A szecesszió korszakának irodalomképe

Szecesszió - Világirodalom

A szecesszió magyar neve a 'kivonulás' jelentésű latin "secessio" származéka. Más nyelveken az irányzat neve más megközelítést fejez ki: németül "Jugendstil" ('az ifjúság stílusa'), franciául "Art Nouveau" ('új művészet'), az angol megfelelője a "Modern Style", ill. a "preraffaelizmus" (1848-tól), az oroszoknál "sztyil modern". Mindezt összegezve a szecesszió újszerű művészetet jelent, a hagyományoktól való elhatárolódást, ill. a klasszikus előtti kifejezésmódokhoz való visszafordulást. A szecessziós művész a szépség kifejezésének újszerű formáit keresi, a művészetet az élet fölé helyezi, de nem kíván megoldást keresni a társadalmi lét ellentmondásaira.

A szecessziós mű dekoratív alkotás, stilizáció ékesíti, és erőteljes atmoszférát, túlfűtött hangulatot sugároz. A díszítő elemek egyszerűsített formák, többnyire természeti eredetűek. A középpontban a személyiség áll, jellemző vonása az énkultusz. Jellegzetessége a dekadencia, továbbá a halálmotívum és az erotika is, de ezek is átesztétizáltan. A hatása esztétikus és egyben bizarr.

A századforduló modern művészei — minthogy a két irányzat tartalma és formanyelve között több ponton átfedés keletkezett — gyakran egyidejűleg fordulnak a szecesszió és a szimbolizmus stíluseszközeihez.

A szecesszióra mint a klasszikus modernség előző irányzatainak összegezőjére is tekinthetünk, ilyen értelemben a századforduló (a "fin de siècle") sajátos jelensége. Ellenhatás a naturalizmusra, a szimbolizmus folytatása, ill. társa, egy újfajta művészi absztrakció keresése. Az 1890-es évtizedben alakul ki Nyugat-Európában, de Közép-Európában (a Monarchiában) is jelentékeny lesz. Társadalmi bázisa a tehetős polgárság, ezért is jelentkezik a városi építészetben. A természeti elemek stilizált megjelenítésével az ősi, természeti kultúrákkal igyekszik kapcsolatot találni. Különleges díszítőelemek idézik meg a távoli és az ősi civilizációkat, a "pogány" mítoszokat.

Az irodalomban a szecesszió kedvelt műfajai: a mese, a verses dráma, a fantasztikus novella, a lélekábrázoló regény és a lélekfeltáró, köztes műfajú lírai vers. Az összművészet, a több művészeti ág találkozási pontján születő műalkotás (pl. Wagner zenedrámája) is szecessziós jelenség, romantikus tartalmai mellett.

Az irodalmi szecesszió eszköztára: a különleges hatású jelzők, a metafora és a szinesztézia.

Az epikában egy-egy életérzés allegóriája jelentkezik, a tér zárt, a cselekmény kevés szerepet kap. A narrációt háttérbe szorítja a reflexió, amely az emberi élet értékhiányairól, tartalmatlanságáról, céltalanságáról szól.

Angliában Wilde szépségeszménye és lírája, valamint Swinburne (Algernon Charles, 1837—1909) költészete képviseli az új stílust, az akadémizmus ellenében. Franciaországban a szimbolizmussal párhuzamban él. Belgiumban a kisugárzó hatású Verhaeren (Émile, 1855—1916) teremt erős szecesziót. Németországban (központja München) az irányzat a romantikához talál vissza.

A végnapjait élő Monarchiában a hanyatlásérzet a szecesszióban erős visszhangot kap, Bécs 1897-ben lesz kiemelkedő szecessziós centrum. Az osztrák "Jugendstil" irodalmi képviselői Schnitzler (Arthur, 1862—1931), Hofmannstahl és Rilke.

A drámában az impresszionista és szimbolista színművekhez, illetve alkotóikhoz csatlakozik a szecesszió, pl. Maeterlinck esetében. Hauptmann 1895 táján — a naturalista és szimbolista korszaka után —került közel a szecesszióhoz is.

A szecesszió törekvései 1915 után — az avantgárd irányzatok közül — az expresszionizmusban találtak új megnyilatkozási lehetőségekre.

Szecesszió - Magyar irodalom

A szecesszió a magyar irodalomban többnyire a szimbolizmussal együtt bukkan fel.

1890-től A Hét biztosít fórumot az új irányzatnak, Kiss József (1843—1921) szerkesztésében. A korszak nagy stílusművésze Bródy Sándor; epikájában a dekorativitás és a stilizáció egyaránt szerepet kap, az újromantikával elegyítve.

A magyar szecesszió gyakran ötvöződik a stílromantikával, pl. Csáth Gézánál.

Thury Zoltán stílusában impresszionista és szecessziós jegyek keverednek.

Papp Dániel is a szecesszió közelébe helyezhető, elsősorban a líraiságra és stilizálásra való hajlama miatt.

Gozsdu Elek a pályája végén a tolsztojánizmus, a parnasszizmus és a szecesszió felé fordul.

Ambrus Zoltán főműve a Midas király c. filozofikus művészregény, ill. lírai énregény (1891—1892), a szecesszió egyik sajátos terméke. Parabolisztikus novellái intellektuális tartalmúak, és zömmel szintén szecessziós fogantatásúak.

Krúdy Gyula szövegeiben a műelemek az énhez viszonyítva kapnak jelentéseket. A hős léthelyzete a magány, ebből lép át a nosztalgikus, értékeket hordozó múltba. A konkrét tér mindig sivár, de az emlékek által, a mese és a vágy révén gazdag atmoszférájú lesz, jelentésekkel telítődik. A töblettartalmak zömmel a testi vágyak, az erotika területéről kerülnek ki.

Czóbel Minka (1855—1947) a magyar szimbolista-szecessziós formanyelv egyik kialakítója. Verseiben az álom, a fantázia képei jelennek meg: a hó, a halál, a köd és a tükör. Hatott Weöres Sándor költészetére.

A Cholnoky testvérek is kapcsolatba kerültek a szecesszióval: Cholnoky Viktor (1868—1912) és Cholnoky László is (1879—1929).

Szini Gyula (1876—1932) szecessziós-szimbolikus novellák alkotója.

Lesznai Anna (Moscovitz Amália, 1885—1966) költő, író és iparművész a magyar szecesszió fontos képviselője. Versei is figyelemre méltók, de hímzései és főképp könyvborítói (pl. Ady versesköteteihez) széles körben ismertek voltak. Fő motívumai: kert, virág, fa, föld.

Ady Endre költészetében a szecesszió sokféle módon megnyilvánul. Kezdő költői lépéseit ennek a stílusnak a jegyében teszi. Érett versvilágának egésze a szereplíra megnyilvánulása. Jellegzetes előadásmódja az önfeltárulkozás. Szövegeit a színgazdagság, a túldíszítés, a stilizálás magas foka jellemzi. Költeményeinek tipikus vonása a titok, a csoda, a misztikum. Alapmotívumai a könny, a halál, a bűn és az erotika; mindezek átesztétizáltan épülnek a versekbe. Pl. a Héja-nász az avaron c. versében (1905) a szecesszió két alapmotívuma, a halál és az erotika fűződik egybe.

Balázs Béla (Bauer Herbert, 1884—1949) költő és író, írásai erőteljes atmoszférát sugároznak. Szecessziós stílusában népi és szimbolista elemek is keverednek. Gyakori témája az álomvilág és a művész magánya.

Tóth Árpád jellegzetes költői eljárása a stilizálás és a szimbolizáció.

Nagy Lajos korai elbeszéléseiben gyakori elem a felfokozott szerelmi vágy; a stilizáció később is jellegzetes eljárása lesz.

Somlyó Zoltán (1882—1937) első versei népies-szecessziós stílusúak.

Déry Tibor pályakezdésekor, a Lia című regényével (1917) csatlakozott a magyar szecesszióhoz, ezután — elsősorban az expresszionizmus révén — az avantgárd követője lesz.

Forrás: Fazekas Kulturális Enciklopédia