Almásy László Ede

1951 Március 22. (59 éve történt)
Salzburgban meghalt Almásy László Ede autóversenyző, pilóta, Afrika-kutató, felfedező.

Magyar nemesi, de nem grófi család sarjaként látta meg a napvilágot Borostyánkőn (ma Bernstein, Ausztria), 1895. augusztus 22-én. Gyermekkorától kezdve szenvedélyesen érdeklődött a gépkocsik és a repülőgépek iránt. Tanulmányait Kőszegen kezdte, majd egy londoni magániskolában folytatta 1909-1913 között. Első pilótajogosítványát 1912-ben szerezte meg, két évvel később itthon, saját összeállítású gépével sikeres repülést hajtott végre.

Az első világháborúban hadipilótaként szolgált, többször kitüntették. A húszas években már neves autóversenyzőként tartották számon, egyidejűleg a grazi Steyr Werke kereskedelmi képviselője is volt Szombathelyen. Túrakocsival elsőként hajtott 1926-ban a Nílus mentén Szudánba, majd gyára érdekeit képviselte Egyiptomban, és megbízásból több szudáni motorizált szafarit is vezetett. Első hosszabb expedíciója 1929-ben volt, s ez a kalandos autóút jelentette számára a sivatagi szerelem kezdetét.

A harmincas években több hosszú távú, nemzetközi autós expedíciót szervezett a Líbiai-sivatagba, és felderítés céljára elsőként használt könnyű sportrepülőgépet, és bekapcsolódott az elveszett kincses oázis, a Zarzura kutatásába is. 1931-ben azonban gróf Zichy Nándorral útban Egyiptom felé repülőgépével Szíriában viharba került és lezuhant. Az egyiptomi polgári repülés létrehozásában is jelentős szerepet játszott, mert 1932-ben megalapította az Al-Maza repülőteret. Ugyanebben az évben szervezett expedíciójának szervezésében a fiatal angol arisztokrata Sir Robert Clayton East-Clayton volt segítségére, és együtt keresték meg a sivatag belsejében rejlő Gilf Kebir (Nagy Fal) területét. Az expedíció során a felderítésre használt sportrepülőgépnek köszönhetően sikerült nekik a titokzatos völgyek közül kettő helyzetét meghatározni.

1935-ben egy olyan Nílus-szigeti törzsről tudósított, mely azzal a hittel tartotta magát magyarnak, hogy őseiket XVI. században Szulejmán szultán telepítette oda az osztrákok országából.
1949-ben harmadmagával egy vitorlázó repülőgépet vontatott Párizsból Kairóba, s útjukkal távolsági világrekordot állítottak fel. Almásy támogatója és társa, Sir Clayton tragikus hirtelenséggel elhunyt, ám felesége, Lady Dorothy Clayton férje emlékére expedíciót szervezett a sivatagba.
A II. világháború előestéjén Almásynak - mint gyanús személynek - távoznia kellett a sivatagból, és hiába ajánlotta fel szolgálatait előbb az angoloknak majd az olaszoknak, vissza kellett térnie Budapestre. Akkor már nemzetközi hírű sivatagi szakértő volt, ezért - a magyar légierő tartalékos főhadnagyaként - 1940-ben a német hadsereghez vezényelték, és sivatagi felderítőként több sikeres titkos akciót hajtott végre.
A háború után Budapesten letartóztatták, majd a fogházban kegyetlen körülmények között elviselt hónapok után a Népbíróság felmentette a háborús bűnök vádja alól. 1947-ben visszatérhetett Egyiptomba, ahol folytatni kívánta korábbi kutatómunkáját és repülésüggyel, valamint autóképviselettel foglalkozott.
1951-ben kinevezték a kairói Desert Institute igazgatójának, de helyét már nem foglalhatta el, mert Salzburgban - egy korábbi súlyos fertőzés következtében - 1951. március 22-én meghalt. Sírja ma a salzburgi köztemetőben található.
Emléke nem csak a magyarokban él tovább, hiszen a kilencszeres Oscar-díjas "Az angol beteg" című film róla mintázott sivatagkutató főhőseként is világszerte megmarad. Nevét pedig a térképen a sivatag belsejében álló hegy, a Dzsebel Almásy őrzi.

Forrás: Sulinet