Gondolatok a lélekről

Seneca: Rakd le a lélek terhét

Seneca: 28. erkölcsi levél

Azt hiszed, veled történt meg egyedül, és csodálkozol rajta, mint valami szokatlan dolgon, hogy hosszú utazásod s a sokféle vidék változatossága sem oszlatta el kedélyed nyomasztó bánatát? Szívet kell cserélned, nem égboltot. Kelj át a roppant tengeren, legyen, mint Vergiliusunk mondja, hogy föld, városok elmaradoznak - akárhová kerülsz, nyomon követnek bűneid. Valakihez, aki ugyanezt panaszolta, Szókratész így szólt: "Miért csodálkozol, hogy utazásaid nem válnak hasznodra? Hiszen magadat hordozod körbe." Ugyanaz fojtogat, ami messzire űzött. Mi gyönyörűséget lelhetsz a tájak újdonságában? A vidékek, városok megismerésében? Ez a hányódás a semmibe visz. Kérded, miért nem könnyít rajtad ez a menekülés? Te is magaddal menekülsz. Le kell rakni a lélek terhét, előbb semmilyen vidék sem fog tetszeni. Gondold, hogy most olyan állapotban vagy, mint a már felindult és izgalomba jött látnok, megtelve a nem önmagából támadó ihlettel. Vergiliusunk így mutatta be Tombol a látnok: vajha ki tudná tépni szívéből azt a nagy istent! Ide-oda futkosol, hogy lerázzad a rád telepedő súlyt, pedig az éppen a hányódás során válik egyre terhesebbé, ahogyan a hajón is kisebb nyomást fejt ki a mozdulatlan rakomány, de ha egyenetlenül görög, hamarabb meríti le azt az oldalt, ahova nehezedik. Bármit teszel, magad ellen teszed, és éppen a mozgással ártasz magadnak: hiszen beteget rázol összevissza. Ámde miután megszabadulsz a bajtól, minden helyváltoztatás kellemes lesz: elvetődhetsz a legtávolibb földre, megtelepedhetsz barbár országok bármely zugában, mindenféle lakhelyet vendégszeretőnek fogsz találni. Fontosabb, hogy milyen állapotban érkezel, mint az, hogy hova, és ezért nem kell egyetlen helyhez sem kötni lelkünket. E meggyőződés szerint kell élnünk: "Nem egyetlen zugocska számára születtem, hazám az egész világ." Ha ez világossá vált előtted, már nem csodálkozol, hogy nem segítenek rajtad a változatos vidékek, ahová sorban elvándorolsz, mert meguntad az előbbieket. Hiszen mindegyik tetszett volna, ha a magadénak tekintetted volna. Most nem utazol, hanem bolyongsz, hányódsz, egyik helyet cseréled fel a másikkal, pedig amit keresel, a boldog élet, minden helyen megtalálható. Mi lehet lármásabb a fórumnál? És ott is élhetsz nyugalomban, ha szükséges. De ha szabad volna rendelkezni magunk fölött, a fórum látványát és környékét is messze kerülném. Mert ahogyan a fertőző helyek még a legkicsattanóbb egészséget is próbára teszik, úgy a még nem tökéletes, lábadozó helyes gondolkozás számára is vannak kevéssé üdvös dolgok. Nem osztom azoknak a nézetét, akik beúsznak a folyó közepére és a háborgó életben lelve örömöt, naponta bátran birkóznak meg a nehézségekkel. A bölcs elviseli azokat, de nem választja, s inkább él békében, mint harcban. Nem sokat ér, hogy bűneinket messzire hányjuk, ha civakodnunk kell másokkal. "Harminc zsarnok állta körül Szókratészt - mondod -, s nem tudták lelkét megtörni." Mit számít, mennyi az úr? Szolgaság csak egy van. Ha ezt megvetetted, az urak akármekkora falkájában is szabad maradsz. Ideje abbahagyni, de előbb kezedbe olvasom a rézpénzt. "Az egészség a hiba felismerésével kezdődik." Szerintem ezt kitűnően mondta Epikurosz; mert aki nem tudja, hogy hibázik, megjavulni sem akar; az kell, hogy kárhoztasd vétkedet, mielőtt lefaragnád. Egyesek dicsekednek bűneikkel; azt képzeled, töri valamennyire is fejét orvosságon, aki fogyatkozásait erényei közé sorolja? Így hát tőled telhetően emelj vádat, indíts nyomozást magad ellett, először az ügyész szerepében működj, azután a bíróéban, legvégül a védőügyvédében. Alkalomadtán légy kérlelhetetlen magadhoz. Élj egészségben!

Pierre Charron: Lelkinyugalom

Ha gyönge a lélek - legyen bár szent és feddhetetlen -, sohasem örvendhet nyugalomnak; ám az erős lélek sem lelheti meg a nyugalmát e földön, ha nem tiszta és egészséges. A lélek nyugalma: a bölcsesség gyümölcse és koronája. Lelkünk nyugalmának záloga: a hallgatni tudó bölcsesség s a belőle fakadó gondolkodás.

Francis Bacon: Baráti tanács a lelki egészséghez

Jól mondja Hérekleitosz egyik talányában: Mindig a tiszta fény a legjobb. Annyi bizonyos, az a fény, amelyet mások tanácsa gyújt fel bennünk, mindig egyszerű és tiszta, ellentétben azzal, amely saját eszünkből és ítéletünkből származik, hiszen azt átjárják és átitatják szenvedélyeink és szokásaink. És az eredmény attól függ, hogy barátunk jó tanácsára, vagy saját hízelgésünkre hallgatunk-e. Mert nincs nagyobb hízelgője az embernek önmagánál, és nincs jobb orvosszer az önhízelgés ellen a baráti szókimondásnál. Tanács kétféle van: az egyik a magatartásra, a másik a cselekvésre vonatkozik. A lelki egészség megtartására a legkülönb medicina: az őszinte baráti intelem. Ami a cselekvést illeti - két szem többetlát az egynél. Aki ebben ringatózik: a kártyajátékos mindig többet lát a szemlélőnél, vagy a dühös ember éppolyan bölcs, mint az, aki előbb tízig számolt - téved, mert azt hiszi, egyedül elég önmagának. A jó barát, második énünk - mondja Cicero -, mert a jó barát sokkal több önmagunknál. Akinek nincs jó barátja, nem is él. A lélek, földi útja során a barátot keresi, azt, akinek van egy elajándékozni való szíve és szívbéli jó tanácsa.

Gracián: A lélek bája

A léleknek is van bája, mely a szív ékessége, a szellem ünnepe. Ám nem mindenki rendelkezhet vele, mert feltétele a belső nagyság. Első lépés, jót mondani ellenségünkről; a második, jót tenni vele. A bosszú lehetőségét kihasználatlanul hagyni; a győzelem pillanatát nagylelkűséggé változtatni. Az erény sohasem színlel, nem ölt magára díszes ruhát, nem ármánykodik, és nem aláz meg senkit, az élet legegyszerűbb és legbonyolultabb pillanataiban is az marad ami volt: erény.

Márai Sándor: A lélek mindennél erősebb

Az ember mérhetetlen gőgjében és hiúságában hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat, büntetlenül lázadhat ellenük. Mintha a vízcsepp azt mondaná: "Én más vagyok, mint a tenger." Vagy a szikra: "Rajtam nem fog a tűz." De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak... A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém - ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nem csak alkotórésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő, az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk, és mutatunk, nevetséges és szánalmas.


Forrás: Gondolkodó