2009. november 28., szombat

Palóc főző lecke




Benei Péter (a képen kalapban) fogadják szeretettel. Péter nagy palóc, már kiskorában is nagy palóc volt és nyulai is palócok. Péter, mint minden palóc, szeret főzni, a rusztikus ételek, a robusztus tészták és desszertek híve.



Benei Péter

Kezdjük, mindjárt az elején: a desszerttel.

A palócok a magyar fehér kenyér apostolai, a macok-kultúra képviselői. A macok a tócsni, lapcsánka, és még 40 másik néven ismert burgonyafánk, melyet a palócot honosítottak meg. De most nem erről lesz szó, ellenben a macok nagyon jó példa arra, hogy mi az a két alappillér, amin a palóckonyha nyugszik: liszt és krumpli.

A herőcéhez csak liszt kell.

A mítosztalanítás kötelező: a herőce lényegében egy lowbudget fánk, ez is az igazi neve. Csörögefánk.

Kell hozzá félkiló liszt (nem rétesliszt, az a sznoboknak való!), cukor (nem por, az is a sznoboknak való!), 5 tojás sárgája, 1 pohár tejföl (nem tejszín, az is sznoboknak való!), só és egy kis pia (rum megteszi). Sütni nem olajban, hanem disznajzsírban sütjük. Meg vaj, de nem teavaj, mert, tudjuk miért nem.

Az előkészítés egyszerű, a fenti alkotóelemeket egy vajlingban (ami egy palóc titkos tál) összekeverjük. Kivétel a zsírt, azt egy serpenyőbe tesszük. Az összekevert anyagból cipót készítünk és 1 órára lefedjük egy "Jézus és családja" mintázatú textíliával.

Az egy óra várakozás alatt a 2 decis rum megmaradt 1,5 decijét elfogyasztjuk.

A textíliát leemeljük, visszaakasztjuk a falra. A cipóból fél centi vastag lepényt nyújtunk, majd újra cipót. Ezt ismételjük legalább 5 alkalommal.

A félcentis lepényből derelyevágóval kis téglalapokat vágunk (kb. fél tenyér méretűek). A lapokon két vágást ejtünk, de a lap szélei érintetlenek kellenek, hogy legyenek.

Az így kapott lapokat rengeteg disznózsírban kisütjük. Az így kapott fánkot ízzel és cukorral tálaljuk.

A pampuska


A panpuska receptje lényegében megegyezik a herőcével. Kicsit több liszt kell bele, mert picit nagyobb méretű lesz, meg rum és tejföl nem kell bele. Helyette kell bele tej. A vajling nevű varázsdoboz itt is szükséges, a Jézusos textília szintén. A recept azonos a herőcével, tehát bemixeljük a felvert tejet az alapanyagokkal, letakarjuk, kicsit tovább állni hagyjuk (a rum helyett itt bort javaslunk, mátrai Irsai Olivér tökéletes lesz). Szaggató helyett pohárral kis gömböket képzünk, majd kisütjük, szigorúan zsírban (olajat és vajat felejtsük el, mert, dehát tudjuk miért).

A panpuska egy olyan fánk, ami nem tűri meg magán a franciás sznobériát. Tehát az olyan luxusipari borzalmakat, mint csokoládé, vanília és egyéb töltelékek, ezeket felejtsük el. Szigorú baracklekvárt, esetleg frissen készített, idei termésű szilvát javasolunk hozzá. Egyesek vaníliás cukorral szórják meg: ne hallgassunk rájuk, ők mind francia beépített ügynökök, akik tönkre akarják tenni a palóckonyhát, nemzeti kincseink egyikét.

A fenti két ünnepi koszttól különbözik a fentő, mely a panpuskával megegyező módon készül, azzal különbséggel, hogy a cipóból nem kis fánkocskákat alkotunk, hanem két hosszú félcenti vastag csíkot, melyeket mint a fonottkalács összefonunk, majd az egészet egyben kisütjük. A kisült terméket rögtön forrásban lévő vízbe kell helyezni, hogy megpuhuljon. A megpuhult fentőt mézzel és mákkal kenjük be.

A fentő lakodalmak alkalmával készül, a panpuska és a herőce, mint ahogy azt jézusos textil is jelezte, farsang és húsvét alkalmával.


Forrás: 1taletel.blog.hu

1 megjegyzés:

samsara írta...

otthon érzém magam. kösz