Lövéte története

Lövéte és környéke

A Homoród mente

„Van Székelyhonban, Udvarhelyszéken két kis, malmot hajtó folyó mindkettőnek Homoród a neve (…). Egyiknek Külső-, vagy Nagy-, a másiknak Belső- vagy Kis-Homoród a neve. Mindkettő a Hargitából ered Erdélynek északi felén, úgy, hogy fejöknél közből veszik a két Oláhfalut és párhuzamosan folynak le dél felé mintegy tíz órányi hosszúságú helyen, míg Homoród nevű szép szász falunál összefolyván, együtt mennek bele a nem messze lévő Ugránál az Olt folyamában. Egy hosszú keskeny bérc, vagy hegylánc választja el végig le õket, s kellemetes keskeny vidékeiket egymástól, s szolgáltat rész szerint erdős, rész szerint szántóföldes és marhalegelős határokat innen és túl a melletök telepedett húsz – rész szerint székely – rész szerint szász faluknak.” (Jánosfalvi Sándor István)
A Homoród mente Hargita megye délnyugati részének egyik változatos természeti kistája. Területe mintegy 560 négyzetkilométer, lakossága 1996-ban 19 339 fő volt. A Nagy- és Kishomoród völgyeiben meghúzódó települések (Szentegyháza város, Kápolnásfalu, Lövéte, Homoródzsentmárton, Homoródalmás és Oklánd községek valamint a hozzájuk tartozó falvak) tartoznak ide. A Homoród mente három kisebb tájegységre osztható: a Hargita hegység előterében elterülő Havasalja (Kápolnásfaluval és Szentegyházával) a Nagy-Homoród vidéke és a Kis-Homoród vidéke.

A Homoród mente jelenleg Székelyföld egyik leghátrányosabb vidéke, mert távol esik a jó közlekedési utaktól és a piacgazdaság fő erővonalaitól. Nincs vasútja, a közútjai nagyon elhanyagoltak. 1990 után településink népességmegtartó ereje folyamatosan gyengül, az elöregedés jelensége talán megfordíthatatlan.
Valamikor nem is olyan régen a csergekészítés, posztóványolás, mészégetés, zsindelykészítés és a vasművesség hazájaként ismerték e vidéket. Napjainkban a havasi állattartás, az erdõ és legelõ, amely némi jövedelemforrást biztosít. Ásványvízforrásainak hasznosítása alacsony fokon áll, gyógyvízként alig hasznosítják.
A Homoród mentét túlnyomóan unitárius vallásúak lakják. Aprófalvas régióként ismeretes. Csupán a két „végén” – Szentegyháza és Kőhalom- találkozunk két kisvárossal. De van egy „óriásfalva” is: a katolikus Lövéte.

Lövéte

„Lövéte (…) magas, sűrűn egymás mellé 

és egymás fölé épített házaival, különösön a távolból festőileg szép tájat alkot, közötte törtet át a malmokat és ványolókat működtető Homoród, zuhatagos gátjaival kiegészítve egy havasi falunak vonzó képét.”

„Lövéte a katolicizmus végső bástyája, mert ezen alól már unitárius világ következik. Népe derék és munkás, a nők főként megtartották a régi székely viseletet, a kerek kontyos, cifrán himzett főkötőt, melyre ünnepélyesebb alkalmakkor kecsesen bonyolított fátyolt kötnek; olyat minőt Priscus Retor leírása szerint a hun nők is viseltek Attila udvarában;” (Orbán Balázs)

„A Rókavárostól nem messze regényes vidéken fekszik Lövéte község. Sűrűn egymás mellé s egymás fölé épített házai között a Homoród törtet lefelé. Lövétének nagy kiterjedésű határa egész Oláhfalu széléig terjed.
A községet, - mint a két Oláhfalut – róm. katolikus vallású székelyek lakják. Lövétén alul már az unitáriusok birodalma kezdődik.” (Hankó Vilmos)
„Udvarhelyszéken, a Hargita délnyugati szélén, a Homoród vize két partján fekszik Lövéte község. Székely vonatkozásban nagy falu. 3600 székely lakja. Jellegre merőben elüt a többi székely falutól. Tipikusan hegyi jellegű. Keskeny utcák, emeletes kőházak. Oly szűk itt a Homoród völgye, hogy egyetlen háznak sem telt kertre. A falu főutcáján folyik a Homoród malomárka, az utóbbi a község ősrégi három malma kedvéért, még pedig egymással párhuzamosan, körülbelül másfél méternyi szintkülönbséggel.
A falu népe az ősihez csudálatosan ragaszkodik. Az egész Székelyföldön talán ők őrizték meg legtisztábban viseletükben is az ősit.” (Haáz Ferenc Rezső)

A Hargita-hegység nyugati peremén húzódó vulkáni fennsík, amelyet a vulkáni kúpokról lerohanó patakok lázokra daraboltak fel (Homoródi-láz vagy Cekend, Oláhfalvi-láz, Pokol-láz, Vargyas-láz) lábánál, fekszik a Homoród mente egyik legszebb színfoltja a Kis-Homoród, a Vargyas, Kiruly és az Aranyos-patak vizei által dombvonulatokká tagolt Lövéte és határa. A Kis-Homoród-folyó völgyének mindkét -részben suvadásos- domboldalára rátelepedett község 600-700 m tengerszint feletti magasságon fekszik. A környező dombok, fennsíkok mintegy 100-200 méterrel emelkednek a község fölé.

A község éghajlata

A község éghajlata Székelyudvarhely és vidékére jellemző mérsékelt szárazföldi éghajlat. A hegyközi területek sajátos éghajlati vonásai jellemezők rája: hosszú és hideg telek, rövid, de viszonylag meleg nyarak, a hosszú meleg ősz (vénasszonyok nyara). A népi szólás-mondás szerint „Hat hónap hideg s a többi se meleg”. Az évi átlagos középhőmérséklet: + 7, 8 ºC. A leghidegebb hónap a január (-3, 6 ºC), míg a legmelegebb július (+ 17, 7 ºC). A legmagasabb napi középhőmérséklet augusztusban van (+24,4 ºC), míg a legalacsonyabb januárban (-5,4 ºC).

Vizei

Lövéte vízhálózata, -mely közepes sűrűségű-, a tőle északra fekvő Központi-Hargita előhegyeiből eredő patakokból (Kis-Homoród, Vargyas, Tolvajos, amely Kirulyfürdőn alul, a Gyepű patak beömlésétől kezdve a Kiruly vagy Kéroly vize nevet kapja, Aranyos) valamint a beléjük ömlő kisebb patakokból áll.

A területén átfolyó vagy fakadó vizek mind az Olt vízgyűjtő területéhez tartoznak. E folyóvizek, nagy esésű hegyi patakok jelentős vízi energiát képviselnek és a múltban számos vízi szerkezetet (malom, posztóványoló, fűrész, hámor stb) hajtottak.

Lövéte népessége
  Népességéről és annak etnikai összetételéről a hivatalos népszámlálásokat megelőző időszakban a 17. századi székely népesség-összeírásokból tájékozódhatunk. A népesség számának alakulása nyomon követhető az 1614-es Bethlen Gábor fejedelem rendeletére készített lustra (katonai összeírás) adatai alapján, majd az 1721. évi adóköteles népesség számbavételétől napjainkig.
Lövéte adóköteles lakossága, a háztartások száma a népesség jogi állapota szerint (1721)

 

Forrás: Lövéte Honlap (http://www.lovete.ro/)