Székely anekdoták

.

Mikor a kiló bejött

A városban szolgáló székely leányt elküldik egy kiló húsért, de hogy akkor jött be divatba a kiló, hát elfeledte az új szót. Vissza se akart menni, hogy újra kérdezze, hát így adta elõ a mészárosnál:
- Már én nem tudom, hogy kilóg-e, belóg-e, de valami lógó húst adjon ezért a pénzért az asszonyomnak.

Az Olt meg a Küküllő folyókról

Régebbi időben nagy dolog volt, ha valaki Csíkból Udvarhely megyébe átment. A „küssőfődön” (külföldön) volt, tehát „járt-köt ember”. Egyszer egy atyafi át mén valami ügyes-bajos dógában s amikor hazakerül Csíkba, az otthonlevők elkezdik kérdezni:
- Hát méjen világ van no, ott küssőfődön? Mit csinálnak az emberek? S mi egyéb?
- Hát ott es éppen olyan világ van, mint nálunk – mondja a járt-kőt atyafi -, de az emberek mind megbolondultak.
- Hát ugyan bizon méétt?
- Hát csak azétt, mert az Oltot Küküllőnek híják. (Az alcsíki góbé ugyanis azt hitte, hogy a világon csak az Olt folyó van egyedül).

A gondos egyházfi

Haldoklik az öreg székely és végrendeletet csinál. Hagyományoz mindenik fiának, hanem a végén eszébe jut, hogy õ hitközségi ember is. Mint jó egyházfi rágondol az egyházi emberekre:
- Azt a tinót, aki a tavaszon a havasba elvesze a szántás előtt hat héttel, hagyom az eklézsiának. Ha pedig megkerül, legyen a Mihály fiamé.

Borzfogás

Pali bácsinak gyönyörű borzbőr-tarisznya lóg az oldalán. A városban meg is bámulják, meg is kérdezik, mert két borz bőréből került ki a szép bőrtarisznya.
- Ugyan Pali bácsi, hogy lehet két borzot fogni?
- Hogy-e? – veti oda Pali bácsi, - hát megfogok hármat, elszalasztok egyet s megvan!...

Nyomós ok
Körutat tett a püspök a Székelyföldön. Minden faluban elébe harangoztak, csak Kápolnásfaluban nem. A püspök titkárjának feltűnt ez a história, s alig várta, hogy valakitől megkérdezhesse az okát. – Éppen arra ballagott a harangozó; a titkár megszólítja:
- Hogy esik az, hogy kendtek nem harangoznak?
- Biz az rosszul esik; de hát annak hetvenhét oka van, hogy mi nem harangozunk.
- Mi lehet az első ok?
- A legelső az, hogy nincs harangunk.
No bemegy a püspök a faluba. A hívek ráesnek, hogy adjon nekik külön papot, mert nagyon megunták ezt a filialéskodást. A püspök kapacitálni akarja őket:
- Nem lehet az kedves híveim! Hiszen kendteknek se tornyuk, se harangjuk, se paplakuk. A jó gazda úgy csinál, hogy előbb istállót épít, azután szerez marhát.
Erre megfeleltek tízen is:
- Kicsi baj az kegyelmes uram! Építünk mi istállót hármat is, csak marhát adj nekünk.


Forrás: Lövéte honlap (lovete.ro)