Szimonidesz Lajos: A vallás megnyilatkozási formái, Istenek

Az alábbi cikk terjedelmesebb, bevezető részét itt olvashatja:

Szimonidesz Lajos: Mi a vallás?



A vallás megnyilatkozási formái


Az első kérdés: miben nyilvánul meg és mi a vallás?

Általában: az a rendkívül elterjedt, szinte általánosnak mondható meggyőződés, mely a világ és élet rejtélyeinek a megoldásához szellemeket és magasabb rendű isteni lényeket tételez fel s a világ és az ember sorsa intézését az ő kezükben tudja. Ebből a meggyőződésből fontos gyakorlati következtetések folynak. Az ember áhítatával igyekszik felemelkedni ezekhez a magasabb rendű lényekhez, tiszteli őket, alkalmazkodik hozzájuk s arra törekszik, hogy akaratukat a maga érdekében befolyásolja.

A vallásnak két sarkpontja van: az egyik a szellemekben és istenekben való hit, a másik e felsőbb hatalmak tisztelete.


Istenek


A legtermészetesebb sorrend az volna, hogyha az áhítat első tárgyául a szülőket, a családfőket és a primitív társadalmak egyéb kiemelkedő vezetőit állítanók oda. Azonban ez a viszony még nem vallásos viszony. Nem is kell, hogy megelőzze a magasabb szellemi hatalmakban való hitet, mert a vallás nem mindig szerves társadalmi fejlemény. Sokszor inkább különös élményeken alapuló, magának medret vájó és külön világot teremtő meggyőződés. Alapját feltűnő természeti jelenségek, különösen vihar, villámlás, mennydörgés, véletlenek alkotják, amelyekből az ember visszakövetkeztetés útján jut el magához hasonló, de éppen azért, mert a jelenségek nálánál sokkal hatalmasabbak, nála hatalmasabbak, nála hatalmasabb lények hitére. Ez a hit kifejezésre jut a mana-hitben, a fetisizmusban, a totemizmusban, a fejlettebb többistenhitekben, a csillagimádásban, az anyag és szellem egységét valló, magát a világegyetemet istenítő panteizmusban, az egyistenhívő vallásokban, amelyek közt feltűnőek a különböző népvallások és külön csoportot képez a kereszténység és az iszlám.

A magasabb rendű erő megtestesül földben, hegyben, kőben, fában, él a föld alatt és a föld fölött, vízben és levegőben. Emberfeletti szellemei vannak a hegynek, a tónak, a forrásnak, az erdőnek, a termőföldnek. De lakozhatik állatokban és emberekben is. Ennek megfelelően vallásos tisztelet jár jár szent állatoknak és szent embereknek, akikben az istenség átmenetileg vagy állandóan lakozik. Leggyakoribb azonban az istenség egyénesítése a fétisben és a fetisizmusnál magasabb rendű, gazdagabb képzeletű sokistenhitek istenszobraiban, bálványaiban, amelyek részben az istenség valóságos megtestesülései, részben pedig csak jelképei. Egész kifejlett népvallásokban az istenképek csak szimbólumok, tökéletleneknek érzett, de mégis a hívő képzelet támogatására szükséges ábrázolások. A fétis még maga az isten, vagy a benne érzékelhető isteni erő, az istenszobrok azonban már csak halvány másolatai azoknak a felséges vagy rettenetes isteneknek, akik a világot kormányozzák és az ember sorsát a kezükben tartják. A fetisizmusból sokszor megmarad a képmások tárgyszerű, önmagukért való tisztelete, az egyszerű nép nem mindig tesz különbséget az eszme és jelkép között. A gondolkodók azonban annál élesebben megkülönböztetik az eszményt kifejezési formáitól.

A vallási gyakorlatban ezek a kifejezési formák nyomják rá bélyegüket egyes vallásokra. A torz kínai és hindu istenképek nehezebbé teszik a bennük megtestesített vallásos eszmék megértését, a görög költészet és művészet ellenben rendkívül sokat tett a görög vallás népszerűsítésére. A zsidó és a mohamedán vallás képtelenségnek érzi és ezért tiltja az istenábrázolást, ahol pedig az eszmény megalkuszik a gyakorlati követelménnyel, elvontan való érzékeltetésére törekszik, majd pedig megint visszaesik a festett és faragott ábrázolatok készítésének fokára, melynek párhuzamos formája fétiseknek amulett formában való használata. Egészen kivételes magaslaton áll Laotse Tao-tana, mely a személytelen isteni hatalomban való hit kifejezése és János evangéliumáé: Isten lélek s akik imádják, szükséges, hogy lélekben és igazságban imádják.


Forrás:Szimonidesz Lajos: A világ vallásai I. (11-12. oldal) Dante Kiadás Budapest (ISBN 963 7455 93 0)

Folytatása következik: Szimonidesz Lajos: Hitregék, A hitregék istenei