Simone de Beauvoir emlékére

1908 Január 9. (102 éve történt)
Megszületett Simone de Beauvoir francia írónő, a feminizmus egyik úttörője.

Kiemelkedő alkotása a Mandarinok című regénye és az Egy jó házból való úrilány emlékei című önéletrajzi trilógiája.

Simone de Beauvoir, Jean-Paul Sartre és Che GuevaraKubában, 1960

Simone de Beauvoir (Franciaország, Párizs, 1908. január 9. – 1986. április 14.) francia írónő, filozófus

A 20. század második felének egyik népszerű, meghatározó gondolkodója volt, nagy hatással a háború után a megerősödött fogyasztói, jóléti társadalomban akkoriban felnövő ifjúságára. Mint a feminizmus jelentős ideológusa is maradandó érdemeket szerzett. Irodalmi tevékenységével, szociológiai munkásságával, memoárjával is jelentőset alkotott.

Élete

Eredeti neve Simone Lucie-Ernestine-Marie-Bertrand de Beauvoir, 1908. január 9-én született Párizsban, szigorú katolikus családban. Húga, Hélène de Beauvoir (Poupette) festőnő volt. Küzdelmét és lázadásait a konformizmus ellen az Egy jó házból való úrilány emlékei (Mémoires d'une jeune fille rangée) (1958) c. művében jeleníti meg, emlékiratainak első kötetében (további magyarul megjelent kötetek: A kor hatalma (La Force de l'âge) (1960), A körülmények hatalma (La Force des choses) (1963)). Tanulmányait a École Normale Supérieure iskolában kezdi, ahol matematikát és irodalmat tanul. 1926-ban filozófiát tanul a Sorbonne-on, és mint az évfolyam második tanulója Sartre után, 1929-ben leteszi a agrégation (mesterfokozat) vizsgáját. Marseille-ben (1931-1932), Rouen-ben (1933-1937) és a párizsi Moliére Lycee-ben (1938-1943) tanít. Az irodalmi áttörtést A vendég (L'Invitée) (1943) és a A mások vére (Le sang des autres) (1945) c. művei hozzák meg, ettől kezdve az irodalomnak él. Sorbonne-i tanulmányai alatt ismerkedik meg az egzisztencialista filozófussal, későbbi élettársával Jean-Paul Sartre-ral. 1949-ben jelenik meg világhírű könyve, a feminizmus alapműve, A második nem (Le Deuxième Sexe), mely a világsikert is meghozza számára. Hosszú utazásba kezd egész Európában, Észak-, Közép- és Dél-Amerikában, Közel- és Távol-Keleten, Szovjetunióban és Kínában. Utazási élményeit útinaplójában és riportkönyveiben rögzíti. A Mandarinok (Les Mandarins) c. művéért 1954-ben megkapja a Goncourt-nagydíjat. Sartre-rel együtt tiltakozik a vietnami és algériai háborúk ellen, aktív békeharcos. Szerkesztője lesz a Les temps modernes c. lapnak. A 70-es évektől a feminista mozgalmak vezetője, elsőként száll síkra az abortusz büntetlensége mellett. Érdeklődése középpontjában az egzisztencialista nézőpontból felvetett morális kérdések, és a női sors, a nők szabádságharca állt. Biszexualitását nyíltan vállalta.^[1] Sartre ápolója lesz egészen annak haláláig, 1980-ig. 1981-ben jelenik meg A búcsúzás ceremóniája (La Cérémonie des adieux ) c. írása, melyben Sartre utolsó éveiről ír. Beauvoir 1986. április 14-én hal meg, a párizsi Cimetière du Montparnasse-on temetik el.

Forrás: Wikipédia