Szent Anna-tó és környéke

A Szent Anna-tó és a Mohos-tőzegláp európai szinten is természeti ritkaság. A Csomád hegység két vulkáni kúpján alakult ki a két természeti csoda. Az egyik kúp

helyén 950 m tengerszint feletti magasságban a 464 m átmérőjű Szent Anna-tó , a másik kúp helyén 1050 m magasságon a Mohos-tőzegláp.

A szigorúan védett természetvédelmi területre autóval is bejuthatunk díjfizetés ellenébe, de Tusnádfürdőről gyalog is érkezhetünk. A tó partján állva lenyűgöző a látvány. A majdnem szabályos kör alakú tó vizén visszatükröződik a kráterperem fenyőerdővel benőtt kies látványa. A tóban csónakázhatunk, sőt nyáron fürödhetünk is, nem ritka a 24-25 C fokos vízhőmérséklet sem. A helyiek szerint mindenképpen fürödjünk, vagy legalább mosakodjunk meg a vízben, mert ezt megtéve, a tó tündére védelmez minket egy évig.

A tó mellett romantikus kis kápolna áll, a Szent Anna-kápolna, melyet 1977-ben építettek egy fakápolna helyén. A környék katolikusai számára még ma is jelentős zarándokhely a kápolna környékén minden év július végén megrendezett Anna-napi búcsú.

A Szent Anna-tó vízgyűjtő területe kicsi, semmilyen kapcsolatban nincs a helyi vízrajzi hálózattal. A tavat főleg a csapadék táplálja. Nincs közvetlen lefolyása, a víz csak a föld alatt szivárog ki és bukkan fel források formájában a vulkán külső részén. A vízszint a földalatti lefolyás miatt csökken. 1867-ben a legnagyobb mélység 12 méter volt, 1907-ben 8.5 méter, jelenleg pedig 7 méter. Ezt a folyamatot elősegíti a meder feltöltődése és a növényzet terjedése. Néhány évtized múlva a Szent Anna-tó előreláthatólag az egykori Mohos-tó sorsára jut, helyén nem marad más, csak egy láp.

A Mohos-tőzegláp a Csomád-hegység egyik krátermaradványában fekszik 1050 méter magasságban, Hargita megyében. Átmérője 800 méter, területe 80 hektár. A tőzeg vastagsága 10 m, mennyisége 3 millió köbméter. Az egykori Mohos-tó vize eltűnt, csak sűrű növényzettel, főleg tőzegmohával benőtt láp maradt utána. A tó eltűnése az Oltba folyó Veres-patak regresszív eróziójának és a hordalékfölddel való feltöltődésének tulajdonítható.

Az egykori vulkanikus kráterben a Szent Anna-tó közelében található ikerkráterben, a Mohos csúcs déli lábánál terül el. A tájvédelmi körzet tudományos és természeti ritkaságokat, egy havasi tőzeglápot őriz. A gyönyörű fenyvesek között elterülő kekete áfonyabokrokkal tarkított tőzegmoha rendkívül látványos. A valamikori Mohos-tó felszínét már szinte teljesen eltakarja az ingoványos mohatelep, amit a nép Kokojzásnak nevez. A hajdani tóból már csak néhány tószem maradt.

Rendkívüli növényritkaságokat csodálhatunk itt meg, többféle húsevő növényt, például a kerek levelű harmatfüvet, több mint 20-féle mohafüvet. Megtalálható itt a tőzegáfonya, a kéttős erdeifenyő, a vörös áfonya, ritkaság a jégkorszakból maradt tőzegrozmaring. Az állatfajok közül említésre méltó a medveállatka, kerekesférgek, iszapamőba, zománcállatka, a különböző vízi bogarak, piócák, stb. A látogatók ma már csak a láp egy részét tekinthetik meg a természetvédelem miatt. A lápra épülő fapallókon eljuthatunk az egyik tószemhez is, és rengeteg növényritkaságot figyelhetünk meg egészen közelről.

Torjai Büdösbarlang
Igazi vadregényes üdülőhely a meseszép fenyvesek között, számtalan mofettából, borvízforrásból és gyógyfürdőből álló telep.

Székelyföld egyik fő vonzerejét jelentik a mofetták. A rejtélyes szó olyan gázfürdőt takar, ahol a bőrön át felszívódó gázok bejutva a véráramba, gyógyhatást fejtenek ki. Ezek a gázok vulkáni utóműködés eredményeként törnek föl még ma is Székelyföldön, több helyen. A gázok között jellemző a széndioxid, a büdös kén. Különböző keringési, vérnyomásproblémák, mozgásszervi betegségek gyógyíthatók több napos kúrákkal. A mofetta viszont rendkívül veszélyes lehet, a gázok belégzése esetén perceken belül beáll a halál. Éppen ezért rendkívül óvatosnak kell lennünk a használatával, vigyázzunk, ne hajoljunk a gázt jelző csík alá, és nem kavarjuk föl mozgással a gázt. Bálványosfürdő mellett találjuk Európa leghíresebb mofettáját a Torjai büdösbarlangot. A Best Westren Bálványos mellett indul a jól kitáblázott gyalogút a barlanghoz. Körülbelül fél óra alatt juthatunk a gyönyörű erdei ösvényen a barlanghoz. Közeledve, megcsap bennünket a kiáramló kénhidrogén szaga, s előttünk tátong a pokol kapujának torka. Jókai Mór a „Bálványos vár” -ban így ír: „S a bejárat előtt reszketni látszik a lég, mint a délibáb; a kövek tánczolni látszanak; az örökké nyitott kapu reszket, és a föld maga libeg-lobog. Itt van a pokol tornáncza. Mi lelheti fel azt a haláladó léget, onnan a szikla mélyéből, a mitől még a felette elrepülő madár is leesik? Kinek a szavára nyílt meg ez az üreg, amibe ember ha belépett, többé vissza nem tér?” barlang falán jól kivehetők a gázokból kiváló kénvirág alakzatok. A felettébb kísértetiesnek tűnő jelek ellenére rendkívül gyógyító erővel bírnak a feltörő gázok. A barlangba lépve néhány másodperc múlva forróság járja át a végtagjainkat, olyan forrónk éreztem a lábamat, mintha szaunában lépnék. Természetesen gyógyhatás igazán csak többszöri kezelés után várható, de biztonsági szabályok betartásával feltétlenül próbáljuk ki, ha csak egyszer is van rá lehetőségünk. Kicsit többet kell gyalogolnunk a másik érdekességhez, a Buffogó-láphoz, ahol lápitündérek birodalmában sétálhatunk az ingoványon.

Bálványos névadója a várhegyen található Bálványos-vár. Ma már csak néhány rom emlékeztet a valaha szebb napokat látott várra. A várat valószínűleg az I. században építette Apor Sándor. A várban még a keresztény időkben is erősen tartotta magát az ősvallás, sokáig folyt itt a bálványimádás.

A Buffogó-tőzegláp a Büdös-hegy és a Köztető közötti hegynyeregben található, és a környék másik érdekessége. Ez egy savanyúvizes, gázfeltörésekben gazdag, 1 hektár kiterjedésű ingóláp. A vastag, süppedős tőzegmohás területekkel körülvett, kisebb, nagyobb tisztavizű vízfelületeket, megtöredezik a sűrű, folyamatos és buffogó széndioxid gáz-feltörések. Innen kapta a nevét is.

Gyönyörű nyírfák közt van, bár az utóbbi néhány évben elég sok fát kivágtak a környékről. Ritka maradványnövények élnek itt, amelyek közül megemlíthetjük a keskenylevelű gyapjúsást, a kereklevelű harmatfűt, a tőzegrozmaringot, a mámorkát, a szibériai hamuvirágot. Az előbb felsorolt növények közül kiemelném a kereklevelű harmatfűt, ami egy abszolút ritkaság, ugyanis húsevő növény. A kereklevelű harmatfű, kb. 2-3 centiméteres száraival és kis, lapátszerű szőrös leveleivel, alig észrevehetően megbújik a tőzegmoha között, és könyörtelenül pusztítja a tájékozatlan rovarokat. A növény fokozottan védett. A nitrogéntartalmú vegyületektől indul be, mely vegyület fellelhető, például a rovarok kitinpáncéljában. Ha sikerül lecsapnunk egy legyet, azt a növény egyik levelére téve megfigyelhetünk egy nagyon lassú mozgást, amivel a növény zárni fogja levelét. A Buffogó-tőzegláp közelében egyetlen borvízforrás van.

Forrás: Székelyföld portál