Zsoltár az egyházról

Boldog az az egyház,
amely nem bízik vakon
saját hagyományaiban,
de nem is dől be
kritikátlanul minden új divatnak.

Boldog az az egyház,
amely nem csak enyhe gúnnyal tud felelni
az emberek bizonytalan keresésére,
és maga sem lesz ideges,
ha gúnyolják vagy megmosolyogják.

Boldog az az egyház,
amely örömet merít abból a hitből,
hogy megmentő, felszabadító Isten áll mögötte,
s amely meg nem szűnően kutatja,
itt és most milyen következtetéseket
kell levonni ebből a hitből.

Egy ilyen egyház
az emberiesség helye lehetne
egy embertelen világban;
bizonyosságot önthetne az emberekbe,
hogy van jövő, megvalósítható a béke
és maga is modellje lehetne ennek a jövőnek.

De az az egyház,
amely vonakodik attól, hogy megkérdőjelezzék,
teljesen el fog tűnni az emberek tudatából.
Nem fog megállni, Urának, Istenének ítélete előtt,
sem az igazságosságért kiáltó emberek előtt.

Annak az egyháznak,
amely elválik a hatalomtól,
s amely folyton úton van új meg új reális utópiák felé,
nem kell félnie attól, hogy Isten elhagyja;
de Isten igénybe vétele
a még oly jó szándékú emberi korlátoltsághoz –
olyan kísérlet, amely biztosan csődöt mond.

Forrás: EV 98/3