Amerigo Vespucci, olasz felfedező

Amerigo Vespucci (Firenze, 1451. március 9. – Sevilla, 1512. február 22.) olasz hajós, felfedező.

Édesapja Nastagio Vespucci volt, Amerigo (neve a latin Emericus – a magyar Imre – olasz változata) a negyedik gyermekeként született nagy tekintélyű kereskedőcsaládban. Humanista neveltetésű volt, rengeteget olvasott, könyveket, térképeket gyűjtött. A Medici család bankárja lett, miután 25 évesen teljesítette egy franciaországi küldetésüket – 1491-ben Sevillába küldték, ugyanabba a kereskedőházba lépett be, ahol Kolumbusz Kristóf is hajózott, s valószínűleg tanúja volt Kolumbusz első útjáról való visszatérésének. Később személyesen is megismerkedtek, 1497-ben Amerigo készítette elő Kolumbusz harmadik amerikai utazását. 1499-ben csatlakozott Alonso de Ojeda expedíciójához Dél-Amerika északi partjának felderítésére.

A Maracaibói-öböl partjainál hajózva látta, hogy az ottani bennszülöttek cölöpökre építkeznek, így a Venezuela (Velencécske) nevet adta neki. 1504-ig, már portugál zászló alatt, még két, brazíliai utazáson vett részt, s felismerte, hogy a felfedezett területek egy összefüggő földrészhez tartoznak. Az új kontinensről az európaiak Vespucci kétes hitelességű, eredeti kéziratban fenn nem maradt leveleiből értesültek – a közvélemény összekapcsolta nevével a felfedezést.
1505-ben megházasodott, honosították Spanyolországban, és felvették a Nyugat-indiai Kereskedőházba. 1507-ben megjelent egy Universalis cosmographia című világtérkép (Martin Waldseemüller német kozmográfus, aki szeretett neveket alkotni és Matthias Ringmann készítették), amelyben az Újvilág; a déli földrész mint America van feltüntetve – Vespucci keresztnevének latinos formájával, nőnemben, mivel az akkor ismert kontinensek nevei is nőneműek. Az elnevezés hamar elterjedt.


1508-ban kinevezték Ferdinánd király Kasztília főrévkalauzának; a spanyol flotta kormányosait kellett navigációra és kozmográfiára oktatnia, valamint figyelemmel kísérni az adatgyűjtést és térképkészítést. E tisztséget haláláig viselte, halála után özvegye kincstári nyugdíjat kapott a férje érdemeire való tekintettel.
Vespucci Európában főként az Újvilágról szóló beszámolóival lett híres. Úti beszámolói, amelyekben részletesen leírja minden tapasztalatát az égbolttól kezdve a földrész élővilágán keresztül az indiánok szokásaiig, egy lotaringiai kiadónál jelentek meg 1504-ben.


Forás: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár