John Milton - angol költő

1674 November 8. (335 éve történt) Londonban 65 éves korában vakon és magányosan meghalt John Milton, aki William Shakespeare után a legjelentősebb angol költő volt.


Milton, John

London, 1608. dec. 12. - London, 1674. nov. 9.): angol költő, vitairat- és pamfletíró. Apja jómódú jogászember volt, fiát kora gyermekségétől írónak szánta. Milton a cambridge-i egyetemen szerzett magiszteri fokozatot 1632-ben. Egyetemi évei alatt számos latin elégiát írt és ekkor születtek első angol versei is. Az egyetem elvégzése után további hat évig apja birtokán képezte magát tovább, hogy felkészüljön a költői pályára. Ebben az időben már jelentős alkotások születnek. Költői pályájának első szakaszát lezáró, a barátja emlékét idéző elégiáját (Lycidas) az angol líra egyik legnagyobb alkotásának tartják. 1638 tavaszán Milton több hónapot töltött Firenzében Rómában és Nápolyban, számos olasz humanistával és költővel kötött barátságot. Meglátogatta az ekkor már az inkvizíció felügyelete alatt élő, vak és beteg Galileit. Útját a skót felkelés hírére megszakította és 1639. augusztusában visszaérkezett Angliába. Korábbi terveit félretéve (angol tárgyú hősköltemény, stb.) 1640-60-ig, két évtizeden keresztül Milton a forradalom szolgálatába állította tollát, a szabadság védelmezésében jelölte meg pamfletírói feladatát. Röpirataiban támadást indított többek között az anglikán egyház püspökei ellen, védelmébe vette a szólás- és sajtószabadság, stb. 1645-48 között a forradalom ügye katonailag és politikailag diadalmaskodott. Ezekben az években nem szerepelt nyilvánosan, de belefogott egy angol történelem írásába és 1646-ban megjelentette latin és angol verseit. 1649-ben az államtanács latin titkára lett, ebben a minőségben intézte a köztársaság diplomáciai levelezését. Műveiben továbbra is szenvedélyesen védelmezte az angol nép és a forradalom ügyét. 1651-52 telén, 43 éves korában teljesen megvakult. Cromwell halála után, a Stuart-ház restaurálásával Milton minden politikai reménye romba dőlt. Bujdosni kényszerült, majd amnesztiát kapott. Vakon és magányosan ért el költészete csúcsára három költői alkotásával: Elveszett Paradicsom; Visszanyert Paradicsom; A küzdő Sámson. Mindhárom alkotás 1671-ben jelent meg. A 1974-ban londoni tűzvész elpusztította otthonát, ő maga köszvényrohamban halt meg egy hónappal 66. születésnapja előtt.


(A rövidített életrajz Szenczi Miklós szócikke alapján készült, Világirodalmi Kisenciklopédia. 2. kötet.. 80-82. p.)