Klasszikus kínai tanmesék V.

HOGYAN SEGÍTETTE VALAKI A HAJTÁSOK NÖVEKEDÉSÉT?

Egy Song tartománybeli férfi úgy vélte, hogy az ő földjén lassan növekednek a hajtások, ezért félig kihúzkodta valamennyit a földből, majd hazament.

- Ma aztán jól elfáradtam - mondta a családjának. - Segítettem a hajtásoknak, hogy gyorsabban nőjenek.

A fia kirohant a földjükre. Csak egy pillantást kellett vetnie az ültetvényre, látta, oda az egész.

A legtöbb ember azt szeretné, ha a fiatal hajtások gyorsabban nőnének. Némelyek úgy vélik, hiábavaló minden erőlködés, ezért még a gazt se gyomlálják ki közülük, mások meg azzal akarják gyorsítani a sarjak növekedését, hogy kirángatják őket a földből. Az utóbbi a semmittevésnél is haszontalanabb.

Mencius

AKI FÉLT A SZELLEMEKTŐL

Juan Zhu Liangnak nemcsak az esze forgott nehezen, de a bátorsága is hamar inába szállt.

Egy holdfényes éjszakán az úton sétálva megpillantotta maga előtt saját árnyékát "Ez valami szellem, aki itt lapul a sötétben" - gondolta. Felpillantott, és hajszálat látott elszállni a szeme előtt.

"Ó! Most meg felállt!" - gondolta. Annyira megijedt, hogy sarkon fordult egyre gyorsabb léptekkel indult visszafelé, végül rohant már.

Amint a házához ért, holtan esett össze.

Xun Zi

AZ ORVOS ÉS A BETEG

Ju doktor nagy hírnévnek örvendett Qin tartományban. Kioperálta Xuan-wang császár testéből a daganatot, meggyógyította Hui-wang császár aranyerét.

Egy bizonyos Zhang urat állandóan hátfájás gyötört, felkereste az orvost. - Nem bírom már a fájdalmakat. Tégy velem, amit akarsz, csak szabadíts meg tőlük - mondta.

Az orvos szabad kezet kapott, és haladéktalanul nekiállt a beteg kúrálásának. Kétségtelen, hogy Ju doktor ismerte az orvostudomány minden csínját-bínját, ám az a körülmény, hogy Zhang fenntartás nélkül rábízta magát, legalább annyira hozzájárult a gyors felgyógyulásához, mint a doktor tudása.

Shi Zi

AZ EMBER, AKIT A KÚTBAN TALÁLTAK

Song tartományban a Ding családnak hosszú ideig nem volt saját kútja. A család egy tagja nap nap után azzal töltötte idejét, hogy jókora távolságból hordta haza a vizet.

Meg akartak szabadulni a fáradságos vízhordástól, kutat ástak a telkükön. Amikor elkészültek a kúttal, boldogan lelkendeztek:

- Megástuk a kutat, és eggyel többen lettünk a családban!

A szomszédjuk meghallotta, mit mondtak, elmesélte a másik szomszédnak, az meg a harmadiknak, s végül az elbeszélésből az kerekedett ki, hogy amikor a Ding család kutat ásott, embert találtak a kútban.

Song tartomány hercegéhez is eljutott a hír, elküldetett Dingért, hogy a családja avassa be őt is a kútban talált ember rejtélyébe.

- A kút megásásával alázatos szolgád családja megtakarította, hogy a család egy tagja állandó vízhordásra kényszerüljön - magyarázta Ding a hercegnek -, szó sincs róla, hogy valóságban embert találtunk volna a kútban.

Zi Hua Zi

AKI A HAJÓT JELÖLI MEG

Egy Chu tartományba való ember átkelt a folyón, s a hajón forgolódva beleejtette kardját a vízbe. Nem habozott, azonnal megjelölte a hajó oldalán, hol esett a vízbe a kard.

- Itt ejtettem el a kardot - mondta. Amint a hajó partot ért, belegázolt a vízbe, ott, ahol a hajó oldalát megjelölte, s keresni kezdte a kardját. Minthogy azonban a hajó haladt, a kard viszont nem, a keresés kudarccal végződött.

Lü Buwei (Lü Shi Chun Qui) beszélgetései

A JÓ ÚSZÓ FIA

Egy járókelő a folyóparton megpillantott valakit, aki arra készült, hogy egy kisfiút beledobjon a folyóba. A gyerek félelmében sikítozott.

- Miért akarod a vízbe dobni azt a gyereket? - kérdezte a járókelő.

- Az apja remek úszó - hangzott a válasz.

Ebből azonban nem következik, hogy a gyermek is tud úszni.

Lü Buwei beszélgetései

A HARANGLOPÁS

A Fan uralkodóház bukása után tolvaj osont be a palotába, el akarta lopni a bronzharangot. A harang túl nagy volt ahhoz, hogy a hátán elvigye. A tolvaj kalapácsot ragadott, hogy összetörje a harangot, ám a bronz az első ütésre akkorát kondult, hogy a tolvaj megrettent: meghallja valaki, és elorozza előle a zsákmányt, ezért mindkét tenyerével gyorsan betapasztotta a fülét.

Minden oka megvolt rá, hogy aggódjon: meghallják a harang zengését, ám hogy ez ellen saját fülének befogásával védekezzék, az több mint ostobaság.

Lü Buwei beszélgetései

A LÓ MEGLECKÉZTETÉSE

Egy utazó lova megmakacsolta magát, nem akart továbbmenni. Az utazó, hogy megleckéztesse a lovat, behajtotta a folyóba, majd nyeregbe ült. Mivel a ló ezúttal sem akart elindulni, megint behajtotta a folyóba. Ezt háromszor megismételte. A legtapasztaltabb lovas sem találhatott volna ki jobb receptet arra, hogy megijessze a lovat. Aki nem ért a lóhoz, csak szájhős, annak soha nem fog engedelmeskedni a lova.

Lü Buwei beszélgetései

AZ OKOS ÖREGASSZONY

Egy öregasszony jó barátságban élt a szomszéd fiatalasszonnyal, akit egy este az anyósa megvádolt, hogy húst lopott tőle, és nyomban el is kergette a házából.

- Hová mennél, te szerencsétlen? - kérdezte az öregasszony. - Majd én elintézem, hogy az anyósod visszafogadjon.

Marék szalmát húzott ki a kazalból, átment vele a fiatalasszony anyósához.

- A kutyáim összemarakodtak valami lopott húson - mondta. - Szeretnék vinni egy kis tüzet, hogy a tűz világánál jól elverjem őket.

Az anyós, ezt meghallva, azonnal szolgát szalajtott a menye után, visszahívta a házába. Az egyszerű öregasszony nem volt valami ékesszóló, és nem tekinthető a békítés szokott módjának az sem, ha marék szalmával mennek a szomszédba tüzet kérni, de ha az ember helyes dolgot cselekszik, annak meglesz a gyümölcse.

Han Ying kommentárjai az Énekek könyvéhez

A SZELLEMEK FESTÉSE

Qi herceg udvarában élt egy festőművész.

- Mondd csak - kérdezte a herceg -, mit a legnehezebb megfesteni?

- Kutyát, lovat, hasonlókat - felelte a művész.

- És mit a legkönnyebb? - kérdezte a herceg.

- Szellemeket és szörnyeket - mondta a festő. - A kutyákat, lovakat meg más élőlényeket ismerik, és nap mint nap látják az emberek, összehasonlítják a festményen szereplőkkel, ezért nagy feladat az ábrázolásuk. A szellemeket és szörnyeket viszont soha nem látta senki, így hát egyszerű megfesteni őket.

Han Fei Zi Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár