Henri Matisse francia festő

1954 November 3. (55 éve történt) Meghalt Henri Matisse francia festő, a modern festészet egyik legnagyobb művésze.

A francia festő a jogi pályát hagyta ott a művészetekért.

Henri Matisse 1869. december 31-én született Le Cateau-Cambrésis-ban. Először jogot tanult, festeni csak 1890-ben kezdett el. Párizsban folytatott tanulmányok után Bretagne-ban csatlakozott az impressszionista mozgalomhoz, majd rövid időre a pointilista iskolához is. 1904-től festett képein már tiszta színeket használt, a fauvizmus vezéregyniségévé vált. 1911-12-es marokkói útja után képein Cézanne hatása erősödött, majd 1919-től visszatért korábbi stílusához, telt, élénk színek, hullámzó körvonalak, jellemezték dekoratív, életörömmel telt festményeit. 1939-ben Vance-ba vonult vissza, később az ottani dominikánus kápolna színes üvegablakait készítette. Utolsó időszakában absztrakcióba hajló, színes papírkollázsokat készített. 1950-ben megkapta a Velencei Biennálé festészeti nagydíját.

Először jogot tanult, festeni csak 1890-ben kezdett el - csaknem véletlenül, amikor egy vakbélműtét után lábadozott. Ekkor festette meg első képét, egy csendéletet, amelyet sohasem adott el. Ezt követően felmondott az ügyvédi irodában, ahol dolgozott, és Párizsban megkezdte művészeti tanulmányait az ismert szimbolista, Gustav Moreau iskolájában. 1895 és 1897 között egy bretagne-i tartózkodása során csatlakozott az impresszionista mozgalomhoz, búcsút mondott a szomorú barnáknak, az ún. földszíneknek, s felfedezte az élénk tónusokban rejlő kifejezési lehetőségeket. Ettől kezdve lehetünk tanúi az igazi Matisse kikristályosodásának, amelyre sosem az állandóság volt igazán jellemző. Rövid időre csatlakozott Seurat és Sisley pointilista iskolájához is. 1904-től a Collioure- ben festett képein már tiszta színeket használt, a fauvizmus vezéregyéniségévé vált.

1910 körül gazdag plasztikájú kisbronzokat is mintázott. E periódusának fő műve a Zöldsugaras portré és a Tánc. Ez utóbbi képe már túlmutat a fauvizmuson a dekoratív monumentalitás irányába. 1911-13-ban Marokkóban járt, formanyelve egyszerűsödött. Következetesen kutatta az új ihletforrásokat, Picasso figyelmét például ő hívta fel az afrikai néger népművészetre. Matisse-t egyébként mindenekelőtt a keleti művészetek nyűgözték le, különösen a perzsa miniatúrák és szőnyegek, az arab betűminták és a japán metszetek. Ezek hatásának tudható be, hogy ő vált a szó legjobb értelmében a dekoratív művészet egyik apostolává. 1918-tól Delacroix hagyományát feltámasztva alkotta Odaliszk-képeit. 1920- ban a Gyagilev-balettnek készített díszletet. 1927-ben a pittsburgi nemzetközi kiállításon I. díjat nyert. 1931-ben Itáliában, Spanyol- és Oroszországban járt, három hónapot Tahitin töltött, majd az Egyesült Államokban dekoratív faliképet festett. 1939-ben Vence-ba vonult vissza, s 1949-51-ben az ottani dominikánus kápolnát díszítette, e műve összefoglalója életműve tanulságainak. 1950- ben a Velencei Biennálé festészeti nagydíját kapta. 1954. november harmadikán hunyt el Cimiez-ben.

Forrás: Múlt-kor történelmi portál
Illusztráció: Henri Matisse: A tánc (1910; olaj, vászon; Ermitázs, Szentpétervár)
Henri Matisse: Zöld sugaras portré (1905)