Thurzó Gáborra emlékezve ...

E napon született Thurzó Gábor író és műfordító (1912)

THURZÓ GÁBOR

(1912-1979)

Thurzó Gábort azok az író-költő társai, akikkel egyetemista éveiben baráti-kortársi-kartársi közös társasághoz tartoztak, mindvégig Karcsinak nevezték. Hiszen amikor ezek az akkori, különböző tanszakokat hallgató egyetemisták olykor hetenként többször is délelőtt 11 után az ő Váci utcai lakásukon találkoztak, őt Rutterschmidt Károlynak hívták. Ott lakott édesanyjával és három fivérével az egyemeletes régi polgárház emeletén, ahol a földszintet a patinás "Rutterschmidt" pékség üzlete és hátul sütödéje foglalta el. Károly, a legidősebb fiú magyar-német szakos tanárjelölt volt, nagydiák korától fogva írónak készült. Amiként írónak, illetve költőnek készültek valamennyien azok a beszélgető társak, akármelyik fakultását is látogatták a különböző egyetemeknek. Boldizsár Iván orvostanhallgató volt, Szabó Zoltán (a szociográfia későbbi klasszikusa) műegyetemista, gépészmérnökjelölt, Jékely Zoltán is magyar-német szakos, mint a házigazda, Várkonyi Zoltán színi akadémista, e sorok írója párhuzamosan jogász- és történészjelölt, Koroda Miklós a Közgazdasági Egyetemen mezőgazdaság szakos, Vándor Lajos úgyszintén jogász, Örkény István gyógyszerész-gyógyszervegyész. Amikor egymás után megérkeztünk, Karcsi régimódi úriszobának berendezett szobájában asztalra készített ezüsttartókban bőségesen várt a cigaretta, szivar, dohánykádban pipadohány, mert Koroda meg én pipáztunk. Az íróasztalon pedig piros gyertya égett, hogy ki-ki azon gyújtson rá. Csak amikor már jó néhányan voltunk, és ültünk a bőr karosszékekben, jött be Rutterschmidt néni, nagy tálcán hozva a frissen kisült sajtost, mellette karcsú palackban a zöld Chartreuse likőrt. "Kezeit csókolom" köszöntésünkre mindig így kezdte: "Egyetek, igyatok fiaim." - Ez a kép, ez a rendszeres együttlét, akkor 19-23 éves korunk között (1931-től 35-ig), a beszélgetések, nemegyszer irodalmi viták, az egymásnak felolvasott kisebb-nagyobb művek és az azonnali vélemények hangulata, ösztönző ereje megmaradt valamennyiünkben, amíg földi életünk engedélyezte az emlékezést. Ma már csak én élek közülük. Ezért kellett bevezetőként kilépni a krónikás tárgyilagosságából és személyes tanúként vallani nemzedékünk írói kezdeteinek erről a nagyon jellegzetes csoportképéről. Hol közel maradva, hol eltávolodva, olykor megint együtt valamennyien folyton tudtunk egymásról és figyeltük is egymást, mint kölcsönös mércék és kritikusok. Ilyen régi személyes ismerősként foglalom tehát össze - innét a krónikás személytelenségével - amit röviden összefoglalhatok Thurzó Gáborról.

A család régi pesti, belvárosi polgárfamília volt, német származású. Németségük tudatát és a legnemesebb német kultúra hagyományát nemzedékről nemzedékre örökítették. Goethe, Schiller, a klasszikus német zene, Kant filozófiája életet szabályozó szellemként volt jelen az egyszerre ódon és csillogóan tiszta bútorok között. A családapa rég halott volt, de az egyszerre példás rendet tartó és derűs édesanya - Rutterschmidt néni - éberen őrizte az iparos nemzedékek - elsősorban pékek - házi szellemét. A fiúknak ugyanúgy, mint az elődöknek egyformán volt anyanyelvük a magyar és a német. Karcsi - a későbbi Thurzó Gábor - úgy volt magyar-német szakos bölcsész, hogy az egész germanisztikából nem sok tanulnivalója maradt. Ugyanolyan otthonos volt a Nibelung-ének középfelnémet idiómájában, mint Luther Bibliájának újmódi nyelvet kezdő stílusában. Majd birtokba vette az angol mellett a hollandi nyelvet, a schwitzerditsch (svájci) idiómát, majd alaposan megtanult svédül, de még a dán-norvég-izlandi skandináv változatokat is birtokba vette. Később huzamos éveket töltött Svédországban, néhány évig svéd felesége is volt. S habár idővel műfordítóként németből, angolból, svédből bőségesen fordított, soha egy pillanatig sem jutott eszébe, hogy ne magyar író legyen. Igaz, legnagyobb hatással művészi gyakorlatára - saját bevallása szerint - az angol Virginia Wolf és Graham Green volt. Valóban, az a sajátságos keveredés kalandosság, lélektani hitelesség és társadalmi kritika határmezsgyéin, amely oly jellemző Graham Greenre, Thurzó elbeszélőmódszerében is megtalálható. De az ő földrajzi-szellemi háttere a budapesti Belváros legfelsőbb része, a Váci utca tája. Szellemiségét pedig alapvetően határozza meg lelki és erkölcsi életének katolikus hitvilága és kulturális öröksége. (Többek közt ez is összeköti Graham Green szociális érzékenységgel teljes katolicizmusával.) A bűn, a bűntudat, a bűnbánat fogalom- és problémavilága kezdettől végig izgatta. Nemegyszer mondogatta, hogy ő nem "általában" keresztény, hanem katolikus, mint Franciaországban Clodel vagy itthon nálunk Babits. De mint katolikus, úgy hordozza az egyház hagyományának egészét, hogy humanista öröksége alapján tiltakozik az inkvizíció ellen, mert az emberségesség nem azonosulhat az embertelenséggel. Ez a szigorú és emberpárti moralitás védte meg - tudta és hangoztatta is -, hogy német hagyományai ellenére még csak meg se legyintse Hitler vérgőzös szelleme. (Ezekre a néha önkínzó magatartás-keresésre is személyes tanú vagyok: a harmincas évek vége felé gyakran beszélgettünk erről a témáról.)

Az egyetem után azonnal hivatásszerűen lépett az irodalmi életbe. A katolikus Élet című folyóirat munkatársa, majd hamar szerkesztője lett. Ő volt a legelső, aki az egészen fiatal Pilinszkyben felismerte a jelentékeny költőt, szívesen közölte a hamarosan tragikus sorsú Vándor Lajos izgatott szabad verseit. Vándor - aki egyébként zsidó fiú volt - akkoriban Thurzónak talán legjobb barátja ugyanolyan természetesnek tartotta, hogy a Thurzó szerkesztette katolikus lap közli, amit ő ír, mint ahogy a kifejezetten vallásos katolikus költészet akkori legjobbjai a fasiszta orkán kerekedése idején egyértelműen pártolták a magyar költészet zsidó lírikusait. Thurzó Gábor a háború előtti években, majd a háború végéig egyenes úton beemelkedett a nyilvántartott katolikus hazai irodalom vezérkarába. Az Élet megszűnte után a legfőbb egyházi orgánum, a Vigilia munkatársa lett. Elbeszélő művei mellett irodalmi tanulmányai és kritikái már előkelő helyet jelöltek ki számára a háború utáni legelső évekre. Közben kiderült, hogy kitűnően ért a dramaturgiához. Az egymásra következő években hol színházi, hol filmdramaturg volt, idővel a televízió dramaturgiájának is fontos szakértője lett. Mint színházi szakember kiválóan értett regények dramatizálásához. Móricz Zsigmond Rokonok című regényének színpadi változata (amelyet Móricz Virág társaságában készített) ennek a műfaját alakításnak egyik legkitűnőbb remeke.

Volt ugyan néhány év, amikor a terrorisztikus kultúrpolitikai süketség Thurzó regényeit sem tűrte el (hiszen túl egyértelműen vallotta vallásos voltát), de dramaturg, dramatizáló, színházi szakember akkor is lehetett. És ahogy a diktatúra közismerten "lágyult", úgy vonult be nemcsak újra, hanem mint legjobb prózaíróink egyike Thurzó Gábor a regényirodalomba is, és néhány dramatizált elbeszélő művével drámairodalmunkba is. Aki lexikonokban vagy irodalomtörténeti művekben néz utána, hosszú sorát találja regényeinek, novellásköteteinek és színjátékainak. Akadnak kritikusok, akik a komoly témákhoz túl könnyűnek tartják az érdekességet, a kalandosságot. Mások úgy vélik, hogy a kínzó bűntudat nemegyszer elkeveredik a krimik bűnügyi romantikájával. Vagyis olyasmik hökkentik meg néha a hazai kritikusokat, mint Angliában Graham Green bírálóit. Az olvasók azonban nem riadnak vissza attól, ha egy komoly témavilágú regény egyúttal érdekes is. Aligha kétséges, hogy a hatvanas-hetvenes évek magyar irodalmának ő az egyik legfontosabb regényírója és két-három drámájával igen hatásos színpadi szerzője. Értékbeli vita azonban aligha lehetséges két fő műve körül. Az egyik A szent című regény, és pompás dramatizált változata: Az ördög ügyvédje. A másik emlékeinek és vallomásainak szívhez szóló kötete: a Belváros és vidéke. A szent az állami és egyházi érdekek egymásba kuszálódottságának, lelkiismereti gondok, naiv hitek és cinikus érvelések szembesítésének nagy társadalmi és lélektani regénye, majd Az ördög ügyvédjében a feszült drámai helyzet kitűnő színpadra állítása. Utóbbi évtizedeink egyik legjobb irodalmi alkotása. A Belváros és vidéke pedig egy már a halálát közel tudó, nagybeteg, magamagával szembesülő férfi emlékeinek feledhetetlen lírája. Egy jó író két legjobb műve.

Magyar Elektronikus Könyvtár