Gellért Oszkár: Hűség

Édes, mi ez a te szerelmed,
Hogy örökké visszaragyog rád?
Micsoda szellő csapja szivembe,
Ha idegen asszonyok ölelnek,
A te illatod menyasszonyi csokrát?

Szerelmednek rabság az ára.
Csuklómra forrt napom fogytáig.
S idegen asszonyok kacajára
Angyali intést csengetyűznek
Drága bilincsem, karikáid.

Mi ez a meleg, puha börtön,
Ami holtig őriz életemben?
Micsoda titkos Nessus-öltöny
Övez körül elolthatatlan?
Micsoda emlék éget engem?

Szűzleány leple álmodja vissza
Holdvilágnál a selyemlepkét?
Lepke gubóját, gubó a bábját?
Bábja a hernyót, aki boldogan issza
Eperlevélke isteni nedvét?

Selyemlepel küld-e utánam
Piros sikolyt nászéjjeléből?
Micsoda csók lobog a számon,
Hogy ha csak hűtlen szóra nyílik,
Elhamvadok örök tüzétől?

Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 19. szám