Ludwig Hevesi: A művészet az utcán

Sütött a nap, mintha csakugyan tavasz lett volna. A Kärntnerstrasse felé sétáltam. Mindenütt csupa legújabb divat szerint öltözött, üde járókelő. Különböző hölgyek, már nem is különösebben modernek, a legmodernebb öltözékben, amit szecessziósnak szoktunk nevezni, igen, szinte már plakátszerűek. Szoknyájuk hosszú szárú liliomokkal szegélyezve, széles, szalagokból készült fekete liliomokkal. És a kiskabátok a varrás mentén és a gomblyukaknál tulipánstílusban paszományozva. Persze nem voltak olyan finomak és elegánsak, mint "Madame Mumm", Réalier-. Dumas karcsú pezsgő-hölgye. Olyan csak plakáton lehet az ember, és ott is csak minden tizediken. A mi plakátokkal teleragasztott falaink ismét ismét különös módon megcsúnyultak. Csupa gyenge majonéz-szín, összevissza keverve, csupa jelentéktelen apróság, semmi lényeg, ami már az első pillanatban elárulja, miről van szó. És a betűírás elsajátításával is újra felhagytak. Eleinte legalább még arra törekedtek az urak, hogy plakátjaik kellemesen olvashatatlanok legyenek: ez haladás volt. Most megint kellemetlenül olvashatóak, úgyhogy a járókelő egyszerűen elhalad a plakátok mellett, el sem olvassa őket. Jó plakátot csak elvétve látni. Például Auchenthaller munkáit, aki még az óriáskozákot is oly elevenen, tarka csempékre helyezte a Zachler-házon. Miért ne? Gondoljunk csak a regensburgi Góliát-házra, hiszen a precedens még mindig a legjobb mentség. A tavasz legjobb plakátja természetesen Roller nagy cédulája volta szecessziós kiállítás számára. Ez megint valami új. Az emberek (és az utánzók) már azt hitték, a titok a széles fehér keretben rejlik. És akkor hirtelen megjelenik valami, minden fehérség és minden keret nélkül, egy hatalmas fanfár kékben és sárgában, s az egész utcán hallható, mármint a szem által. A képzeletnek micsoda szépséges játéka, a művészetek ez aranysugárzású hármas csillaga a tenger horizontja felett, s a hullámok játékában a fény szélesen és egyre szélesebben eláradó aranyhídja. Kék éj odafenn, kék éj odalenn, és középen ezek a csodás jelenségek, amelyek még a csillagászokat meteorológusokat is arra kényszerítik, hogy megálljanak. Néhány nap múlva eltűnik az égről ez a csillagzat, de mindjárt másik kél fel. A legjobb nyári plakát Moser "Richard-forrás"-a Bad Königswart számára. Egy szecessziós fürdő. Ez minta-plakát lesz, vagy inkább példa, mert ebben a körben nem dolgoznak minta nélkül. Ez Moser plakátján is jól látszik. Poétikus festészet, érzéssel és leleménnyel megoldva. A fehér sellő lemerül a mély kékségbe, haja aranyszőke, sima karját előrenyújtja, lebegő sziluett, csattanóként a fejecske merész rövidülésével. És amint lemerül, a vízben szénsavas pezsgés támad, kisebb és nagyobb buborékok játéka, zsonglőrmutatvány levegőből való kristálygolyókkal.

(Hajnal Gábor)

Forrás: Pók Lajos: A szecesszió (396-397. oldal) II. kiadás, Gondolat Budapest, 1977