Az inkákról, röviden

A XII. században Peruból elindult egy indián törzs, az Andok hegység hajdani harcos népe, hogy új otthonra leljenek. Aztán birodalmat alapítottak, melynek fénykora alig száz évet élt meg (1438-1533). A jelenlegi Peru, Bolívia, Ecuador, Chile északi, Argentina északkelet, és Kolumbia déli területein éltek. Fővárosuk Cuzco (e: kuszko) (Peru) lett, melyet 1438-ban alapítottak.

Az inka kecsua nyelven a törzs uralkodóját jelenti, a nap isten fiát. A 2. inka: Pachacútec (e: pacsakútek) - hódító háborúkat indított, északra, Kolumbiáig, és délre, Chiléig. Sikereiket az erős hadseregüknek és a rendkívüli szervezési képességüknek köszönhették. Ezen győzelmek megteremtették az alapot az Inka Birodalom megalakulásának. Az inkák eredményesen alkalmazták az őket megelőző civilizációk eredményeit, 16 ezer kilométernyi kőúthálózatot építettek, az utak mentén hírvivő pontokat, futárszolgálatot ("chasquis", e: csaszkisz) állítottak fel. Nem volt írás rendszerük, viszont használták a "quipu"-t (e: kipu), amely zsinórokra kötött különböző számú, nagyságú és akár színű csomókat jelentett. Ezzel remekül tudtak számolni, és akár történeteket megörökíteni.

A kő nagy jelentőségű volt az inkáknál és nagy tiszteletnek örvendett. Szent meggyőződésük volt, hogy a köveknek lelkük van, éppen ezért amikor építkezéshez, vagy akár a mindennapi életben használták őket, mindig aprólékosan, szépen lecsiszolták, megmunkálták őket. Építkezéseik alkalmával a köveket egymáshoz faragták. Földrengésbiztos épületeket építettek.

Machu Picchu

Csaknem 400 évig a világ mit sem tudott az Inkák szent helyéről, a Machu Picchu-ról (e: macsu piccsu). Az Andok sziklái által védett gyönyörű tisztáson 1460-ban kezdték el építeni. 1911-ben fedezte fel ismét a világ Hiram Bingham, a Yale Egyetem régészeti kutatója jóvoltából.

Az Inkák kiváló mezőgazdászok voltak. Többek között kukorica, yuca (juka), krumpli, bab, dohány, gyapot, coca (koka), paprika, quinua, gyümölcsök, mogyoró termett az Andok teraszosan megművelt lankáin. Lámát, vikunyát és alpacá-t tenyésztettek. Lovat csak a spanyolok megérkezésével láttak először.

A föld a közösségé volt, közös tulajdonnak számított. A nagyobb létszámú cssalád nagyobb földet művelhetett. Az inkáknál a legnagyobb bűnnek a hazugság, a lopás és a lustálkodás számított. Halállal büntették.

A szövési kultúrájuk, technikájuk fejlett volt, a szövetek a cserekereskedelmük alapjául szolgált. Nem ismerték viszont a kereket...

Hitük szerint a világegyetemet Viracocha teremtette, minden az ő irányítása alatt állt.
Istenük: Inti, a Nap istene. Tisztelték ezen kívül a Föld anyát, a Kukorica anyát, a Tenger anyát, a Hold anyát, és különböző csillagászati konstellációkat is. Az inkák nézete szerint az ember kötelessége a természet megőrzése és megvédése. E szerint szükséges az emberek és a természet közötti kölcsönösség fenntartása. Az inkák úgy tartották, hogy a betegségek azért keletkeznek, mert a test lelke kiválik rontás, félelem vagy valamilyen bűn miatt.

A XI. inka: Huayna Cápac uralkodása idején (1493-1525) érte el az inka civilizáció fénykora tetőpontját, tudományos, kulturális és technikai fejlettségének a maximumát. Halála után a trónért versengő fiai polgárháborúba sodorták a birodalmat. 1532-ben végül Atahualpa győzött, de már nem élvezhette sokáig a hatalmat, mert még ugyanebben az évben megérkeztek a spanyol gyarmatosítók. Francisco Pizarro megtámadta az inkákat és megölte az utolsó inka királyt: Atahualpá-t. Ez a végüket jelentette, és 1533-ban az egész Inka Birodalom a spanyolok uralma alá került.

Írta: Vass Éva
2010. jan. 23.
Fotók: Nagy Georgina