Gellért Oszkár: Halott szerelmek kincsei

Asszony-kiváncsiság: mért járod örömmel
A férfi-szív temetőjét?
Mért állsz meg kutatón
Elporladt elődök hantjainál?
Tolvajlámpással mért betűzöd
Szerelem-fejfák lekopott felirásait?

Asszony-kiváncsiság: mért feszited föl
A koporsók födelét?
És mért akarod, hogy a hamvak fölött
A messzeszállt lélek ujra ott lebegjen?

Halottfosztogató!

Mig egyik kezed a koporsóba nyúl,
Másikkal már a bölcsőt ringatod,
S a bölcsőben: szerelmed.
A te ujjászült szerelmed.
Kisdeded.
Aki halott szerelmek kéjében fogant.
Akit halott szerelmek anyatejével itatsz.
Vérében fürdetsz.
Könnyével keresztelsz.

S rablott kincseivel cicomázol.

Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 14. szám