Nagy Zoltán: Tél

A tél fütyöl, süvít, havaz,
Be réges-régen volt tavasz!
Be réges-régen voltam én
Ábrándos, bús kamasz!
Oh bükkösök ti és melyek
Öntözték, csergő csermelyek,
Be rég befagytatok!
Havas mezőn tar parti fák ...
- Oh, Chárisok! Oh, Gráciák!
Magamra hagytatok!

Oh vágy, mely rég megdermede!
Oh lányok hajlós termete!
Oh régen-volt majálisok
Füzéres gyermeke!
Rigó nem szólhat szebben és
Lépésük táncos rebbenés,
Nyomukban baktatok.
Hónyakban vérszín klárisok ...
- Oh, Gráciák! Oh, Chárisok!
Epedni hagytatok!

Halljátok vén szívem jaját!
Már megfagyott minden Najád
S a tisztáson nem bontja már
A Nimfa dús haját!
A téli erdőbe megyek,
Vén Faun, a hótakart hegyek
Ölén szűz csönd temet
És tépi tüske s játszi ág
- Oh, Chárisok! Oh, Gráciák! -
Bozontos mellemet.

Havas tetőn, hol galy ropog,
Végső gyásztáncot ott ropok,
Kancsal szememből hull a köny
S két kecskeláb kopog.
Halódón, biccenő, keszeg
Száz vad bakugrást ott teszek,
Az égre nézve fel!
Hétágú sípom, ős Titok,
- Oh, Gráciák! Oh Chárisok! -
Többé nem énekel.

Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 1. szám