Védje környezetét: komposztáljon!

Amint a nap előbújik az őszi felhők mögül, egyből másféle szürkeség gomolyog a kertes házak fölött: az égett levél füstje.

Aki kertes házban lakik, évről évre megállapíthatja, hogy az őszi napsütés bizony nagy füsttel jár! Ha egy kicsit jobb az idő, mindig akad olyan szomszéd – még az önkormányzat által kijelölt napokon túl is –, aki a lehullott falevéltől égetés útján igyekszik megszabadulni. A levélégetés napjainkra modern „népszokássá” váló, környezetszennyező szertartása ráadásul nemcsak bűze miatt bosszantó, hanem egészségkárosító hatása miatt is. Pedig lenne más megoldás is, hiszen a természet gondoskodik arról, hogy a haszontalan hulladéknak tekintett szerves anyagok komposzttá, vagyis humusszá alakulhassanak.

A régiek okosabbak voltak?!

Bármilyen megdöbbentő is, de a háztartási hulladék harmada-fele olyan természetes eredetű szerves anyag, amely megfelelő körülmények között a növényvilág számára nélkülözhetetlen tápanyagforrássá alakul. A folyamat a talajban lakó, megszámlálhatatlan apróbb-nagyobb élőlény, például baktérium, gomba, rovar, giliszta közreműködésével– évmilliók óta zajlik, ha éppen – mint manapság – nem akadályozzuk meg. Márpedig a lomb, a faágak elégetésével, vagy a konyhában keletkező krumplihéj, almacsutka, salátalevél, káposztatorzsa, borsóhüvely és ki tudja, még mi minden kukába gyömöszölésével, hulladéklerakóba száműzésével éppen a komposzt keletkezése elé görgetünk áthághatatlan akadályokat – olvashatjuk az MTI összeállításában.
Nagyanyáink, nagyapáink kertjének félreeső zugában megszokott szemétdomb, trágyadomb, esetleg trágyagödör nem volt más, mint valódi komposztáló „mű”. Őseink számára ugyanis magától értetődő volt, hogy a háztartásban, a ház körül keletkezett olyan szerves anyagokat, amelyeket a háziállatok nem „hasznosítanak”, a természet visszafogadja, hogy újra életet leheljen beléjük.

Engedd, hogy a természet segítsen!

Manapság ezeket az anyagokat ugyanúgy hulladéknak tekintjük, mint a modern kor olyan jelképes termékeit, mint a műanyag palack vagy az alumínium sörös doboz. Annak, hogy a komposztálható szerves anyagokat „zöld javaknak” nevezzük, éppen azaz oka, hogy szeretnénk határozottan megkülönböztetni egymástól ezeket az életünket kísérő végtermékeket.
Legegyszerűbb módszer az lenne, ha egyáltalán nem foglalkoznánk a lehulló levelekkel, hiszen – hasonlóan a természetben zajló folyamathoz – a kertünk talajára hullva tavaszig jelentős mértékben átalakulnának, komposztálódnának. A füvet, az aljnövényzetet semmiféle károsodás nem érné, hiszen úgyis téli nyugovóra térnek. A tavaszra jelentős mértékben átalakuló falevelek pótolnák a talajból az előző évben felhasznált tápanyagokat, friss életerőt biztosítva kertünk növényei számára.

Mulcsozás

Hasonlóan hasznos módszer a mulcsozás, azaz a talajtakarás. Ennek az ugyancsak ősi módszernek az alkalmazása során az összegyűjtött faleveleket, nyesedékeket fáink, bokraink alá hordhatjuk, ahol talajtakaróként működve a bomlási folyamat alatt megvédik a talajt a kiszáradástól, megakadályozhatják a számunkra nemkívánatos növények kicsírázását. A tél beállta előtt azután, téli szállást keresve, ide költözhetnek a katicabogarak, sündisznók és más élőlények.

Komposztálás

Persze a komposztálás mellett is dönthetünk. Az ősszel keletkező nagy mennyiségű levél, ág nyesedék komposztálásához legalkalmasabb egy rácsos szerkezetű, az ezeket az anyagokat lebontó gombák számára elegendő fényt biztosító komposztáló. A közhiedelemmel ellentétben a diólevél is komposztálható, mivel a benne lévő növekedésgátló anyagok teljes mértékben lebomlanak és átalakulnak. A dió, a platán, a gesztenye levelei nehezebben bomlanak, de vannak könnyebben bomlók is: ilyenek a gyümölcsfák, a nyár- vagy a nyírfa levelei. Ha biztosítjuk a komposztálódó anyagok folyamatos nedvességét, jelentősen meggyorsíthatjuk a komposztképződés folyamatát.

Fontos!

Mielőtt hozzákezdene a komposzt elkészítéséhez, jegyezze meg a következő öt alapszabályt, nehogy rothadó szemétdombbá váljék munkád gyümölcse. Íme:

Ahogyan a természetben az előző évek avarjából humusz keletkezik, ugyanezen az elven készíthetsz te is házi komposztot. Nincs más dolgod, mint hogy a természet folyamatait utánozd, és máris értékes kerti talajjavítót állítasz elő, amellyel a környezetedet is véded.

A természettel együtt te is jól jársz, hiszen csökkented az elszállítandó hulladék mennyiségét, nem füstölsz az avarégetéssel, nem kell virágföldre és virágtápokra költened.

Mielőtt hozzákezdenél a komposzt elkészítéséhez, jegyezd meg a következő öt alapszabályt, nehogy rothadó szemétdombbá váljék munkád gyümölcse. Íme:

1. A hely kiválasztása

Komposztálódat árnyékos helyre, természetes talajra telepítsd, hogy minden oldalról könnyen szellőzzön. Ideális a falécekből összeállított tároló.

2. A komposztálandó anyagok

Barna (széntartalmú) hulladék: metszéskor keletkező ágak, gallyak. Zöld (nitrogéntartalmú) hulladék: levelek, fűnyesedék és a növényi eredetű konyhai hulladékok. Főtt ételmaradéknak nincs helye a komposztban!

3. Ideális rétegrend

Alul nagyobb méretű ágak, gallyak (barna hulladék), rajtuk levelek, a leveleken fűnyesedék (zöld hulladék). Majd megint barna hulladék, levelek, és így tovább. Soha ne tömörítsd a kupacot, mert a levegő nélkülözhetetlen a korhadáshoz. Időnként átforgathatod, de ha nem érzel kellemetlen szagokat, nem szükséges. Az érési folyamat gyorsításához komposztodra időnkét lapátolj kerti földet vagy már korábban érett komposztot. A kőpor és az apróra feldarabolt tojáshéj is jótékony hatású.

4. Nyári, őszi tennivalók

Nyáron nagy szárazság idején komposztodat alkalmanként egy kanna víz óvatos, egyenletes adagolásával érdemes átnedvesítened. De vigyázz: a túlzott nedvesség rothadást okoz! Ősszel fedd be komposzthalmot avarral – ez melegen tart, és véd a záporok tápanyagkimosó hatása ellen. Ezt a célt hullámpapír segítségével is elérheted.

5. Felhasználás

A komposztnak egy teljes évig kell érnie. Ha gondosan rétegezted, akkor nem lesz más dolgod, mint várni a minél alaposabb korhadást. A kész komposzt sötétbarna vagy fekete, omlós, humuszban gazdag felső talajrétegszerű, és édes földillata van. Egy év elteltével egy durva rostával válaszd el a morzsás szerkezetű, humuszos komposztot az épen maradt növényrészektől, majd dolgozd bele a kerti ágyások pár centiméteres felső rétegébe. A növények meg fogják hálálni, hiszen a komposztnál nincs jobb biotrágya.

Forrás: Halmi Lukács - Pelle Kinga: Ötvenentúl.hu – Élvezd a korodat!