tartották. Ekkor jött a hír, hogy a philadelphiai világkiállításon A. G. Bell új találmányt mutatott be: a telefont. Puskás azonnal odautazott, hogy megnézze. Úgy látta, a távírdaközpont helyett valójában telefonközpontot kell teremteni. Pénze, kísérleti lehetősége azonban nem volt elegendő, ezért felkereste T. A. Edisont és „találmány-gyárát”, a New York melletti Menlo Parkban. Edisont meggyőzte arról, hogy a telefon nem tökéletesített távírda, hanem egy olyan eszköz, amelyet a nagy nyilvánosság számára kell hozzáférhetővé tenni, telefonközpont segítségével. Így 1876 őszétől 1877 nyaráig dolgozott a Menlo Park-i műhelyekben Edison mellett a telefonközpont tervén, amit végülis elkészített, de formálisan nem szabadalmaztatott. 1877 nyarán Edison európai megbízottja lett. Londonban a fonográf honosításán dolgozott. Kiállításokat, bemutatókat rendezett. Székhelyét 1878-ben Párizsba tette át, ahol az első telefonhálózat és központ építési munkáit irányította. Ekkor képezte ki huszárfőhadnagy öccsét, Ferencet, aki féléves párizsi tartózkodása alatt megismerte a hálózat és központ építésének műszaki, üzleti és szervezési munkáit. Edison egyetértésével Puskás Ferenc kizárólagos jogot kapott a monarchia területén, telefonközpont építésére. 1879 nyarán a két testvér együtt tér haza tőkés társakat keresni a budapesti távbeszélő hálózat építésére - sikertelenül. Így Tivadar költségén kezdték meg az építés munkáit, amivel 1881-ben készülnek el. Puskás Tivadar eközben 1879 októberétől az Edison Társaság igazgatósági tagja lett, Párizsban önálló szabadalomértékesítő ügynökséget nyitott, villanymotorral kormányozható léghajókísérleteket folytatott, és egy cseh mérnökkel terveztetett villamosautóján közlekedett. 1880-ban Londonban házasságot kötött a már Kolozsvárott megismert Vetter von Lillien Sophie grófnővel, gróf Török József elvált feleségével. (Egyik házassági tanújuk a walesi herceg, a későbbi VII. Edward angol király volt, aki lelkesedett a technikai újdonságokért.) Az 1881-es párizsi elektromossági kiállításon Puskás rendezte az Edison vállalatok bemutatóját. A nagy szenzáció a fonográf és a villanyvilágítás volt. A párizsi elektromos világítás kiépítésére Puskás részvénytársaságot alapított, s a Nagyopera kivilágítását még ebben az évben meg is valósították. De szerepelt a kiállításon a párizsi Általános Telefontársaság is, mely részvénytársaság Puskásnak, vezető szakemberüknek elgondolása szerint a kiállítási pavilon és a Nagyopera között telefonkapcsolatot épített ki, amin keresztül egyszerre 16 vendég hallgathatta egyenesben az előadást. Innen már csak egy lépés volt a telefonhírmondó. Előbb azonban Puskás London elektromos világításán (1882), és a madridi távbeszélő hálózat tervein (1883) dolgozott. Öccse, Ferenc halála (1884. március 22.) után felszámolja vállalkozásait, irodáját és családjával: feleségével és két kislányával hazaköltözik Budapestre. 1884 tavaszán átvette a Budapesti Telefonhálózatot. Néhány év múlva felszereltette az első nyilvános állomásokat, modernizálta a hálózatot és a készülékeket, újabb három központot rendezett be. Mindez szinte felemésztette vagyonát, melynek maradékával 1885-ben aranybányászatba kezdett Abrudbányán. Mivel ez sem sikerült, 1885 őszén eladta a telefonvállalat egyharmad részét. 1886-ban olajkutatásokba kezdett Zsibó környékén. A Szamos parton mintaszerű, szociális létesítményekkel ellátott olajkutató telepet épített fel. Családjával együtt odaköltözött. Bár költséges, mélyfúrásokat végeztetett, mégsem találtak megfelelő mennyiségű olajat. Mindössze a dús előfordulású földviasz (ozokerit) feldolgozására számíthattak. Termékük, a fekete gyertya azonban a befektetett tőke kamatait sem hozta vissza. Családja, felesége öröksége révén Grazba költözött. Puskás Tivadar pedig magányosan és szegényen visszatért Budapestre, ahol közben a csőd szélére jutott „Budapesti Telefonhálózat, Puskás Tivadar és Társai” cég. Baross Gábor ipari és kereskedelemügyi miniszter azonban felismerte a telefonban rejlő lehetőségeket, államosította a telefonhálózatot, s egyúttal bérbe is adta Puskás Tivadarnak. Így a további korszerűsítéseket már állami pénzen végezték. Puskás emellett a víz alatti robbantások újféle rendszerét dolgozta ki, melyet akkor nem találtak megfelelőnek, ám az utókor ezt az elvet alkalmazza. Puskás 1892 júliusában az Osztrák-Magyar Monarchia Szabadalmi Hivatalában, majd a következő hónapokban még 18 országban jelentette be „Új eljárás telefonújság szervezésére és berendezésére” megnevezéssel a Telefonhírmondó szabadalmát. 1893. február 15-én megindult a telefonhírmondó szolgálat Budapesten. Puskás Tivadar újra a középpontba került, Európa, sőt Amerika érdeklődése is felé fordult. Üzleti útra készülődött, de március 16-án Hungária szállóbeli lakásán szívrohamban meghalt. 


 Forrás: http://www.sasovits.hu/