Nemzet Színésze - Bodrogi Gyula

 Nemzet Színésze/Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek.

 Részlet az alapító okiratból:

„A címet, amely a halálig szól, legfeljebb tizenketten viselhetik, és életük végéig havonta 500 ezer forint juttatásban részesülnek. Ha ez a létszám bármely okból csökken, a megüresedett helyre a címben részesülők egyhangú szavazással tehetnek javaslatot.

A Nemzet Színésze cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott; betöltötte a 62. életévét; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot - évadonként legalább egy szerepben - a Nemzeti Színház színpadán töltött.”

BODROGI GYULA
Kossuth-dí­jas, Érdemes- és Kiváló művész,
A Nemzet Szí­nésze

BODROGI GYULA (Bp., 1934. ápr. 15.- ): szí­nész, rendező, szí­nházigazgató. Pályáját néptáncosként kezdte, a SZOT együttes szólótáncosa volt 1951 és 1954 között. 1954-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett, melynek elvégzése után, 1958-ban a József Attila Színházhoz szerződött. A társulat meghatározó szí­nészegyénisége volt egészen 1982-ig, mikor is a Vidám Szí­npadhoz került, ahol a szí­nészet mellett több más funkciót is betöltött: volt művészeti igazgató, igazgató-rendező, majd 1996 és 2002 között a Vidám Szí­npad Kht. ügyvezető igazgatója. 2002-ben, miután megvált az igazgatói poszttól, a Vidám Szí­npad örökös tagjává választották. 2003-ban Jordán Tamás igazgató a Nemzeti Színházhoz szerződtette. Bodrogi Gyula 1975 óta a Színház- és Filmművészeti Főiskola (2000-től egyetem) tanára.
Kitüntetései: 

Jászai Mari-dí­j 1962, 1967, Érdemes művész 1967, Kiváló Művész 1983,
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1995,
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 2004,
2005-ben Kossuth-dí­jjal tüntették ki, 2007 óta a Nemzet Szí­nésze kitüntető cí­m birtokosa.
Bodrogi Gyulát temperamentuma, fiús bája, rendkí­vüli tánctehetsége hosszú időre a zenés vígjátékok állandó hősévé avatta. Pályájának kezdetén elsősorban kortárs és klasszikus darabok karakterszerepeit osztották rá, ám jó szemű rendezői hamarosan felismerték komikusi tehetségét is, s ettől kezdve a könnyű műfaj egyik legjellegzetesebb képviselője lett. Szí­vesen szerepelt zenés-táncos darabokban, melyekben páratlan tánctudását és muzikalitását megcsillanthatta Jellemformáló készségét, sokoldalú szí­nészi képességeit inkább a film, illetve más szí­nházak kí­sérletezőbb kedvű rendezői aknázták ki. Ezekben az alakí­tásaiban már ott rejlettek a későbbi karakterváltás csí­rái. Megtört, esendő kisemberek, hétköznapi tragédiák is hősei is hitelesen elevenednek meg szí­nészi játéka nyomán.
Emlékezetes alakí­tásai: Napoleon (Sardou A szókimondó asszonyság cí­mű darabjában), Böffen Tóbiás (Shakespeare Ví­zkeresztjében), a francia király (Kacsóh Pongrác János vitézében), Peacock (Brecht Koldusoperájában), Bálint (A Hubay-Vas-Ránki szerzőtrió Egy szerelem három éjszakájában), Svejk (Hasek-Kaló: Svejk a hátországban), Seress Rezső (Müller Péter Szomorú vasárnapjában), Julien, a fogorvos (Barillet-Grédy A kaktusz virágában).
Könnyed természetességének és elmélyült jellemábrázolásának köszönhetően filmszí­nészként is hamar a közönség kedvencévé vált. A mozivásznon 1957-ben tűnt fel a Külvárosi legenda cí­mű Máriássy Félix rendezte filmben, s utána szinte évről évre hí­vták filmezni. Emlékezetes filmje volt a Gyalog a mennyországba, a Fapados szerepel, a Házasságból elégséges (akkori felesége, Törőcsik Mari volt partnere), a Hattyúdal, a Húsz óra, az Aranysárkány, a Tanulmány a nőkről, a Fuss, hogy utolérjenek, a Szépek és bolondok, a Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?, a Hekus lettem, az Üvegtigris, Az ő alakí­tása volt a Szerencsés Dániel megtört családapa-figurája, az Idő van mogorva üdülőgondnoka, a Titánia, Titánia avagy a dublőrök éjszakája négyes főszerepe, a Főtitán és három dublőre. Ezzel a szereppel elnyerte a legjobb férfialakí­tás dí­ját a svájci Vevey-ben 1989-ben, majd 1991-ben a bulgáriai Gabrovóban. Könnyed természetességének és elmélyült jellemábrázolásának köszönhetően filmszí­nészként is a közönség kedvencévé tudott válni.
Legnépszerűbb szerepei azonban mégis a televí­zióhoz kötődnek: rekedtes hangját gyakran kölcsönzi mesefiguráknak, s í­gy Süsü, a sárkány jószí­vű, kicsit mókás főhősének, s az ő hangján szólalt meg a Kérem a következőt Csőrmestere, valamint a Vuk kárörvendő varjúja is. A Linda cí­mű tévésorozatban pedig ő alakí­totta a Görbe Nóra játszotta cí­mszereplő szí­nész édesapját. A tévében a mai napig is gyakran feltűnik, kedvelt szereplője a különböző show műsoroknak és kabaréknak. 


Forrás:  http://www.magyarszinhaz.hu/component/content/article/50-tarsulat/37830