Hiszen harsogás a dolga,
Éhes, ékes nagy legény
De sohse volt ilyen torka,
Ilyen harsány sohasem.
Óh, Tavasz, én úgy szeretlek,
Te nagy, zengő rosszaság,
Zsarolója pajzán kedvnek
S kongó jóság sohasem.
Himnuszod ritkán daloltam,
Mert hogy nagyon te vagyok
Életem eltavaszoltam
S nem leszek más sohasem.
Óh, életeket fogyasztó
(Most jobban, mint máskoron)
Életeket lelohasztó
Nem tudsz lenni sohasem.
Nyugat · / · 1915 · / · 1915. 7. szám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése