Selma Lageflöf Nobel-díjas írónő

E napon halt meg Selma Lageflöf Nobel-díjas írónő (1940

(1858-1940)

Lehetséges, hogy a svéd irodalom legnagyobb alakja August Strindberg, de közvetlen őutána vagy őmellette Selma Lagerlöf következik. Olvasottságában világszerte nemzedékről nemzedékre a legnépszerűbb szerzők egyike. Feledhetetlen nőalakját, Gösta Berlinget filmen Greta Garbo alakította. Meseregényét, a "Nils Holgerson csodálatos utazásá"-t csak magyarul húsznál több kiadásban olvasták és olvassák a gyerekek, felnőttek és öregek. Ha ezekhez hozzátesszük, hogy az irodalomtudomány díszdoktora, a Svéd Tudományos Akadémia tagja, s számos nagydíj és kitüntetés után elnyerte a Nobel-díjat is, valamint hogy műveit több mint negyven nyelvre fordították - akkor kétségtelenné válik, hogy az újkori világirodalom legelismertebb alakjai közé tartozik.

Egy nagy múltú földbirtokos nemesi család gyermeke volt. Apja és apai elődei magas rangú katonatisztek. Otthonuk művelt és műveltségpártoló, a gyermekeket gondosan nevelő környezet. Kezdetben családi bánatot jelent, hogy Selma lányuk születésétől fogva testi hibás, egyenest sántának tekintik. Kezdetben alig tud járni. És ha erős akarattal le is tudja küzdeni fogyatékosságát, világéletében biceg. Hosszú idő telik el, amíg súlyos gyermekkori betegségek után felnőtté, egészségessé, testileg-lelkileg nővé fejleszti magát. De benne a katonaősök keménysége, fegyelme, céltudatossága párosul egy finoman nőies gyöngédséggel. Huszonnégy év szükséges, hogy felnőtté küzdje fel magát. Addig otthon él az ősi kúriában. Szülei nem adják iskolába, a legkitűnőbb tanítók és tanárok jönnek hozzá oktatni, nevelni. Otthon tanul meg nyelveket, ott szokik rá a szenvedélyes olvasásra, ott kezd verseket írni, amelyekkel majd belép az irodalmi életbe. De huszonnégy éves korában felnőtt, nem is törődik járáshibájával, művelt, kedves szavú, de keményen hajlíthatatlan. Közben azonban összeomlik a gazdag és szeretetteljes otthon. Szülei meghalnak, az örökösök rossz gazdálkodása miatt még a kúria is elvész meghitt berendezésével. A magára maradt felnőtt leány szűkös pénzével Stockholmba megy, beiratkozik egy tanítóképző iskolába, s persze kitűnő tanuló lesz. Tandíjmentességgel, ösztöndíjakkal kihúzza a három évet, amíg megszerzi a tanítói diplomát. Akkor egy vidéki város leányiskolájába megy tanítónőnek. Közben versei is megjelennek, még drámával is próbálkozik, de felismeri, hogy nem ez az ő műfaja. Tíz évig tanít. Közben írja meg első remekművét, Gösta Berling történetét. Ő ezt a címet adja: "Gösta Berling regéje" (Gösta Berlings saga). Ez egy asszony mesésen gazdag, örömök és bánatok, zordonságok és gyengédségek közt telt életének olykor mesehangulatú krónikája. Selma Lagerlöf sohasem beszél magánéletének mozzanatairól, egyszerre tud élni látványos közéletet és zárkózott magánéletet. De ettől az első regényétől kezdve legszebb, legjobb további műveiből kiderül, hogy az örömök és bánatok, gyönyörűségek és csalódások teljességét élhette át. A regény 1891-ben tehát 33 éves korára készen van, de eltelik még két év a megjelenéséig és a hamarosan bekövetkező óriási sikerig, amely világsikerré terebélyesül. A kiadók otthon is, de már külföldön is várják az új műveit. 33 éves korában befejezi a tanítói munkát. Szakadatlanul ír, és jövedelme nőttön nő. Okosan, józanul tud gazdálkodni. 41 éves, amikor már vissza tudja vásárolni az ősi, a gyermekkori otthont, a vidéki kúriát. Ettől kezdve mindhaláláig ott él, de járja az országot is, utazik külföldön is. Nagy olaszországi úton gyönyörködik a szépségekben, és tanul az ókori és reneszánsz emlékekből. Majd bejárja Egyiptomot is, de a legnagyobb úti élmény számára a Szentföld, főleg Jeruzsálem.

Mindig a tanulság tükröződik regényeiben, amelyek sajátos ötvözetei a realizmusnak és a meseszerűségnek. Vallásos lélekkel igyekszik átélni és ábrázolni a kétkedés és a tagadás lelkiállapotait egyik legérdekesebb könyvében, "Az Antikrisztus csodái"-ban. Ez egyszerre vallásos és a szocialista munkásmozgalmat dicsőítő mű. A munkásmozgalom sokaktól megátkozott jelenlétében felismeri ugyanazt az emberszeretetet, ami a krisztusi tanokban vált eszmévé és gyakorlattá.

A vallási legendák mellé egyre jobban felzárkóznak a skandináv sagák (regék, mondák, hőstörténetek). Sokan tartják fő művének kétrészes nagy regényét, a "Jeruzsálem"-et. Vallásos élmény, emberszeretet, a svéd parasztok élete és életadó munkája tárul ki egyszerre valósághűen és meseszerűen. Sejthető belőle az írónő érdeklődése a misztikus tanok iránt. Még a spiritizmus is foglalkoztatja képzeletét. Ő maga nem lesz misztikus, legkevésbé spiritiszta, de jól érezhető az a meggyőződése, hogy az érzékelhető anyagi világon kívül és túl van egy tapasztalattal meg nem közelíthető valóság, amely nagy hatóerő a mi számunkra is.

A legendás és a titokzatos dolgok mindig izgatják. "Krisztus legendák" című elbeszéléskötete a vallásos áhítat derűs lehetőségére példa. A titokzatosság pedig kalandos-fantasztikus regényének, az "Arne úr kincsé"-nek a legjellemzőbb vonása.

Világszerte legnépszerűbb könyve a "Nils Holgerson csodálatos utazása Svédországban" (ez az eredeti teljes címe). Mesekönyv is, pedagógiai oktatókönyv is, földrajz és néprajz is, a természet szeretetére lelkesítő történetsorozat is. A képzett tanítónő és a művészi mesélő olvasztotta össze mindezeket. Nils Holgerson kisfiú, aki a réten vadlibákra talál. Az egyiket meg akarja fogni, meg is ragadja az éppen felszálló madár egyik lábát. Ám abban a pillanatban a kisfiú egészen kicsi lesz, és a repülő madár felemeli a belekapaszkodó gyereket. Nils előbb megijed, de azután élvezni kezdi a repülést. A vadludak pedig bekalandozzák a levegőben egész Svédországot. Ahol leszállnak, ott a légi utas megint kisfiúvá nő és megismeri a környéket. Amikor tovább akar utazni, csak meg kell fogni a kedves madár lábát és ismét kis mesefigurává válik, s a vadlibák végigviszik Svédország különböző tájain. Az ország földrajza, néprajza, természeti szépsége mese formájában válik tananyaggá. Talán az irodalom legmulatságosabb tankönyve Nils Holgerson története.

Eddigre a már világhíres, mindenütt sikeres írónő otthon Svédországban nemzeti intézménnyé vált. Vidéki otthonát híres emberek, uralkodók, külföldi írók, kritikusok keresték fel. Köztük Brandes, a világhírű norvég kritikus, aki terjedelmes tanulmányban elemezte és méltatta az egyre gazdagodó életművet. Felkeresték a pedagógusok, olykor az iskolák kisdiákjai is tanítóik kíséretében. Megkeresték az oktatás-nevelés hivatalos illetékesei is. Az ő kérelmükre vállalta az egész alsófokú oktatás újraszervezését. Ugyanígy jelentékeny szerepe volt az emberbaráti és jótékony célú egyesületek munkájában is.

Svédország ugyan szerencsésen kimaradt az első világháborúból, de a humanista életfelfogású írónőt megviselték a szörnyűségekről szóló hírek. Az egyébként megszállottan dolgozó írásművész ezekben az években alig írt, s ha mégis, akkor inkább pacifista publicisztikát, mint szépirodalmat. A háború után már öregedőnek érezte magát. Betegeskedett is, a mozgalmas élet megviselte. Mégis volt ereje megírni végső, dokumentumokban gazdag háromkötetes visszaemlékezéseit. Ezek valóban emlékezések, nem életrajzi vallomások. Magáról csak mint kortársról, szemtanúról ír. A közéletben élő Selma Lagerlöf mögött láthatatlanul húzódik meg a magánéletet élő Selma Lagerlöf. Igazából az emberi valóságról mesélgető tanítónő maradt nyolcvankettedik évéig, amikor befejezte földi életét.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár