Kortárs galériák támogatása

Godot-nak is várni kell?

Kétféle gyűjtő létezik. Van, aki a szaklapok, szakemberek szakvéleményére alapozottan, tudományos mérlegelések következtében jut végső elhatározásra; és van a céltudatos, tudja mit akar, a szűkszavú. De biztosan hordoznak két közös vonást: meglehetősen tehetősek és galériában vásárolnak. A Summa Artium Kht. igazgatója, Török András egy interjúban pedig azt javasolja a vállalati szféra képviselőinek, ne személyesen a művészekhez forduljanak támogatással, mert a magyar képzőművészet középtávú fellendülése a galériákon múlik. A Summa Artium Kht. nonprofit szervezet, mely azzal a célkitűzéssel jött létre, hogy összekötő szerepet vállaljon az üzleti élet és a kulturális világ között. Az utóbbi másfél, két évben gombamód megszaporodott a kortárs galériák száma Budapesten. Ez a kiállítás-látogatók számára jó hír, de mégis miből tudják fenntartani magukat ezek a vállalkozások? Milyen támogatási keretet biztosít az állam, milyen szerepet vállalati szféra? És mit lehetne másképp, jobban csinálni? Ezeket a kérdéseket boncolgattuk a Godot Galéria vezetőjével, Kozák Gáborral.

TÁMOGATÁS, SZPONZORÁCIÓ, NKA
„Ha valaki egy galériát támogat, akkor minimum tíz-tizenöt mûvészt támogat. Ha egy-egy kiválasztott személyt patronál, akkor annak általában az a vége, hogy a művész véletlen ajándékba ad pár képet támogatójának” – kezdi a kortesbeszédet Kozák Gábor. „Galériát támogatni azért jó befektetés, mert hosszútávon azok a művészek maradnak fenn, akik valamilyen intézményhez tartoznak. Magyarországon ez még kialakulóban van, de külföldön nincsen művész galéria nélkül. Nem létezik az, hogy valaki a műterméből szervezkedik, ad ki katalógusokat és alkudozik a vevőkkel. Erre egy másik ember alkalmas, a menedzser. Gondoljunk csak bele a legegyszerűbb szituációba, amikor valaki elmegy egy művészhez a műtermébe. Mennyire groteszk és taszító tud lenni, amikor a művész saját nagyságáról, a művészettörténetben betöltött szerepéről vagy az aukciókon elért árairól mesél és nem az ötleteiről vagy a legújabb technikákról, amit alkalmazni kezdett?

A Godot Galériának céges szinten nincs állandó támogatója, de adott projektekhez akadnak együttműködő partnerek. Most, hogy ettől az évtől intézetté alakultak már vonzóbb képet festhetnek a potenciális szponzorok számára. Így – mint Godot Kortárs Intézet – értékesebb reklámfelületté váltak. Az intézeten belül működik a galéria, egy kávéház ugyanabban az épületben, mely öt éve színtere a mindig telt házas dumaszínháznak. Két másik rendezvénysorozatuk az Irodalmi esték és az Életjáték. A sikerek ellenére a galériavezető úgy érzi, még meg kellene várni, hogy beivódjon a köztudatba ez a szervezeti változás. „Akkor állnék oda bármilyen nagy cég elé legszívesebben, ha már egy-két évet működtünk intézetként. Bár tudom, ez a világ nem erről szól.” Egy átlagos pénteki napon a Google keresőprogramba a következõ találatszámokat kaptuk néhány jelentősnek tartott kortárs budapesti galéria nevére keresve: „kogart galéria” 424 találat, „acb galéria” 1790 találat, „mű-terem galéria” 18900 találat, „várfok galéria” 97000 találat, „godot galéria” 123000 találat. Nem mellékes, a Várfok Galériában El Kazovszkij: Hommage és fe Lugossy László kiállítás van egyszerre.

A kortárs galériákat szponzorálni kívánó cégek alacsony száma abból adódhat, hogy ebben az esetben a célközönség egy speciális, szűk réteg. „Az ilyen jellegű galériáknak nem az a fontos, hogy tolongjanak az emberek a megnyitókon, hiszen nem szednek belépőt, sokkal lényegesebb a fizetõképes kereslet, melyet néhány vásárló is képes létrehozni.”

Egy kiugró eset mégis csak létezik, 2007-ben az ACB Galériát szponzorálta a Pannon GSM Távközlési Zrt., legfőképp értékes médiafelületeket vásárolt a galéria számára, melyeken kiállításait hirdette. Ekkor a Summa Artium által rendezett Mecénás napon elnyerte a Pannon GSM a Kortárs művészetért díjat.

A Godot Galéria a kezdetektől fogva minden évben pályázott állami támogatásokra éves programjaival az Nemzeti Kulturális Alaphoz (NKA), a fővárosi és a kerületi önkormányzathoz. Az NKA-tól nyert pénzek 400 ezer és 1 millió forint között mozogtak. A főváros és a kerület felváltva támogatta a galériát, hol egyiktől, hol másiktól kapott. A galéria éves költségvetése most 30 millió forint. A 400 ezer forint körülbelül villanyszámlára elég, de ezeket a támogatásokat nem lehet fenntartásra költeni. Az ötödik, hatodik évtől tudja az intézmény fenntartani magát az eladásokból. A művészeti ágak közül a képzőművészet állami támogatások tekintetében nem áll az élen. Az NKA honlapján megtalálható adatokból kiderül, hogy megelőzi többek között a mozgókép, a színház, a szépirodalom és a zene is.

A VÁSÁR
A Godot Galéria idén az NKA-tól 1 millió forintos támogatást kapott az éves programjára valamint 1 milliót külföldi kortárs képzőművészeti vásáron való részvételre. Ez utóbbi pályázatot a 2009-es évre szólóan hirdették meg először. „A kezdeményezést rendkívül fontos kezdeti lépésnek tartjuk, melyet remélhetőleg továbbiak követnek. Egy rangosabb vásáron a részvétel kb. 3 millió forintból jön ki összesen, 2 millió a standbérlet, ami a maga 30 nm-ével a legkisebb standok közé tartozik. De ez az összeg külföldön is sok pénznek számít, ott azonban folyamatos kultúratámogatás működik, és mellette eseti támogatások is vannak. Egy ilyen vásáron való részvétellel ismertebbé válik a galéria, általa a művészek és így az ország is. Országimázst épít. Sokszor hatásosabb egy-egy jó megjelenés ilyen tereken, mint a külföldön működő magyar intézetek. A berlini Magyar Intézetben kiállítani jól mutat az életrajzban, de majdnem nulla hatásfokkal működik, hiszen az intézmény programja semmiféle szerepet nem játszik a város életében. Egy-egy vásáron viszont megfordulnak négy nap alatt körülbelül 30-40 ezren, de előfordul, hogy akár 100 ezren is. Egy vásáron részt venni rang. A szakma odafigyel rájuk. Kurátorok látogatják, hogy felfedezzenek új galériákat, művészeket; múzeumigazgatók, akik a magyar helyzettel ellentétben, olyan pénzek felett rendelkeznek, hogy ha megtetszik nekik valami, akkor meg is tudják venni; és persze gyújtók, érdeklődő.”

KOGART, K&H, MECÉNÁS NAP
A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány furcsa kezdeményezéssel állt elő, még pedig azzal, hogy létre szeretne hozni öt év alatt egy, a magyar kortárs képzőművészetet méltón reprezentáló, új gyűjteményt. Azt vállalta, hogy 100 millió forintot maga teremt elő, míg az állam ehhez plusz 50 millió forinttal járuljon hozzá. És így is lett, mindenki állta a szavát, mire a galériás közélet morajlani kezdett. Kozák Gábor magát a kezdeményezést pozitívnak tartja, de úgy véli, hogy a válogatásban nem csupán szakmai szempontok játszottak szerepet, ami a gyűjteményt bemutató Kogart-beli kiállításon meg is mutatkozott, és amelyet tükröztek a róla megjelent kritikák is.

Elszomorítóbbnak tartja a K&H Bank sajtókampányban széleskörűen beharangozott ösztöndíj programját. „Nem az ötlettel van a baj, hanem a megvalósítással. Ez arról árulkodik, mennyire becsüli meg a pénzintézet a képzőművészetet. A K&H büdzséjéhez képest ez olyan, mintha én 300 forintot adnék havonta valamelyik művészünknek. Ezzel nem a nagyrabecsülésemet mutatom ki, hanem valami egészen mást.”

A program lényege: havonta bruttó 125 ezer forintos ösztöndíjat félévente egy – legfeljebb öt évvel ezelőtt végzett – művésznek ítélik oda, aki cserébe az ösztöndíjidőszak végén egy vagy több alkotását a banknak átadja.

Negyedik alkalommal rendezték meg a Műcsarnokban a Mecénás napot a Summa Artium szervezésében. A négynapos eseményt azért hívták életre, hogy az üzleti élet és a kulturális szcéna prominensei találkozzanak félhivatalos keretek között. Ide meghívtak nagy nevű magángyűjtőket is, akik képeikkel berendezhettek egy-egy termet. „De csak erre a négy napra. Ez azt mutatja, hogy gyakorlatilag dekorációt adtak a rendezvényhez. Ez a kiállítás sokkal nagyobb rangot érdemelt volna.


Ha ez a kiállítás legalább egy hónapig tartott volna, megfelelő sajtókampánnyal előkészítve, akkor az emberek megláthatták volna, milyen képeket vesznek hatalmas pénzekért komoly üzletemberek, műgyűjtők és cégek, s hogy mekkora összegeket invesztálnak a laikusok számára krix-kraxokat ábrázoló vásznakba, nonfiguratív szobrokba. Így közelebb lehetne vinni a kortárs képzőművészetet az emberekhez.”

2010.01.03.

Provaznik Ariel (1980, Kecskemét – Budapest) E-mail: ariel.provaznik@gmail.com

Forrás: PR Herald
A Galéria oldala