Hamvas Béla életpályája

1968 November 7. (41 éve történt) 71 éves korában agyvérzésben meghalt Hamvas Béla posztumusz Kossuth-díjas filozófus, eszéista, író, akinek fő művei: "A magyar Hüperion", "A bor filozófiája", "Öt meg nem tartott előadás a művészetről".

Hamvas Béla életpályája

“ A dolgoknak csak akkor van

jelentőségük, ha megvalósultak.

Vagyis, ha tényleges életgyakorlattá lettek.”

(Hamvas Béla )

1897. március 23-án született Eperjesen. Édesapja evangélikus lelkész. A világháború kitörése idején önkéntes frontszolgálatra jelentkezik. Rövid kiképzés után az ukrán frontra vezénylik. Sebesülése miatt Ótátrafüreden lábadozik. Itt éri őt egy élete végéig meghatározó élmény: Schopenhauer és Nietzsche filozófiájának hatása, melyek révén válságfilozófiája, kríziselmélete megalapozódik. 1918-ban Hamvas Béla édesapja nem tesz hűségesküt a szlovák hatalomnak, emiatt a családot kiutasítják Pozsonyból. Budapestre költöznek. Itt végzi el az egyetemet; germanisztikát és magyar irodalmat tanul. 1923-tól három évig újságíró, majd mintegy húsz éven keresztül könyvtártiszt a Fővárosi Könyvtárban. Hihetetlen tempóban rengeteget olvas, tudását tanulmányokban, esszékben fejti ki. A második világháború alatt háromszor hívják be katonai szolgálatra. A háború utolsó napjaiban óbudai lakását bombatalálat éri: hatalmas könyvtára, kéziratai megsemmisülnek. Életének termékeny alkotó időszaka következik, sorra születnek jelentős művei. Feleségével, Kemény Katalinnal közösen írta meg Forradalom a művészetben c. tanulmánykötetét mely miatt Lukács György, a kor fő ideológusa frontális támadást indít ellene. 1948-ban állásából felfüggesztik, b-listázzák. Először Szentendrére vonul vissza, majd hatósági zaklatások miatt Tiszapalkonyán vállal raktárosi állást. Többen állítják, hogy az ERBE munkatársaként Százhalombattán is dolgozott! 1964-ben, 67 évesen nyugdíjazzák, 1968. november 7-én agyvérzésben meghal. Hiteles élet, hiteles művészet Hamvas Béla élete és munkásságának tartalma – az élet és a mű – tökéletesen egybeesik. Többször hangsúlyozza, hogy csak az a gondolat fontos, amit megvalósítunk. Erkölcsi erejét a mellőzésekben is megőrizte. Hatalmas életművét hajnalban és éjszaka írta, szinte titokban a megjelenés reménye nélkül. “Csak mulandó műveket érdemes kiadni, a halhatatlan maradhat kéziratban… Valahol másutt győzött örökre, véglegesen. Nem akart érdemet, nem kívánt hírt, nem vágyott tanítani, nem kellett érte pénz, se hatalom és nem óhajtott tetszeni... A halhatatlan mű nem itt történik. Feljebb. Beljebb. S ami benne van az ember és az Isten között történik. Megtörtént. Akkor is, ha senki sem tudja. És Isten emlékszik reá szívében.” (Héloise és Abélard) Mégsem adja föl, mégis alkot… Mégsem hódol be a kor szellemének, hanem halada maga útján. Hamvas Béla kéziratait titokban lemásolták, hívei egymás között terjesztették. Műveit jóval később adták ki, mint amikor megszülettek. Neki nem ártott az idő, a kényszerű hallgatás, elhallgattatás sem. A lényegi kérdések tudása, erkölcsi helytállás jellemezte. Hiteles élet – hiteles művészet. Művei segíthetnek nekünk abban, hogy a minden napok aprómunkáját, küzdelmét szellemi távlatba helyezzük.Tanítványára, Dúl Antalra bízta kéziratai gondozását, aki az életműsorozat kiadását 1990-től tudja megkezdeni.


Forrás: Hamvas Béla Városi Könyvtár Százhalombatta