A tizenkilencedik század egyik legnagyobb zongoraművésze, akiről máig számtalan legenda él. Zeneszerzőként, karmesterként és tanárként is meghatározó jelentőségű volt a korabeli orosz zenei életben. Öccse, Nyikolaj szintén zongorista volt.
1829. november 28-án született Ukrajnában, Vikhvatintsïben. Kezdetben édesanyja, majd hét éves korától Villoing tanította zongorázni. Tíz évesen adta első nyilvános koncertjét, 1840-43 között tanára európai koncertkörútra vitte. 1844-ben Berlinben telepedett le. Itt Glinka nagyhatású tanárától, Siegfried Dehntől tanult ellenpontot és összhangzattant. Szoros barátság fűzte Mendelssohnhoz, valamint Meyerbeerhez. Apja halála után családja 1846-ban hazaköltözött, de ő a következő két évet Bécsben töltötte, ahol zongoraórákat adott. 1848-49 telén tért vissza hazájába, ahol Jelena Pavlovna nagyhercegné segítségével hamarosan bekerült a cári udvarba. 1854-ben ismét nagysikerű európai koncertkörutat tett. Az ünnepelt zongorista 1859-ben megalapította az Orosz Zenei Társaságot, amit maga vezetett, 1862-ben pedig a Szentpétervári Konzervatóriumot, amelynek igazgatója volt. 1867-ben mindkét állását otthagyta, s újabb koncertkörútra indult. Karmesterként is nagy hírnévre tett szert. 1887-től ismét a konzervatórimot igazgatta. 1894. november 20-án halt meg Szentpéterváron.
Zenéje leginkább Csajkovszkij és Balakirev stílusához áll közel. Számtalan dalt és zongoradarabot írt. Zenekari, vokális és színpadi művei közül legsikeresebb alkotói periódusában, 1864-71 között alkotta a d-moll concertót, a Don Quixotét és a IV. "Rettegett" Iván című zenekari művet, valamint a Démon c. operát.
Bejegyzések
_kicsi.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése