Ady Endre: Halottan és idegenen

Át nem léphető gyorsan vert hidon
Tulról hozott és tulos az életem,
Olvadt csillag, zuhogó fényű,
De megfagyasztom, hogyha tetszik
S egy dölyfös éjen elhajitom,
Ha rátok ömlő fényessége untat.

Harcok, unom fáradt diadalunkat,
A mindig-fénylés s vallás terheit,
Mi még mindig talán magyarul
Legtöbb, legbusabb erre itt
És mégis-mégis olyan elhagyott:
Életemet, ez olvadt csillagot.

Okos fényszóró rendem nincs nekem
S olyan irigy, olyan áldástalan
Mindegyik és mindegyik Istenem
S olyan nehéz és kedvetlen a mámor
Lábamnak és fejemnek és szivemnek
S ugy nem tudnak engem méltón szeretni.

Tulról hozott és tulos drága semmi,
Életem, már beléd-káprázni
Ugysem tud, mint régen a szemem
S én, rokona egész világnak,
Szeretője, vágyója, buzditója
Futok halottan és idegenen.

Nyugat · / · 1914 · / · 1914. 10. szám