Jeles napok - Március

Böjtmás hava


Március az év harmadik, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Március nevét Marsról, a háború római istenéről kapta. Az ókori Rómában szerencsét hozónak tartották, ha a háborút ez idő tájt indítják. Az ókori görög kultúrában a márciust „Anthesterion”-nak hívták. A 18. századi nyelvújítók szerint a március: olvanos. A népi kalendárium Böjtmás havának nevezi.
Március 12. Gergely napja.

Gergely-járás: az iskoláskorú gyermekek országosan ismert, színjátékszerű játéka. A nap ünneplését IV. Gergely pápa rendelte el 830-ban. Elsősorban köszöntő, adománygyűjtő célja volt. A diákok ezekből az adományokból teremtették meg a tanulásukhoz szükséges anyagi feltételeket. Ezen a napon vetélkedőket, diákpüspök-választást és felvonulásokat rendeztek. Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert mondás, miszerint ha ezen a napon esik a hó: "Megrázza még szakállát Gergely."

Március 18. Sándor napja.


E naphoz kapcsolódó mondás: "Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget!"
Március 19. József napja.

A gyermek Jézus gondviselőjének, Józsefnek az ünnepe. A három jeles nap közül (Sándor, József, Benedek) szokásokban és hiedelmekben a leggazdagabb József napja. E naphoz fűződik az időjárás - és természetjóslás, sőt a haláljóslás is. Ezen a napon érkeznek a fecskék. Ide kapcsolódik ez a kedves mondás: "Fecskét látok, szeplőt hányok!"
Március 21. Benedek napja.

A bencés rendet alapító Szent Benedek ünnepe. Benedek napján zsírt és fokhagymát szenteltek, amelynek gyógyító erőt tulajdonítottak.
Március 25.
Gyümölcsoltó Boldogasszony napja.

Jézus fogantatásának ünnepe. E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére. Forrás: Zsozirisz.hu

Tompa Mihály: Tavasszal

(részlet)

Vídul a föld ábrázatja, A jó Isten megmutatja Néked ember, hogy szeret, Adván újra kenyeret! Gazdagon rügyeztek a fák, S majdan bimbaik kinyitják; S őszre, termett ágai Földig fognak hajlani. Télen által kik megéltek: Járnak már a dolgos méhek; S nem soká a puszta sejt Méztől leszen drága, telt.

Tompa Mihály: Pacsirtadal

(részlet)

Ébredj fel, ébredj álmaidból, Földnek határa, völgy, halom! A költő dalt az elközelgő Tavasz nevében hallatom. Zöldűljetek …! a gólya, fecske Elérkezik s meglátogat; Fogadjátok nyájas mosollyal Az elfáradt vándorokat! Szeretni nem mer a madárka … A ritkás, tarlott berkeken Nincs elborító néma rejtek, Hol édes a hű szerelem; Fészket se rak … nincs lomb az ágon. Reá hűs árnyat hinteni; Pedig … véletlen megjöhetnek Féltve ápolt kicsínyei.

Kányádi Sándor: Márciusi versike

(részlet)

Tavaszt csörög a szarka, tavaszt. Zöldülni kezd a barna haraszt. Zsendülni kezd a zsenge határ. Erőre kap a gyönge bogár. Szelídülnek az ordas szelek. Barkákat hány a bokros berek. Bukfencet vet a játszi patak. Már csak a hegyen látni havat.

Gárdonyi Géza: Március

(részlet)

A tél elhúzódott. Ami kis hó maradt, Felszívta a nap, meg beitta a föld. Csak itt-ott az árok mélyén rongydarab, Mely a fehér király palástjából szakadt. A partokon immár kizsendül a zöld. Egy-egy kerek barna föld a szántóföldön: ez az elment télnek nedves lábnyoma. S egy-egy kerek kis zöld, réten, legelőkön: a megjött kékszemű tavasz lábnyoma. Óh ibolyaszemű, mosolygó kikelet, Mennyire vártam már megjöveteledet! Vártam már a télen, kályhám előtt ülve, belemélázva a parázsló tűzbe.

Ágh István: Ibolya

(részlet)

Kinek rejtőzöl ibolya? gyökeredig csöpp izgalom, kiért reszketnek ereid becsukott kék szemhéjadon? szendered álom-mosolya árama barna avaron csiklandja kérő kezemet, belebizsereg fél karom s szemem, hogy addig nézzelek, míg lassan fölébresztelek.

Vajda János: Tavasz felé

(részlet)

Előjön a cserebogár, S tán széles kedvitül, Vagy mert szemének a sugár Még fáj, falnak repül. Lerázza jégbilincseit A hegyi zuhatag, S akár a zerge, úgy szökik, Rohan, sír és kacag. Fölbokrétázza kebelét, Partvirágot szakaszt; Ujjongva csörtet, postaként Hirdetni a tavaszt.