Bartók Béla: A Woltemperiertes Klavier címének helyes fordításáról

Sokan gondolhatják, hogy a nevekről szóló irka-firka felesleges. A következő -- és utolsó -- megfigyelés mégis fontosabb kérdést illet: Bach Wohltemperiertes Klavirja címének pontosabb fordításáért. Mintegy száz éve a szokásos "Jólhangolt Klavikord" változatot használják. A német Klavier szónak Bach idejében két jelentése volt: 1. billentyűs hangszer, 2. klaviatúra. Művének címében Bach valószínűleg billentyűs hangszer értelemben használta. Nézzünk egy másik címet: Sechs Sonaten für zwei Klaviere und Pedal.
Ezt a művet három vonalrendszerre írta, orgonakompozíciónak látszik és a későbbi kiadások általában orgonaművei közé sorolják. Itt Bach a "Klavier" szót "manuál" értelemben használja. Így tehát a pontos fordítás így volna értelemszerű: Hat szonáta két manuálra és pedálra. Világos, hogy ebben a címben hangsúlyozni akarta, hogy a mű ilyen eszközökkel ellátott hangszerre való, legyen az két manuálos és clavicemballo, vagy orgona. Jól megfontolt címében a hangsúlyt nem a hangszer fajtájára, hanem a játékmódra helyezi. Hasonlóképpen akarja tisztázni negyvennyolc prelúdium és fúga címében, hogy ezeket billentyűs hangszerre írta -- bármilyen húrok, vagy sípok által megszólaló hangszer legyen is -- csak hangolása az egyenletes temperálás elvei szerint történjék. Ezek szerint a pontos fordítás, amely Bach szavainak eredeti értelmét adná vissza, így kell, hogy hangozzék: jól hangolt billentyűshangszer.


Forrás: Bartók Béla válogatott írásai (260. oldal)" Művelt Nép" Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó Budapest, 1956