Georg Trakl osztrák költő

E napon halt meg Georg Trakl költő (1914)


Georg Trakl (Salzburg, 1887. február 3. – Krakkó, 1914. november 3.). osztrák költő, író. Salzburgban született módos vaskereskedő családban, és itt is nőtt fel. 1897-1905 között gimnáziumot végzett Salzburgban, majd három évig gyógyszerésztanonc volt. 1908-tól gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott Bécsben, ahol kokainfüggő lett. Itt került kapcsolatba az "Akademischen Verband für Literatur und Musik" elnevezésű csoporttal. Ebben az időszakban jelentek meg első versei különböző expresszionista lapokban. 1912-ben Innsbruckban katonai gyógyszerészként dolgozott, itt megismerkedett L. von Fickerrel, K. Kraussal, Adolf Loossal. Verseit Ficker félhavonként megjelenő "Der Brenner" című lapjában közölték. Barátai és Ludwig Wittgenstein támogatták anyagilag is. A túlzott kábítószer- és alkoholfogyasztás ahhoz vezetett, hogy saját leánytestvérével, Margarethevel folytatott viszonyt. Nem talált igazán foglalkozást a polgári életben sem. 1914-ben behívták katonának, és a véres galíciai, grodecki ütközet szemtanúja lett, majd a krakkói hadikórházban dolgozva öngyilkossági kísérletet követett el és a kórházban pár nap múlva elhunyt. (Egyes feltételezések szerint elképzelhető, hogy kokain túladagolása okozta halálát). 1925-ben Ficker az új Mühlauer Temetőbe, Innsbruckba vitette és helyeztette örök nyugalomra.

Georg Trakl: Átszellemülés

Ha jő az est,
Halkan rebben egy kék kis arc,
S madár képében dalol a tamarind fán.

Egy kedves, volt barát,
Kísért holtan, lebben,
mint tiszta angyal, Mary keresi otthonát.

Éjszakai koszorú
Lila és bíbor szőlő magvakkal kirakva,
Év végi összegző merengés.

Közelítsünk felé,
Nézzük meg a holtak sírjait,
Az ezüstösen lebegő lélek otthonát.

Csendes békés, nyugodt lakás,
Szánkban az elmúlás íze, s az őszi hold
Ópiumától kábult dala, a belenyugvás.

Kék virágok
Halk lélekhangot lehelnek a megsárgult kövön.

Verklärung: Georg Trakl

Wenn es Abend wird,
Verläßt dich leise ein blaues Antlitz.
Ein kleiner Vogel singt im Tamarindenbaum.

Ein sanfter Mönch
faltet die esdtorbenen Hande.
Ein weißer Engel sucht marien heim.

Ein nächtiger Kranz
Von Veilchen, Korn und purpurnen Trauben
Ist das Jahr des Schauenden.

Zu deinen Füßen
Öffnen sich die Gräber der Toten,
Wenn du die Stirne in die silbernen Hände legst.

Stille wohnt
An deinem Mund der herbstliche Mond,
Trunken von Mohnsaft dunkler Gesang;

Blaue Blume,
Die leise tönt in vergilbtem Gestein.

Forrás: Wikipédia