A virágok párttagsága

Kós Anna

A virágokról a tavasz, a lágyság, a szépség és az érzelmek jutnak az eszünkbe, nem a politika. Pedig a történelem során nem csak a szerelmi csatákban találkozhattunk velük: véres háborúk, udvari intrikák, politikai mozgalmak zajlottak a virágok szimbólumainak jegyében.

Az ókori rómaiak virágokat tűztek harci szekereikre, ha diadalt arattak. Később a virágjelzések, akárcsak az egyenruha, megkülönböztetésül szolgáltak. Az egy zászló alatt harcolók egyforma virágot tűztek magukra, nehogy véletlenül egymást öldössék le.

Angliában a rózsa a leggyakrabban alkalmazott politikai szimbólum. A Rózsák háborúja óta (1455–1485), amikor százezernél is többen haltak meg a fehér, illetve a vörös rózsa szolgálatában, a mai napig gyakran felbukkant a politikai jelképek között: az első világháború óta többször is kormányt alakító Munkáspártnak is jelképe ez a virág.

A Bourbon-család jelképét, a liliomot még a keresztes lovagok hozták először Európába. A franciák egyik akkori királya, VII. Lajos népszerűsítette a virágot; róla is nevezték el először Louis virágának, majd a „Louis”-ból szép lassan „lis” lett.

Nem csupán a szép, illatos virágok váltak politikai szimbólumokká, a skót harcosok jelképe például a bogáncs. A furcsa választást egy 11. századi történet indokolja, eszerint egyszer a dánok megtámadták Skóciát, és éjjel mezítláb indultak ostromra, hogy ne hallja meg őket senki. A skótok fájdalmas kiáltásokra riadtak fel álmukból, a dán támadók talpát ugyanis felsebezte a rengeteg bogáncs, ami a vár körül tenyészett. A skótok így felkészülhettek a rohamra, és elüldözték a mezítlábas ellenséget.

Természetesen a magyar történelemből sem hiányoznak a virágok: az 1918-as forradalom az „őszirózsás” jelzőt viseli, de az 1989 óta (újra)alakult mai pártok jelképei között gyakori ez a szimbólum. A Szocialista Párt választása a piros szegfűre esett, a Magyar Demokrata Szövetségé pedig a tulipánra.

A tulipán, noha török eredetű virág, már évszázadok óta magyar szimbólum, nem csodálkozhatunk hát azon, hogy a frissen alakult RMDSZ is ezt a virágot választotta jelképéül. Teljesen más grafikai megoldással ugyan, mint az MDF (a lágy vonalú, zöld-fehér színkombinációjú virág helyett a szúrós, szögletes, piros-fekete, erősen stilizált formát részesítette előnyben), de ugyanazt a szimbólumot vallja magáénak, amely az élet, a szeretet, a szerelem jelképe a magyar népművészeti tárgyakon. Piros-fekete színe leginkább a székiek népviseletére emlékezteti az embert, akik túlélve a tatár mészárlást a makacs megmaradás szimbólumaivá váltak. Az elmúlt húsz évben a tulipán meggyökeresedett az erdélyi köztudatban mint a magyar érdekképviselet jele, és társult hozzá a Hej tulipán, tulipán című dal is,1 amely az RMDSZ nem hivatalos himnuszának szerepét tölti be: minden rendezvényük ennek az eléneklésével kezdődik.

A román pártok is szívesen választottak maguknak virág jelképet: a Szociáldemokrata Párt a három rózsára esküszik, a Demokrata-Liberális Párt az egyre. Bár a két alakulat közös ősből származik, szétválásukkor, az 1992-es választási kampányrendezvényekkor lelkes híveik előbb letarolták a főváros virágágyásait, majd a három rózsát tépők összeverekedtek az egyrózsás felvonulókkal.

A virágszimbólumok ma is élő voltát bizonyítja az a választási gáláns móka is, amely 1996-ban Frunda György fiatal kampánystáb-tagjainak fejében fogant meg: az elnökválasztási kampány utolsó előtti napján (hogy a hír még meg tudjon jelenni a sajtóban) a jelölt nevében virágcsokrokat küldtek az ellenjelöltek feleségeinek, méltányolandó azt a türelmet, amellyel végigkísérték férjeik választási „csörtéjét”.2 A virágcsokrokat nagy gondossággal választották ki minden jelöltfeleség számára, hiszen a virágok fajtája, színe rejtett üzenetek továbbítására is alkalmat adott. Így Gheorghe Funar neje egy nagy csokor fehér és piros tulipánt kapott, amely – a virágok zöld leveleit is figyelembe véve – összhatásában a magyar nemzeti színeket képviselte. Ion Iliescu felesége egyszerű margaréta és törökszegfű bokrétát kapott, hiszen férje a kampányát arra alapozta, hogy életmódjában semmit nem változtatott az elnökség, továbbra is a néphez hasonlóan tengődik az emeleti tömbházlakásában. Emil Constantinescu feleségének csokra fehér liliomból (a méltóság, fennség virága) és kék nősziromból (a reményteljes barátság szimbóluma) állt, hiszen akkor már gyanítani (vagy legalábbis remélni) lehetett, hogy „First Lady” lesz.

Természetesen a csokrok által sugallt üzenetek nem bírtak relevanciával (hiszen valószínűleg nagyon kevesen értették), ám a gesztus játékos, gáláns volta összhangban volt a Frunda Györgyről a kampányban sugallt képpel.

A virág jelen volt a 2009-es elnökválasztási kampány célegyenesében is, amikor Mircea GeoanÄ megismételte a gesztust, és virágot adott az ellenjelöltek feleségeinek. Ő természetesen vörös rózsát ajándékozott, és kilenc szálat, a három többszörösét. Ez is bizonyítja, hogy a politika változékony ugyan, de a virágra, mint mindig a történelem folyamán, ezután is szükségük lesz a pártoknak csatározásaikban.

JEGYZETEK

1. Dalszöveg: Koncz Zsuzsa, zene: Bródy János

2. A kifejezés Octavian Andronictól származik, az Antena 1 tévétársaság maratoni választási műsorának (amelynek műsorvezetője is volt) a „Turneul Candidaţilor” címet adta.

Forrás: Korunk